16. A randi

513 24 5
                                    

Vasárnap a telefonom csörgésére ébredtem. Kómásan megnéztem az időt: 10.08
Kezembe vettem a telefonom és láttam, hogy Kundi hív
- Jó reggelt szépségem!- köszönt vidáman
- Szia!- nyüszítettem álmosan
- Ó, felkeltettelek?- kérdezte
- Mhhmmm...- dünnyögtem
- Bocsi! Csak arra gondoltam, hogy..... van-e kedved eljönni velem egy randira?- kérdezte aranyosan
Rögtön kipattant a szemem
- Persze!- ültem fel az ágyamban
- Nem akarsz visszaaludni?- kérdezte nevetve
- Nem.- feleltem
- Oké- nevetett tovább- Akkor 1 óra múlva ott vagyok érted!- mondta Kundi
- Várlak!- mondtam felvillanyozva és kinyomtam a telót

Kiugrottam az ágyamból és elrohantam tusolni. Aztán kisminkeltem magam, a hajam kikeféltem, majd felvettem egy skinny bordó nacit, egy fekete kivágott pulcsit, egy fekete bokacsizmát és kimentem reggelizni a konyhába.
- Jó reggelt kicsikém!- köszönt anya- Hova ez a nagy kapkodás?
- Jó reggelt! Kundi 10 perc múlva jön értem, randizni visz. S még előtte reggelizni akarok.- meséltem miközben öntöttem müzlit és tejet egy tálkába.
Anya mosolyogva bólintott és elindult teregetni, mert zenélt a mosógép, ezzel jelezve, hogy lejárt a program.
Gyorsan magamba lapátoltam a reggelim majd megmostam a fogam és épp amikor már a számat törölgettem a tükörben nézve magamat, megszólalt a csengő.
- Nyitom! - kiáltottam
Odasiettem az ajtóhoz és szélesre tártam. Kundi ott állt mosolyogva egy szál vörös rózsával a kezében.
- Szia szépségem! - köszönt és megcsókolt

- Szia puding! - kuncogtam és hozzábújtam

- Van egy sejtésem, hogy ezt a becenevet sosem fogom lemosni magamról..- nevetett Kundi
- Előfordulhat...- színleltem elmélyülést és vakargattam az állam
- Nos, te kis mókamester....- nézett a szemembe- Készen állsz egy király randira? - kacsintott

- Igen. - feleltem mosolyogva- Csak várj ezt vízbe teszem. Bejössz addig?

- Nem, megvárlak. - mondta Kundi

- Oké.... sietek. - mondtam és a szájára nyomtam egy apró puszit

Vázát kerestem, vízbe tettem a rózsát, felvettem a kabátom és köszöntem anyának
- Na itt vagyok. - mondtam Kundinak miután behúztam magam mögött az ajtót

- Nagyon csinos vagy. - mondta kedvesen és egy puszit nyomott az orromra

- Köszi! - nevettem- Mit csinálunk? -érdeklődtem

-Az még titok. - mondta sejtelmesen mosolyogva és megfogta a kezem, majd leindultunk a lépcsőn

Végül a Normafánál kötöttünk ki. 
- Gyere.- húzott magával és vett nekünk egy kürtős kalácsot, amit közösen eszegettünk meg

- Imádom a kürtős kalácsoooot! - kiáltottam fel vidáman, miután elfogyasztottuk

- Akkor már ketten vagyunk...- nevetett halkan és megölelt

Leültünk egy padra és hosszasan beszélgettünk


- A szüleidtől nagyon tartottam... vallotta be Kundi
- Miért? - kérdeztem, de valahol sejtettem a választ: apa nehéz ember

- Apukád elég keménynek tűnik..- fogalmazott óvatosan

- Igen, de ha jobban megismered, kedvelni fogjátok egymást. - mondtam
- Remélem így lesz.. - sóhajtott

- Ügyesen bevágódtál náluk tegnap, szóval jó úton haladsz. - kacsintottam és megfogtam a kezét
- Nagyon igyekeztem... - ismerte be nevetve

- Örültem neki. - csókoltam meg

Hosszasan csókolóztunk majd utána összebújva egy darabig csak a tájat és az elhaladó embereket néztük. Kundi törte meg a csendet

- A jövőhetem zsúfolt lesz. Hétfőn és kedden stúdió, szerdától viszont fellépések minden este, szóval lehet, hogy lesz olyan nap, amikor nem tudunk találkozni. - mondta szomorúan

- Oh... - ebbe rossz volt bele gondolni,de összeszedtem magam, úgy éreztem támogatnom kell- figyelj, majd bepótoljuk. - simítottam meg az arcát- Megértem. Ez a munkád... - szorítottam meg biztatóan a kezét.- Nyilván jobb lenne, ha több időt együtt lehetnénk, de tisztában vagyok azzal, hogy ez a te munkád és ez ezzel jár. - vontam meg a vállam

- Kárpótollak majd érte, ne aggódj. - mosolygott- Köszönöm, hogy megérted!-  nézett mélyen a szemembe- Régóta szeretném már neked elmondani, de a megfelelő alkalomra vártam- nagy levegőt vett, mintha a bátorságát gyűjtené- Léda én sz-

- Juuuuujjjj, Kundiiiii - szakították félbe a mondandóját visító tinilányok, akik felénk szaladtak. Remek. Talán ezeket a fajta rajongókat utálom a legjobban....Vajon mit akarhatott mondani?
Kundi mérges arcot vágott, - A kurvaéletbe! - mondta halkan, úgy hogy csak mi halljuk- és élesen kifújta az orrán a levegőt, sóhajtott egyet, felállt és köszönt a lányoknak, majd megengedte, hogy csináljanak vele képet.
Addig én a padon ücsörögtem és vártam, hogy megszabaduljon.
- Bocsi. Itt vagyok. - mondta, majd felálltam mellé a padról - Figyelj, mit szólnál, ha rendelnénk valami kaját és nálunk punnyadnánk kicsit? - kérdezte és a homlokát az enyémnek döntötte

- Részemről okés. - mosolyogtam erre lágyan megcsókolt

- Akkor induljunk. - fogta meg a kezem boldogan

Sziasztok!
Itt az új rész. Jó szórakozást hozzá!
😊
Peace



Vakrepülés Where stories live. Discover now