Akarat [Jungkook ff.] - Befejezett

26. rész

Rettentő hideg van, ráadásul nem tudom mozgatni se a kezeim, se a lábaim. Hátra vannak feszítve, a hátam pedig már görcsbe állt, ahogy a nyakam is, hisz a fejem lóg.

Kinyitottam a szemem, de nem láttam sokkal többet, mint az imént. Egy vas székhez vagyok kikötözve, erős kender kötéllel, biztosra húzott csomókkal. Fölöttem egyetlen egy kis lámpa égett, ami gyér fényt adott az üres, szűk helynek, ahol vagyok. Egy pillanatra ismerőssé vált, hiszen sok időt töltöttem pincékben, de gondolkodni se volt időm, mivel amint kiroppantottam összes mozdítható végtagom, látogatóm érkezett. Nem volt nála semmi, szemében viszont olyan mértékű gyűlölet izzott, mintha én tettem volna valamit ellene. Azonban, nem ismerem ezt az embert.

- Ha rajtam múlna, már rég halott lennél. De sajnos, a főnöknek igaza van. Szükségünk van a mocsok életedre a tervhez.

- Köszönöm, hogy ilyen nagy becsben tartotok. Ha már itt tartunk, elárulnád ki a franc vagy, és mit akarsz tőlem? - féltem tőle. Ki ne félne egy ilyen helyzetben? Mégse mutattam jelét a rettegésemnek, még akkor se, mikor tenyere arcomon csattant, éles fájdalmat hagyva rajta.

- Én kérdezek, te szajha. Örülök, hogy ilyen beszédes állapotodban vagy. Kezdhetsz csicseregni, hol van Jungkook.

- Ha tudod a nevét, miért nem tudod, hogy hol van? Tényleg, most, hogy mondod, egy ideje úgy tudom, hogy meghalt. Tudod, abban a nagy tűzvészben. - kezével a szék háttámlájára fogott, és hátra döntött, így azonnal elhallgattam. A karfára fogtam, mintha ezzel elkerülhetném a fájdalmat, ha hátra lökne, de nem tette.

- Tudom. Én robbantottam fel. - nem tetszett a közelsége, ezért lefejeltem, így elengedett, és hátra lépve csapta arcomra tenyerét, másodjára. - Ostoba ribanc. - sziszegte fogai között. Egy ideje már csendben szemezünk egymással, mikor benyitott a második férfi is. Ő más volt. Azonnal tudtam, hogy ő veszélyesebb, mintha már a megjelenésével is azt tudná felém sugallni, hogy ő tekintélyesebb, ravaszabb, és okosabb is.

- Nos? - vonta kérdőre Jimint.

- Még nem köpött. Ha tovább makacskodik, lehet nem is fog.

- Ugyan Jimin. Nem kell ellenszenvesnek lenned a hölggyel. Ő is áldozat. - kezében levő ásványvizes palackhoz nyúlva, lecsavarta annak kupakját, majd hátra húzva hajam, megfeszítette a fejem, és beledugta a számba. Nyelnem kellett, hogy ne legyek mindenhol vizes. Meglepődtem, mikor nem éreztem semmi mellék ízt.

- Mit adtál neki? - kérdezett rá Jimin.

- Vizet. - rántott vállat a férfi, majd elhajította a palackot. - Azt hiszem, rosszul kezdtük. A nevem Zico.

- Ezt senki se kérdezte. - ráztam meg fejem, mire Jimin ismételten megindult felém, Zico azonban megállította, és leguggolt elém.

- Mi nem akarunk bántani úgy, ahogy Jungkook tette.

- Mondod ezt a székhez kikötözött, elrabolt lánynak. Hihető sztori. - nevettem fel, ahogy ő is. Ekkor elzsibbadt ujjaimra fogtam, mikor beleakadtam a gyűrűmbe. Azt hittem felsikítok, mikor a rózsa dísz a tenyeremben maradt. Egy pillanatig megijedtem, hogy eltörtem ezt a fontos dolgot, de amint vissza akartam tenni, megvágott valami. A gyűrűben egy éles kis vastag, tűszerű hegy állt ki, így kihasználva az adandó alkalmat, dörzsölgetni kezdtem a kötélnek.

- Azt hiszem, örülnöd kellene annak, hogy elhoztunk onnan. Vagy te talán nem tudod, mit művelt az a férfi az apjával? - hátra biccentettem fejem, és szabályosan felnevettem. Jimin csak még jobban ideges lett, Zico arcán pedig egyre nagyobb lett a mosoly. Miért nem tudom összezavarni?