Akarat [Jungkook ff.] - Befejezett

25. rész

Reggel magamnak töltöttem a felforrt vízből, hogy teát készítsek, elvégre Jin még nem ébredt fel. Összeszedett valami nyavalyát, ami miatt eléggé összeveszett Hoseokkal, mivel gyógyszert kért tőle, a férfi viszont azt vágta a fejéhez, hogy ,,Normális vagy? Azoktól a gyógyszaroktól beteg a náthád! Egyél inkább mézes hagymát, az majd meggyógyít". Nem tudom, hogy orvos létére annak amit mond van e alapja, de én hiszek neki. Ettől függetlenül nem fogom beárulni Jint, hogy nem tartja magát Hoseok szavához, hiszen láttam, mennyire elfehéredett a hagyma szó hallatán.

Épp a filtert mártogattam a gőzölgő bögrémbe, mikor két kéz fogott rá derekamra, majd hátamhoz nyomta mellkasát. Elmosolyodtam, és oldalra döntöttem a fejem, hogy Jungkook ezt kihasználva nyakamba csókoljon. Ringatni kezdett, miközben enyhén megszívta a bőrt, ami miatt rászorítottam a bögrére. Három napja, hogy itt élünk, csendesen. Mondjuk, ezt az én szemszögemből mondhatom, elvégre egy ideje nem tudom, hol tart a Bangtan ügyei, Jungkook viszont látványosan kevesebbet dolgozik. Szerintem ezt annak lehet köszönni, hogy az egész maffia szervezet halottnak hiszi.

- Valami? - kérdeztem, mikor szája ismét felszabadult, és állát a vállamra helyezte, hogy úgy kukucskáljon a pultra.

- Semmi. Mint a köd. - mióta megtörtént az incidens, senki se látta Taehyungot. Elérhetetlen, és már mindenki aggódik érte, mégse jelentkezik, pedig biztos vagyok benne, hogy nem volt a házban. Berakott a taxiba, és onnantól már nem tudom, mit csinált, hova ment, de szerintem volt annyi esze, hogy nem a kastélyba. - Ne aggódj. Ő eddig is szeszélyes volt. Lehet talált magának egy izgalmas játékszert, és most őt követi. Hamar rá fog unni. - legyintett, majd megfogva a bögrét, ajkaihoz emelte, és kortyolt belőle egyet. - Tegyél bele még egy cukrot. - állapította meg. Elindult a fürdő felé, azonban amint megfordult, kikötötte köntösét, és már csúsztatta is le válláról.

- Hé! - mutattam rá, de hamar leengedtem kezem, hiszen nekem háttal nem láthatja. - Ne itt vetkőzz!

- Miért? Jin a szobában van, te pedig már láttál. - nézett vissza válla fölött, az anyagot azonban nem húzta vissza. Ajkain ördögi vigyor jelent meg, mikor megfordult, és felém indulva beszorított saját maga, és a fal közé. - Vagy talán te szeretnél? A múltkor egész jó voltál benne. - ismét nyakamhoz hajolt, azonban csupán egy gyors puszit hagyott ott, helyette lejjebb tért kulcscsontomra.

- Az csak.. - hangom teljesen megremegett. Kinyitottam résnyire a szemem, és megláttam magam előtt fedetlen vállait és mellkasát, épp úgy, mint a múltkor.

Kezei becsúsztak pólóm alá, én azonban ezt nem hagytam neki. Tenyeremet homlokára tapasztottam, így tolva el magamtól. - Te is lázas vagy?

- Én mástól égek, jelen pillanatban. - biztos vagyok benne, hogy elpirultam, mégse akartam hagyni, hogy nyeregben érezze magát, így kora reggel.

- Akkor menj, és ülj bele egy kád hideg vízbe. - kihasználva, hogy már nem fog, kibújtam karjai közül, és kifelé vettem az irány, az ifjú úr azonban nem hagyhatta, hogy a pimaszkodásom után enyém legyen az utolsó szó, ezért rásózott egyet a hátsómra, ami miatt ugrottam egyet, így ő ment ki elsőnek az ajtón. Megfordult, és kinyújtotta rám nyelvét, majd eltűnt a fürdőszobában. Esküszöm, mint egy nagy gyerek!

