Akarat [Jungkook ff.] - Befejezett

38. rész ~ Epilógus

5 évvel később

- Jung! Azonnal gyere ide! - kiáltott rá Jungkook a kacagó kisfiúra, akit már legalább két perce kerget. Bögrémre fogtam, és fújni kezdtem a benne gőzölgő kávémat. Jungkook szoktatott rá, elvégre nem szerettem az ízét, de addig-addig kísérletezett vele, amíg meg nem találtuk a nekem ízlő változatát.

- Tudod, ez azért eléggé vicces családi kép. - mondta Tae, aki hasonlóképp ült velem szembe, de ő ma reggel inkább egy teával indított, a visszatérő fejfájása miatt.

- Mire gondolsz?

- Az anyuka, nyugodtan teázgat a konyhában, miközben az apuka fejvesztve kergeti a kisfiukat, akinek a kezében egy felhúzott, éles fegyver található. - elmosolyodtam, mert így kimondva tényleg lenne okom a pánikra, azonban én mégis nyugodt maradok.

- Csak a szája nagy. Még kicsi, és fél a hangjától, ezért nem fogja meghúzni. - elvégre mikor megmutattuk neki, mi is ez, az apja mögé bújt, és sírni kezdett. Túl hangos neki, de nagyon izgatja a fantáziáját, elvégre folyamatosan a kezében látni, bár egyikünk se tudja, hogyan szerzi meg mindig. Nekem van egy sejtésem, mert általában akkor van nála, mikor Tae is itt van, de nem akarok vádaskodni, amíg nincs belőle baj.

- A hírhedt maffiavezér fia fél a pisztoly hangjától. - mondta rettentő mély hangon, ami még viccesebben hatott, ezért felnevettem, miközben hozzávágtam egy almát, ami az előttem levő fatálban volt. Még csak most lett három éves, az is csoda, hogy ennyi mindent tud, szerintem nem lesz gond ebből, majd kinövi. - Hogy vagytok mostanában? - váltott témát, én pedig mosolyogva lesimítottam a hasamra.

- Elég sokat mocorog. Nem tetszik neki ott bent.

- Nekem se tetszene, ha egy meleg izében kellene lebegnem. - nevette el magát. Jungkook kócos hajjal, és zilált fejjel tért be közénk, kezében a fiammal, akinek széles mosoly húzódott arcán.

- Ez egy csibész. - ült le az asztalhoz, majd elkezdte csiklandozni a fiú oldalát, aki hangos kacagásba tört ki, és felém hadonászott, segítséget kérve. Átvettem apjától, hogy ölembe ültessem, és kivegyek neki egy banánt, amit meghámozva adtam oda kis kezeibe.

- Anya. Miért ekkora a hasad? - kérdezte, megböködve azt.

- Mert benne van a húgod. - tűrtem hátra haját. Ideje lenne megint levágatni, szerencsétlennek mindig a szemébe lóg, olyan hosszúra nőtt elől.

- De... Hogy került bele? - összenéztünk Jungkookkal, akinek egy perverz mosoly jelent meg arcán, így inkább Taehyungra pillantottam, de amit az övén láttam se volt jobb.

- Ezt majd később elmondom. - zártam le a témát egy időre.

- Jimin! - kiáltott fel, majd lefészkelve magát lábamról, az ajtóban megjelent férfi felé futott, aki felemelte őt, és dobálni kezdte a levegőbe.

- Van valami hír? - kérdezte Jungkook, Jimin azonban csak megrázta a fejét, és leült ő is köreinkbe.

- Az egész környék kihalt, mintha senki se lenne már itt. - természetesen nem az utcára, vagy a városra gondolt, amiben élünk, hanem a szervezetekre, amik eddig mozgolódtak körülöttünk.

- Készülnek valamire.. - sóhajtott Jungkook, ezzel azonban mind a hármunk arcára egy széles mosolyt csalt.

- Hadd jöjjenek. Úgyis régen voltam már akcióban. - csaptam össze tenyerem, a kisfiam pedig utánozva ezt a mozdulatot, határozott fejjel nézett apjára, holott azt se tudta, miről van szó.

- Te először csak szülj meg biztonságban, utána ne aggódj, olyan akciót kapsz, hogy lábra se tudsz majd állni! - vágta vissza hozzám, mire kinyújtottam felé a nyelvem. Az elmúlt években sok ilyen jellegű ,,fenyegetést" kaptam, azonban a végeredményben én is 100%-an benne voltam, és élveztem is, úgy hogy nem ijeszt meg ezzel.

- Szerintem még terhesen is sokkal jobban teljesítene, mint egyesek. Milyen töketlen idióták vannak mostanában a vezetői székben, te jó ég! - szólalt fel ismét Jimin. Idő közben Jin is befutott, aki meghozta a postát. Mindenki kapott egy borítékot, amit kíváncsian téptek fel, és olvastak bele. Ahogy látom, Jungkook csak számlát kapott, amit úgy se fogunk befizetni, mivel eddig is úgy oldottuk meg, hogy egy wont se költöttünk, mégis elintéztük, hogy a hivatalban azt lássák, hogy már rég fizetve van.

- Menny már! - szólalt fel Taehyung. Szemei a kétszeresükre nőttek, de ahogy láttam nagyon is a kedvére volt, amit olvasott. - Lebuktam! - fordította felénk a kézzel írt papírt, amit valószínűleg egyik barátja írta neki, a borítékba pedig mellékelte az újság részletet, ami ehhez kapcsolódik. - Azt írja, hogy láttak engem, ahogy megölök egy embert, így most köröznek.

- Le fognak tartóztatni a rendőr bácsik? - kérdezte Jung, aki még mindig Jimin ölében tanyázott.

- Nyugalom, Kisfőnök. - mióta megszületett, le lettem fokozva ismét Minie-re, és ő lett a Kisfőnök, amit nagyon is szeret.

- Ez komoly. Mit fogsz csinálni? - aggodalmaskodott Jin, és ahogy látom,a többieknek se olyan kirobbanó a hangulata, mint V-nek.

- Meg fogom kérni a kedvenc csapatomat, hogy segítsen megrendezni a halálomat, mint ahogy azt anno NamJoonnál is tettük. - NamJoon volt az, aki értem jött, mikor leégett az előző házunk. Ezek szerint ő nem egy köztes ember, hanem a Bangtan része.

- Mi vagyunk az egyetlen csapatod, te fatökű! - jegyezte meg Jimin, mire Tae csak megrántotta a vállát, és fogai közé vette alsó ajkát. Néha úgy viselkedik, mint egy elmebeteg, aki jól leplezi a betegségét. Csodálkozok, hogy Jung nem fél tőle.

- Mindegy, a lényeg, hogy ha látják az emberek, hogy meghaltam, nem fognak keresni többet, és nekem se fog fájni a fejem a zsaruk miatt. - magyarázta Taehyung, ezzel pedig mindenki egyetértően bólintott, én azonban megugrottam a székben, és egy aprót kiáltottam.

- Mi a baj?

- Azt hiszem, ezt a bulit el kell napolnunk, és át kéne hívni Hoseokot. - Jungkookra néztem, aki ugyan olyan őzikeszemekkel pislogott le rám, mint mikor először szültem. Hasamra simítottam, hogy várjon még egy kicsit, mert kell a férfinek minimum öt perc, hogy ide érjen, és ahogy elnézem, Tae előbb fogja tárcsázni, mint a férjem, aki megszeppenve néz még mindig rám. - JiSoo is csatlakozni akar. 

Folytatódik~