Akarat [Jungkook ff.] - Befejezett

37. rész

Felém kezdte hozni a bilincset, én viszont nem akartam, hogy rám kerüljön, ezért elé léptem, és kioldottam nyakkendőjét, ezzel együtt inge fölső részét.

- Tudod.. Nem szeretem, ha vezetnek. Az ágyban, én vagyok a főnök. - Jungkook akkorát nevetett, félő volt, hogy a másik fél is meghallja, ezért gyorsan cselekedve belöktem az ágyba, és lerúgtam magamról a tűsarkúmat, majd fölé másztam, miközben kivettem kezéből a bilincset. - Lássuk megijedsz e tőlem. - bár a gyomrom egy ideje forgott már, mégis nyakához hajoltam, hogy szívni kezdjem, miközben egyik kezére rácsatoltam a bilincset.

Mivel lefoglaltam a figyelmét, a hajamba nyúlva kivettem a kést, és levettem a tetejét, hogy elővegyem a kis pirulát. Ráültem mellkasára, és kissé megijedtem, mikor megéreztem fenekemnél az ágaskodni készülő férfiasságát. Mennyi löket lehet benne, ha ennyitől izgulni kezdett rám?

- Tegyük érdekessé? - emeltem fel a kezemben levő kis dolgot, amitől széles mosoly húzódott arcára.

- Az meg mi? - szeme láttára vettem be számba, fogaimmal pedig kettéharaptam, de még mielőtt én nyeltem volna le az altatót, nyelvemmel összeszorítottam, és összeszedve minden erkölcsömet és bátorságomat, megcsókoltam a férfit, hogy áttoljam a benne levő anyagot a szájába.

- Kedvcsináló. - válaszoltam, nehogy gyanút fogjon. Kezei felsiklottam fenekemen át a derekamra, és kicsit hátrébb toltak, hogy férfiasságán üljek, ami igencsak készen állt a további történésekre.

- Akkor táncolj egyet. - pont kapóra jött, mert így nem kell hozzáérnem, és ő se fog remélhetőleg hozzám, csupán csak lengetem a csípőmet, amíg el nem bódul. Szerencsére, ez nem olyan olcsó szar, amit a patikában lehet kapni, ezt Hoseok adta nekem, így pár perc alatt kifejtette hatását. Leszállva róla minden a két kezét kikötöttem az ágyhoz, és megpróbáltam nem kidobni a taccsot, mikor megláttam a nadrágját, ami felfelé ágaskodott a benne levő szerve miatt.

- Megölhetem? - kérdeztem Jungkooktól, mire felnevetett, és egy megkönnyebbült sóhajt fújt ki tüdejéből.

- Azt majd én. Keress egy óceánt ábrázoló képet, és vedd le. - adta az első parancsot, én azonban először visszaszereztem a rúzst, nehogy itt hagyjam. Levettem az említett darabot, és kinyitottam a kis ajtót, ami egy számzáras széfet rejtett. Szemeim majdnem kiestek, mikor megláttam, mivel ez nem a hagyományom 9 számjegyű billentyűzet volt, hanem egytől százig fel voltak rajzolva rá a számok, ráadásul nagyon kicsi betűmérettel.

- Mi a faszom ez?!

- Figyelj. Koncentrálj Taehyungra, mert ha elrontod, azonnal beriaszt, és lebukunk.

- Igyekezzetek. Mozgolódás van itt kint. - szólt be a vonalba Jimin. Mintha az ajtó előtt is hallottam volna a hangját, de nem lepődnék meg rajta, elvégre az volt a feladata, hogy kövessen minket.