Vakrepülés

40. "Lefagytak egy pillanatra..."

Szinte sokkos állapotban taxiztunk el a kerületi rendőrkapitányságra. Kundi végig fogta a kezemet én pedig szorítottam, attól félve, hogyha eleresztem, akkor eltűnik.
Zsongott a fejem, csengett a fülem, a szám kiszáradt. Már- már pánikroham kerülgetett. Fogalmam sem volt mit tehettem volna, és attól tartottam, hogy a rendőrség szart se tehet mivel nem tudtuk a nevét annak a vadállatnak.

A rendőrség épületébe belépve közöltük a pultnál ülő hölgynek, hogy feljelentést akarunk tenni. Kundi karjába kapszkodtam és lassan leültünk egy kanapéra míg várakoztunk.

A hölgy aki a pultnál ült szólt nekünk, hogy az illetékes vár ránk a kihallgató szobában. Erre Kundiba kapaszkodva, remegő lábakkal felálltam és bementünk a terembe.

Egy középkorú férfi hallgatott ki. Jegyzőkönyvet készített a vallomásomról, a mobilomról valamilyen, számomra érthetetlen módon, levarázsolták a lementett képernyőfotókat az üzenetekről és kijelentették, hogy sajnálatos módon ismeretlen személy ellen folytathatnak eljárást. Többet nem tehettek. Kurvajó.....sejtettem.

Talán csak még rosszabbul éreztem magam ezután, mert még a rendőrök is tehetetlenek voltak a zaklató személyazonosságának hiányában. Rettenetesen féltem, Kundi alig tudott megnyugtatni.

A szüleimnek egy szót sem szóltam, nem akartam őlet aggasztani...
Bekuckóztunk a szobámba, és a délután hátralevő részében netflixeztünk, utána pedig Kundival elmentünk koncertezni, ugyanis aznap este Pesten volt fellépésük.
Úgy gondoltam jó ötlet elmenni vele, addig sem stresszelek otthon. Kellett valami, ami elterelte a figyelmemet, másképp otthon lerágtan volna a tíz körmömet.

A koncert közepefele járhattunk, és én a színpad oldaláról néztem és hallgattam a fiúkat. Megittam közben néhány rozé fröccsöt is, így még inkább szuper volt a hangulatom. De a sok folyadék bizony kikívánkozott szóval muszáj volt elmennem pisilni egy idő után.

Átküzdöttem magam a tömegen és a mosdó felé botorkáltam, és dúdolgattam az éppen harsogó "STOM" című dalt.

Beléptem a mosdóba és megnéztem magam a tükörben. Határozottan jobban néztem ki. Jót tett, hogy visszaszereztem a normális súlyomat. Nem volt beesett az arcom, nem éktelenkedtek hatalmas, sötét karikák a szemeim alatt, nem állt ki a kulcscsontom, egyszóval végre egészséges kinézetem lett újra.

Megigazítottam a hajam és épp kopogni akartam az egyik fülkébe, hogy szabad-e amikor a wc bejárati ajtója kivágódott és egy zavart arcú, kb velem egykorú, szőke hajú, nálam magasabb, csaj lépett be rajta.
- Te kis ribanc! Megmondtam, hogy elkaplak!-ordította és fenyegetően lépdelt felém és mire reagálhattam volna belassult minden és csak azt érzékeltem, hogy ökölbe szorított keze lendül az arcom felé, majd éles fájdalom és elsötétült minden....

Arra ébredtem, hogy éles fájdalom nyilall a hasamba, tehát úgy sejtettem hasba rúgtak. Élesen, velőtrázóan felsikítottam fájdalmamban. Olyan kimondhatatlanul éles volt a fájdalom, hogy megbénította az agyamat, moccanni sem tudtam. Sírtam és ordítottam kínomban, a lány pedig egyre csak rugdosott és ütlegelt ököllel a földön
- Te mocskos kis kurva!...- ragadta meg a hajam és annál fogv emelte fel a fejem, hogy ránézzek. Totál el volt borulva az agya... a szemén látszódott, hogy nem normális.
- Te szutyok!- rúgott bele újra a hasamba- Most pedig ezzel-  vett elő egy zsebkést a melltartójából-  elmetszem a rohadt kis torkodat!!!- ordított rám
Ekkor váratlanul kinyílt a wc ajtaja és néhány lány lépett be. Lefagytak egy pillanatra attól,ami a szemük elé tárult, de láttam rajtuk, hogy felismertek, erre az egyik kapcsolt és rákiáltott a támadómra
- Hé! Hagyd őt békén! - ordított és leteperték, s ezzel egy időben kirúgta az egyik, a támadóm kezéből a kést
Az egyikük kirohant lélekszakadva a wc-ből a másik kettő pedig lefogta az elmebajost.

Rázott a sírás, levegő után kapkodtam, fájt mindenem, vérzett az orrom és szúrt a mellkasom. Még utoljára ránéztem megmentőimre, utána hiába küzdöttem ellene, lecsukódott a szemem és elnyelt a sötétség....

Halihó!
Vajon hogyan folytatódik a történet? 🤭
Peace✌🏻