Vakrepülés

57."Teljesen kifordult magából."

Halkan becsuktam a szobám ajtaját mögöttem majd fojtottan zokogva az ágyamra kuporodtam. "Hogy tehetett ilyet? Sosem gondoltam volna, hogy bántana..." a csuklómat kezdtem vizslatni, amin piros nyomot hagytak Kundi ujjai. Még jobban sírni kezdtem. Nem is tudtam, hogy mi fájt jobban: az hogy ismét féltékenykedett vagy, hogy megszorongatott...
Szerettem volna ha az egészet meg nem történtté tehettem volna, hogy újra mellettem feküdjön Kundi és szorosan hozzábújhassak, de sajnos ez a való élet volt, ahol nem javult meg semmi varázsütésre. Nem tudtam, hogy valaha megtudom-e bocsátani neki ezt az egészet.

Soha nem láttam még ilyennek. Lehet hogy a pia tette agresszívvá,de akkor sem tudtam szemethunyni erőszakos megnyilvánulása felett.  Teljesen kifordult magából... ahogyan nézett rám... mintha egy kisfiútól a kedvenc játékát készült volna elvenni valaki.
"Megtiltom!" "Nem beszélhetsz vele!" visszhangoztak fájóan a szavai

Teljesen birtokolni akart, mintha a tulajdona lettem volna. El sem hittem, hogy így ki akart sajátítani... Mindennél jobban szerettem őt, de az ahogyan ki akart sajátítani, elszeparálva a barátaimtól, az....az fojtogató, fullasztó érzés volt. Pedig csak egy sms volt, egy havertól és máris rémeket látva ordított velem.

Aznap a mobilomat kikapcsoltam és kilátástalan helyzetemen agyalva, halkan sírva, aludtam el, iszonyat nehezen.

Másnap vagyis aznap, ébredés után, úgy éreztem magam, mint egy felmosórongy.
Anyáék kérdeztek a buliról és én el is meséltem, persze a ház előtt történteket kihagytam.
Hannának írtam üzit, hogy jöjjön át mert a tanácsára szorulok. Ő jött is, ahogy tudott, bár még nem is tudtam mi miatt hívtam magamhoz.

- Ezt most nem mondod komolyan! Baszki ez a csávó!! Ahhh mi a faszt képzel?! Kikaparom a szemét baszki!- hergelte magát Hanna miközben Skittlest zabált
- Ne már! Ne beszélj így róla! Attól még szeretem őt..- mondtam remegő ajkakkal, a sírást visszatartva
- Léda! Nem hagyhatod, hogy enniyre beléd gázoljon!- förmedt rám Hanna és be kellett látnom, hogy igaza volt.

Miután kisírtam a szemeimet legjobb barátnőmnek, arra jutottunk, hogy mérlegelem a dolgokat és beszélek Kundival. Kikísértem Hannust, majd visszacsoszogtam a szobámba, miközben Kundin járt az eszem

Írtam is neki egy sms-t

Címzett: ❤️Kundi❤️

Szia. Holnap át szeretnék menni hozzád, beszélni. Ráérsz?

Szinte rögtön jött a válasz. Tuti a telefonjával a kezében közlekedett és várt, hátha írok neki...

Feladó: ❤️Kundi ❤️

Szia, persze!!! Rettenetesen hiányzol! 😞Szeretlek❤️❤️❤️

Válaszolni akrtam neki, de annyira fájt az egész, hogy inkább nem írtam vissza.
Ismét sírva fakadtam. Szerettem őt, de magamat talán még jobban.... szomorú volt ezt belátnom, de túlságosan féltettem magam. Féltem attól, hogy hová fajul a féltékenykedése, és persze attól is tartottam, hogy vajon legközelebb ha kiakad, bántana-e.
Tele volt a fejem mindennel.

Hisztérikus sírásom, lassan nyöszörgésbe csapott át és hálát adtam az égnek, hogy a szüleim azt a napot szánták rá a nagyiék ajándékának beváltására. 10 féle masszázst próbáltak ki az egyik wellness központban valahol Budán. Ennek köszönhetően bátran zokoghattam, anélkül, hogy bárki faggatott volna.

Tele engedtem a kádat vízzel, beledobtam egy fürdőbombát és egy pohár bor társaságában, kellemes fürdőt vettem. Próbáltam másra gondolni, de mindig Kundinál lyukadtam ki. Ezerszer kívántam azt, hogy bárcsak ne akkor jött volna az az ártatlan üzenet, mert akkor nem tartottunk volna ott, ahol.
Sírhatnékom volt, de szerintem már kiszáradtak a könnycsatornáim, mert hiába éreztem az ingert a sírásra, csak nem jöttek a könnyek.
Miután mazsolára áztattam magam, kikászálódtam a kádból, megtörölköztem és úgy határoztam, hogy kicsípem magam és elmegyek kávézni, kicsit elmélyülni a gondolataimban. Ki akartam szakadni a depresszióból.

A kedvenc karamellás frapuccinom és egy szelet gyümis süti társaságában leülni készültem egy asztalhoz a közeli Starbuckban, de amikor letettem a kezem ügyéből a dolgaimat és felnéztem, egy ismerős mosolyra lettem figyelmes. Csak állt néhány lépésre tőlem, Zara és Pull and beares szatyrokkal az egyik kezében, elviteles Starbucks kávéval a másikban és aranyosan mosolygott rám. Láttam a vívódást a szemeiben, de egyszercsak megindult felém majd megállt velem szemben
- Szabad ez a szék?- kérdezte óvatos mosollyal, mutatva a velem szemben lévő székre
- Igen.- mosolyodtam el

Na sziasztok! 😊
Mi a véleményetek? Szerintetek ki az a kávézóban?🤷🏻‍♀️🤔😁
Peace✌🏻