41. "Annyira aggódtam..."

493 23 4
                                    

- Kundi szemszöge -

A koncert után, épp örömmámorban úszva jöttünk le a színpadról Nimivel, amikor egy biztonságis fazon odajött hozzám:
- Hello. Az egyik lány azt állítja, hogy a barátnődet megtámadták...- mondta teljesen komolyan
- Mi?!- döbbentem le
- A női wc- ben történt. Most ért ki a mentő meg -
De nem hallgattam végig, mert szaladtam a női mosdó irányába. A mentősök éppen akkor tették fel az eszméletlen Lédát a hordágyra. Monokli volt az egyik szeme alatt, arca is véraláfutásos volt, borzasztóan nézett ki. A szívem összefacsarodott, alig kaptam levegőt. Földbe gyökerezett a lábam és leszartam, hogy kik állnak ott, sírva fakadtam. Odamentem Lédához... Ohh Istenem, beleszakadt a szívem a látványába. Végigsimítottam óvatosan az arcán és sírva oda hajoltam kajd egy puszit nyomtam az ajkára
- Picim.... - zokogtam
De a mentősök félre állítottak és közölték melyik kórházba viszik.

- Mi tudjuk, mi történt.- szólalt meg egy lány nem messze tőlem, aki eléggé feldúltnak tűnt, mellette pedig kettő másik állt.
- Mi mentettük meg.- szólalt meg halkan a másik
- Tessék?- találtam rá a hangomra
- Egy őrült lány késsel a kezében... ott volt ... és áhh...- vett nagy levegőt- Mire megérkeztünk nagyon össze volt verve szegény Léda...- suttogta- Sírt meg vérzett az orra....a földön feküdt reszketve.- mondta felzaklatottan
- Uramisten....- dőltem a falnak és a tenyereimbe temettem az arcomat- Köszönöm, hogy megmentettétek... - suttogtam hálásan
- Le is fogtuk a bigét. - húzta ki magát a nagyobb darab- Aztán Lilla hívta a rendőröket, akik elvitték a mocskos kis kurvát.
- Köszönöm.- megöleltem őket- De bocsi, most sietek a kórházba.- letöröltem kézfejemmel a könnyeimet és taxival rohantam Léda után

A kórházba érve Léda szülei már ott voltak, mivel útközben felhívtam őket. Mivel nagy dugó volt, én később értem csak oda...
Totál kibuktak a szülei, de hálásak voltak, hogy értesítettem őket.
Bementem Léda kórtermébe és azonnal dejavum támadt. Csak most rosszabb volt. Nem is tudom mihez kezdtem volna, ha.... uhh... még gondolni sem mertem rá.
Infúzióra volt kötve és lassan, halkan szuszogott. Olyan törékeny volt, olyan pici és olyan megviselt. Újból elsírtam magam.

Léda orvosa elmondta később, hogy a csodával határos módon csak kisebb belső vérzései voltak, semmije nem tört el. Viszont megfigyelésre bent kellett tartaniuk éjszakára.

Visszamentem, hogy megpusziljam Lédát és majd' kiugrottam a bőrömből, amikor láttam, hogy ébren van.
- Szerelmem!- kiáltottam fel sírva
- Szia... - nyöszörögte
- Annyira aggódtam...- sírtam- úgy sajnálom..- zokogtam- ott kellett volna lennem...- sírtam
- Hé... ne hibáztasd magad... nem a te hibád.- csitított suttogva- Látod még egy ilyen elbaszott agyú rajongód sem tud elválasztani tőled..- kuncogott - Auuuu!- kiáltott fel- Asszem nem nevetek egy darabig, mert fáj...-mondta halkan

Egy kis ideig még beszélgettünk, de mikor már láttam, hogy fárad elköszöntem tőle, hagytam aludni.

A rendőrségre mentem egyenesen és a pszicho után érdeklődtem, de nem mondtak semmit, csak azt, hogy mivel érintett vagyok az ügyben, majd kihallgatáskor ismertetik az ügy részleteit. Köszi! Basszátok meg!

Idegességemben két cigit is elszívtam majd hazamentem és ettem pár falatot, tusoltam és ekkor ért haza Nimi, aki érdeklődött Léda felől, erre elmeséltem, amit tudtam. Majd elvonultam a szobámba. Befeküdtem az ágyamba, ami hirtelen nyomorultul üresnek tűnt Léda nélkül.
Írtam is neki egy üzenetet

Címzett: ❤️Léda❤️

Szia picim! Hogy vagy? Én már fekszem az ágyamban, lassan alszok majd.
Még mindig nem hiszem el, hogy egy ilyen elmeroggyant bejutott a koncertre, az meg hogy Téged bántott, az kurvára kiakaszt! Legszívesebben szétverném a fejét, de anyukám úgy nevelt, hogy nőt ne bántsak soha. Mondjuk egy ilyen féreg nem nevezhető nőnek a tettei után...
Nagyon hiányzol!!! Alig várom, hogy a karjaimban tarthassalak!❤️
Holnap megyek hozzád!😘😊 Nagyon szeretlek, szépséges Lédám!❤️❤️❤️
Jó éjt!💕

Jött is a válasza pár perc után
Feladó: ❤️ Léda❤️

Szia puding! Megvagyok. Az esti vizitkor a doki azt mondta, délelőtt haza is engednek. Én is alszom nemsokára. 😊
Ne is mondd.... el akarom felejteni minél hamarabb ezt az egész szarságot!😞
Te is nagyon hiányzol!💕 Ohh bárcsak ott lehetnék már!🥰
Várni foglak!☺️
Nagyon szeretlek❤️❤️❤️

Kicsit még tvztem majd nem kellett sok idő és el is aludtam...

Másnap délelőtt mikor Lédához mentem, addigra ő már össze volt csomagolva és a szüleire várt, akik a papírokat intézték.
Hazmentem velük és lepihentünk Lédával.

Amint ágyat értünk, Léda szinte azonnal el is aludt. Érzelmileg és fizikálisan is ki volt merülve. Persze ez érthető volt. Tudtam, hogy bármi is legyen, mellette leszek, hogy segítsek neki túllépni ezen a borzalmon...

Sziasztok!
Itt a folytatás. Remélem tetszik!😊
Vajon mik fognak még a kedvenc szerelmeseinkkel történni?🤔🤭
Holnap feltöltöm a következő részt! 😊
Peace✌🏻

Vakrepülés Tahanan ng mga kuwento. Tumuklas ngayon