Vakrepülés

9. A sors vörös fonala

Kialvatlanul, fáradtan ébredtem.
Megreggeliztem apuval, anyu már nem volt otthon.
Felvettem egy barna bokacsizmát, egy skinny farmert, egy fekete pulcsit. Konytba fogtam a hajam és smink nélkül indultam suliba.
Tesi volt az első óránk, coopert futottunk, szal kipurcantam a végére.
A többi órán a túlélésre mentem, vártam, hogy végre mehessek haza.

Rezegett a telóm, sunyiba meglestem üzenetem érkezett

Feladó: Kund

3-kor várlak! 😊

Címzett: Kund

Ott leszek.

Még egy indok, hogy siessek haza 5.óra után...

Tanítás után Hannával elmentünk egy kávéért a büfébe. Megittuk és sok szerencsét kívánt Kundihoz.
Haza siettem átöltözni: fekete harangalakú szoknyát vettem fel, a magasszárú fekete csizmám, egy vanília színű pulcsit. Majd kicsit kisminkletem magam aztán indultam is a fánkozóhoz.

Kundi a fánkozó előtt sétált fel- alá. Amikor már közel voltam, akkor szúrt ki.
- Léda!- integetett sebesen majd magához ölelt
- Szia.- köszöntem , amikor kibontakoztam a karjaiból
Bementünk és rendeltünk 1-1 fánkot meg 1-1 cappucinot.
Kund lesegítette a kabátom és végignézett rajtam
- Wow! Káprázatos vagy...- lehellte ámulattal
- Köszi. - mondtam szégyenlősen majd elvörösödtem
Leültünk egy asztalhoz és ki is hozták a rendelésünket
Kundi nagy levegőt vett és megszólalt
- Szóval.... öhm....figyelj... szakítottam vele. Ma reggel.- mondta ki egy szuszra Kundi
- Tessék?- kérdeztem vissza attól félve, talán rosszul hallottam
- Szakítottam vele, elmondtam neki, hogy már nem szeretem. Mert engem már más érdekel... - mondta
- Teljesen összetörtem tegnap.- suttogtam szégyenlősen
- Tudom és sajnálom, de nem akartam még nagyobb görény lenni vele szemben.- mondta Kundi
- Értem.- bólintottam és a körmömet kezdtem el az ölemben piszkálni- Figyelj azért egyeztem bele és bocsátottam meg, mert egy világbajnok boxoló sem tudna kiverni téged a fejemből, muszáj hallgatnom most az eszem helyett a szívemre...- hajtottam le zavaromban a fejem
- Hé...- emelte fel a fejemet az államnál fog a óvatosan-  Engem már csakis te érdekelsz!- mondta határozottan- Borzasztóan aludtam, forgolódtam és azon aggódtam, hogy vajon mi lesz? Szóba állsz-e velem, meghallgatsz-e , és mèg fontosabb, hogy te is ugyanúgy akarsz engem, mint ahogyan én téged...- lehellte
- Hát persze...- gyűltek könnyek a szemembe az örömtől
- Életemben nem találkoztam még hozzád fogható nővel. Gyönyörű vagy, okos, vicces, vidám és mindig elkápráztatsz. Senki nem vonzott még így magához, ahogyan te. S mióta érintettem a puha ajkaidat....- nagyot nyelt- semmire sem vágyom jobban, minthogy..- hajolt közel az arcomhoz, annyira , hogy az orrunk már súrolta a másikét- újra megtegyem...- s ekkor szenvedélyesen megcsókolt. Beletúrt a hajamba és a másik kezével a derekamat ölelte át. Olyan boldog voltam, mint még soha.
Amikor levegő után kapkodva elhúzódtunk egymástól, egyszerre kuncogtuk el magunkat.
- Kicsi Léda.... én drága Lédám.- lehellte és hüvelykujjával az arcomat simogatta lassan, aranyos mosollyal az arcán. Úgy mosolygott mintha el lenne kábulva- El sem hiszem....- nevetett halkan- hogy ez tényleg a valóság.- puszilt bele a hajamba és magához ölelt. Mélyen magamba szívtam az illatát. Békére leltem nála, úgy éreztem a karjai között, hogy minden rendben lesz és semmi sem történhet, hogy a harmónia körül leng bennünket.
- Olyan, mintha álmodnék...- suttogtam
Kundi felnevetett- Miért?
- Senki iránt nem éreztem még így....vigyázz rám! Ne törj össze...- mondtam szorongva
- Vigyázni fogok!- ígérte és lágyan megcsókolt.

A karjaiban úgy éreztem, mintha mindig telihold lenne. Az a fajta szerelem fűzött Kundihoz, ami a nagykönyvben megvan írva: ami levesz a lábadról, amitől lángol a szíved, ami elfeledtet minden bánatot és érzed, hogy összeköt benneteket a sors vörös fonala.

Itt a folytatás! Végre egymásra találtak!🥰Vajon hogyan fog folytatódni a sztori? Máris itt a vége?🤭
Peace✌🏻