Akarat [Jungkook ff.] - Befejezett

31. rész

- Taehyung, mire véljem ezt? - vonta kérdőre az immáron pánikba esett férfi a másikat, aki csak nagy mosollyal az arcán megrántotta a vállát, és lengetni kezdte karjait, elvégre két ember is fegyvert tart Zico felé, így ő feleslegessé vált.

- Szeretek játszani. Pláne akkor, ha én irányítom. - válaszolta, ami látszólag mind a két ember agyát felhúzta. Nem tudtam mást tenni, csak a falhoz szorulva nézni mi történik , elvégre ezt kérték tőlem. - Mindig is elfogult voltál. Bevallom, kurva nehéz volt bekerülni hozzátok, és kivívni a bizalmadat, de tudod mi a te legnagyobb problémád? Annak szabad kezet adsz, akiben feltétel nélkül megbízol.

- Végig...

- Igen, végig. Az elejétől fogva. Én nem vagyok olyan töketlen, mint Jimin. - nézett bosszúsan a férfi felé.

- Zárjuk rövidre. - felelte Jungkook, majd felhúzta a fegyvert, és Zico feje elé emelte, aki bár nem volt valami jó helyzetben, elmosolyodott.

- Meg akarod ölni a gyerek apját? Kegyetlen vagy Jungkook. - bár nem nekem mondta, de szavai az én fülemben csengtek. Nem akarta elhinni, mit mond, ezért rám nézett, én viszont eltakartam arcomat és elfordultam. Nem akartam a szemébe nézni. Nem akartam, hogy tudja, igaza van.

- Te szemét! - kiáltotta, amibe belerengett a pince, majd csak annyit lehetett hallani, hogy kiüríti a tárat a férfi testébe. Már az első golyó betalált, elvégre fejbe ment, ő azonban nem elégedett meg egyel. Úgy lövöldözte, mintha kimeríthetetlen lenne a tár, szemében pedig égett a tűz, ami bárkit felégetett volna, akire csak ránéz. Ez a valaki Jimin volt. Elé lépett, és csak úgy, mint Zico-nál, a fejéhez szegezte. - Térdre! - olyan határozottan mondta, hogy nekem is megrogyott a lábam hangja hallatán. Jimin tette, amit mondott, Jungkook pedig felhúzta a fegyvert, mégse történt semmi. Mindenki megfeszülve várta a másik ember halálát, a férfi ujja azonban nem húzta meg a ravaszt.

Leengedte kezeit, és megrázva fejét hátat fordított a férfinek.

- Még így se tudlak megölni. - suttogta nem is neki, inkább saját magának, majd gondolva egyet behúzott egy akkorát az arcába, ami miatt a férfi elájult. - Szedd össze! - intett Sugának, aki Jin segítségével felemelték a férfit a földről. Mikor elém ért, ijedten néztem fel rá, bár tudtam, hogy nincs mitől félnem. Nem fog bántani, még ezeknek az információknak a birtokában sem.

Sóhajtott egyet, és gyengéden megragadta a kezemet, hogy elinduljunk kifelé. Nem jöttek egyedül, nagyon sok ismeretlen férfi állt a ház előtt, akik mivel nem minket vettek célba, ezért evidens volt, hogy velünk vannak. Minden olyan gyorsan történt és zúdult a fejemre, hogy nem értem el a kocsiig, még előtte összeestem. Remélem nem azért, mert az egész egy álom volt, és mikor kinyitom a szemem, még mindig abban az idegen szobában leszek az ellenség karmai között.