Vakrepülés

II. évad- 3.rész - "Hiba volt idejönnöm!"

A nap hamar eltelt és Marci nem tett más furcsaságot. Úgy viselkedett, ahogyan addig..
Nem is igazán tudtam hova tenni a korábbi bókját.

Utolsó óra után a fiúk bevártak a suli bejáratánál
- Gyere királylány... ééés Hanna!- kiáltott Henrik, amikor meglátott minket a folyosóról kikanyarodva
- Kicsi Léda! Hát így megváratni három fiút! Ejj ejjj- játszott Marci- Szégyenletes dolog ez, lányok!
Erre csúnyán néztem rájuk, de Hanna csak kacagott
- Most is ti pofáztok...- vontam vállat flegmán
- Oda nézz! - nevetett Robi- Hopp, egy oltás!
- Köszi, Léda! Már nem betegszünk meg, neked hála,mivel megkaptuk tőled a védőOLTÁST most!- nevetett Henrik
- Na menjünk zabbantani!- csaptam össze kacagva a tenyereimet

Telezabáltuk magunkat a közeli mekiben és kajcsi után Robi csinált mindannyiunkról egy szelfit, olyan csoportosat
Henrik a kép bal szélén volt, én mellette, másik oldalamon Marci, aki átkarolta a vállam lazán, Robi és Hanna pedig elénk guggolt és úgy lőtte a képet, amin nagyon menők voltunk.

Fel is töltöttem az instámra, ez állt a kép alatt

Elit alakulat😎😊💕

#friends #alwayswithme #imádomőket #menőkvagyunk #elit #apuveddmeg

Több száz lájk és komment jött rá percek leforgása alatt
Az egyik Kundi volt, aki lájkolta és kommentelt is

kundfilep: olyan gyönyörű vagy!❤️ hiányzol!!!😞💔

Nem tudtam, mit is válaszolhatnék, így inkább nem reagáltam semmit

Rendeltünk még mindannyian egy-egy kávét és elkortyolgttuk azt, majd elköszöntem tőlük délután fél 4 körül.
- Várj!- kiáltott utánam valamelyikőjük
Megfordultam, Marci volt az
- Hazakísérhetlek?- kérdezte reménykedve
- Öhm.... ja.- vontam vállat mosolyogva

Végigdumáltuk és nevetgéltük az utat, örültem, hogy Marci igyekszik felvidítani.
Megálltunk a házunk előtt és Marci zsebre tett kezekkel, a cipőjét bámulva megszólalt.
- Hogy vagy?- kérdezte majd tekintetét az enyémbe fúrta
Ekkor leesett, hogy talán Hanna mesélte el a kálváriámat Kundival.
Vállat vontam
- Elvagyok.
- Nem érdemelt meg téged, ha nem volt képes megbízni benned 100%-osan...- mondta lágy tekintettel
Majd közelebb lépett addig, hogy már csak centikre volt tőlem és lassan közelebb hajolt az arcomhoz, majd lágyan megcsókolt.
Annyira meglepett, hogy hirtelen nem is tudtam mit tegyek, majd visszacsókoltam, bejutást engedve nyelvének. Majd hirtelen elhúzódtam, ugyanis Kundi jutott eszembe, hogy mennyivel jobban csókol Ő, Marcinál.... és hogy mennyire szeretém még Őt. Olyan szomorú és üres voltam nélküle....
- Mi a baj?- kérdezte Marci csalódottan
- Figyelj, bocsi....de ez nekem nem megy...ne haragudj!- néztem rá bocsánatkérően, majd megfordultam és felmentem a lakásba.

Nem tudom meddig sírtam az üres lakásunkban,de minden kétséget kizáróan biztos lettem abban, hogy szükségem volt Kundira. Szívből szerettem és nagyon hiányzott. "Mennyire hülye voltam, hogy szakítottam vele!" "Oda kell mennem... újra kezdhetünk mindent! Tisztalappal és minden rendbe jön!" Ilyen és ehhez hasonló pozitív gondolatok keringtek a fejemben, miközben átöltöztem és gyalogosan igyekeztem lakásukhoz.

Volt akkora szerencsém, hogy egy nő épp akkor ment be az épületbe, így mögötte fel tudtam menni, nem kellett csengetnem.

Kundiék ajtaja előtt ácsorogtam néhány másodpercig, mire összeszedtem a bátorságom és becsengettem.
Kundi nyitott ajtót egy szál boxerben és láthatóan sakál részegen
- Léda!- mondta mámoros hangon meglepetten majd elmosolyodott lassan- Bébi!- ölelt magához
Kibontakoztam karjai közül
- Azért jöttem, hogy elmondjam, hogy megbocsátok és szeretnék veled előröl kezdeni mindent!- mondtam halkan, majd kicsattanva a boldogságtól
- Komolyan?- kérdezte és szélesen elmosolyodott, minha kicsit ki is józanította volna a hír- Annyira szeretlek, édes Lédám!- mondta és megcsókolt. Alkoholos lehellete ellenére a mennyekben éreztem magam. Végre vele lehettem! Nem volt nálam boldogabb a Földön abban a pillanatban.
Elváltak ajkain és végig simított az arcomon.
- Rettenetesen hiányoztál!- mondta boldogan
- Te is nekem, puding! Szeretlek!- mosolyogtam rá
Majd ekkor, Kundi mögött megláttam, hogy kinyílik a szobája ajtaja és kilép onnan egy lepedővel körbecsavart, de szemmel láthatóan alatta meztelen csaj.
Szemeim tágra nyíltak majd a lány megszólalt nyávogva
- Kuuuundiiii! Gyere már! Leszoptalak, mostmár igazán megbaszhatnál!- vinnyogott
Éreztem, hogy benn akadt a levegő, a mellkasom szúrni kezdett
- Nem....- suttogtam kínok között
- Léda, figyelj- kezdte Kundi bepánikolva és könnyes szemekkel
- Úristen!- mondtam remegő hangon sírva- Ezt nem hiszem el...- kaptam a szám elé a kezem
- Léda! Szerelmem!- sírt már Kundi is- Kérlek!
- Nem !- ordítottam sírva- Hiba volt idejönnöm!- zokogtam
- Bébi!- zokogott - Sajnálom! Téged szeretlek!- könyörgött
- Akkorát csalódtam benned...nem hiszem el!- zokogtam tovább- Még van pofád engem ölegetni meg csókolgatni, miután ezt a lotyót szoptattad?!- kiabáltam sírva- Viszlát Kundi!- fordultam meg és szaladni kezdtem. Meg sem álltam a házunkig.
Nem akartam az utcán szétcsúszni. Lihegve és a sokktól zihálva becsaptam magam mögött az ajtónkat és berohantam a szobámba, s lecsúsztam a földre sírva, az ajtómnak háttal dőlve, s hagytam hogy elnyeljen a szívembe markoló fájdalom...

Sziasztok!😊
Nos, itt a következő rész. Mit gondoltok? 🤔
Mi lesz velük? 🤷🏻‍♀️🥺 Mit gondoltok Kundi tettéről?🤭
Peace✌🏻