Nehezemre esett megszokni az új helyet, pláne azért, mert sehol sincs egy ablak se. A levegő, mesterségesen beépített kürtőkön jut be, ez azonban nagyon nyomasztó, így néha titokban, fel szoktam menni a kis parasztházba, hogy pár percre bámészkodjak az erdőre nyíló ablakon keresztül, vagy kimenjek a hidegbe szaladgálni. Nagyon aggasztott, hogy Taehyung eltűnt, hiszen éppen hogy csak most békültünk ki, máris megszakadt vele a kapcsolat. Egyre csak az utolsó felém közölt szava visszhangzik a fejemben, a ,,Sajnálom", mivel nem tudom miért mondta.

- Szerinted, ha a földimogyorót kiszedik a földből, akkor az csak sima mogyoróvá válik? Mármint, a mogyoró bokron nő, nem? Akkor nem lehet az, mert annak semmi köze a másikhoz. Az egyik hosszúkás, a másik pedig... Mogyoró alakú!

- Igen-igen, a mogyorók szeszélyesek. - simítottam Jin fejére, megállapítva, hogy még mindig láza van, azért beszél félre. - Éhes vagy még?

- Nem szeretem a mogyorót.. - fordult oldalra, majd magzat pózban amint elhunyta fáradt szemeit, rögtön szuszogni kezdett. Visszatakartam, és kivittem az üres leveses tányért. Nem tud most főzni, ezért tegnap, Jungkook segítségével összedobtunk neki valami edd meg levest, amit előre kipróbáltunk, hogy ehető e, és meglepő módon, mind a kettőnknek ízlett.

Elmosogattam, majd vissza akartam menni a szobámba, elvégre szerintem Jungkook már rég kész lett a zuhanyzással, mikor egy árnyat láttam elsuhanni a konyhaajtó előtt. Azonnal utána eredtem, elvégre még ha a szemem meg is csalt volna, a fülemmel tisztán hallottam, ahogy becsapja az ajtót. A lépcsőn nagy előnyt szerzett, én mégse adtam fel, futottam, egészen a felszínig, ki a szabadba, ahol a vihar miatt teljesen eláztam. Minden szürke és nedves volt, teljesen megzavarva a látásomat. Jobbra-balra tekintgettem, hol lehet a betolakodó, de sehol se láttam, az esőcseppek hangos koppanása miatt pedig nem is hallottam semmit.

Egyszer csak, mikor feladtam, és be akartam menni megszárítkozni, egy fekete alak jelent meg az út közepén. Egyenesen felém nézett, majd kezét felemelve, lefejtette fejéről a kapucnit. A szám is tátva maradt, mikor Taehyungot láttam meg magam előtt, ahogy szótlanul áll, mint egy idegen. Megindultam felé, mivel nem akartam hinni a saját szememnek. Meg akartam érinteni, nehogy csak egy délibáb legyen, de ekkor valami zacskószerű dolgot húztak mögöttem a fejemre, ezek után pedig elájultam. Lehet csak az eső miatt játszott velem a tudatom, és nem is állt ott senki. Elérve amit akart, kijöttem a nyílt terepre egyedül, védtelenül, most pedig elkapott, akárki is legyen az. Lehetett volna annyi eszem, hogy szólok Jungkooknak, vagy csak felkiáltok, hogy ha nem is segít elkapni, de utánam jöjjön.

Egyszerűen nem fér a fejembe, miért engem kell célba venni azért, hogy Jungkookon bosszút álljanak. Ennyire látszik rajtam, hogy nem tudom megvédeni magam? Tudom, hogy ez a maffia, de azt gondolná az ember, hogy legalább itt van annyi tisztesség az emberekben, hogy egymás elé állva rendezik le a dolgaikat.

Tisztesség... Ez a szó itt nem jelent semmit. Legyen hatalmad, és tekintélyed, a többi nem számít. Féljenek tőled az emberek, és bármit meg tudsz szerezni. Az alvilág népeinek semmi sem számít, csak a pénz. Minél több van, annál jobban kell őket tisztelni, hiszen mindenki tudja, hogyan jutott hozzá. De ha bosszúból cselekszik az ember, az már teljesen más kérdés. Ott még a pénz se számít, csak egy lecsapott fej, amit az ellenfél büszkén mutogathat trófeaként. Annak ellenére, hogy ezeknek a tudatában vagyok, sose fogom megérteni, mire jó ez.