Vakrepülés

II. évad - 17.rész - "Tudom."

- Kundi szemszöge -

Annyira letaglózott a látvány, hogy muszáj volt visszahátrálnom a kádhoz és a szélére ülnöm, különben tuti összeestem volna...
" Oké Kundi, nyugi! Lehet csak rossz volt a teszt. Semmi pánik! Nem kell azonnal kiborulni!" próbáltam magam lenyugtatni
"Léda terhes?!" kábán pislogtam "De gyógyszert szed...." saját magammal vitatkoztam, mint valami idióta

Vettem néhány mély levegőt. A hír, hogy apa leszek rendesen fejbekólintott. Nem tudtam, hogy örüljek, vagy idegeskedjek miatta.
Nem értettem. Miért nem szólt Léda?

Totál lefőttem. A hátamról folyt az izzadság, szégyen vagy sem:beparáztam.
Nem így terveztem. Persze akartam az én Lédámtól babát, sőt babákat, de nem akkor és nem úgy hogy becsúszott. Elvégre még csak alig volt 18, én meg 23. Nem voltunk még a szülőségre megérve. Mi is szinte még gyerekek voltunk, nemhogy neveljünk egy sajátot....

Arcomat a tenyereimbe tememttem. Vettem néhány mély levegőt. Egy valamiben biztos voltam: ha tényleg teherbe ejtettem Lédát, akkor kitartok mellette és együtt neveljük fel a babát. A hideg rázott az abortusz gondolatától, semmiféleképp nem akartam elvetetni a kisbabánkat, hiszen ő kettőnk szerelmének a gyümölcse volt. Képtelen lettem volna megölni.
Miután összeszedtem magam, megmostam az arcom és úgy döntöttem megbeszélem Lédával a dolgot. Nem akarom tettetni, hogy nem tudok róla.

Kimentem a fürdőből és Léda szobájába sétáltam, beléptem majd behúztam magam mögött az ajtót
Ott ült az én szerelmem az ágyán, a telóját nyomkodva.
- Beszélhetnénk?- kérdeztem óvatosan
Hirtelen felkapta a fejét és ijedten rám nézett
- Mi a baj?- kérdezte
- Csak beszéljünk.- mondtam nyugalmat színlelve
- Oké.- bólintott ijedten
- Figyelj....- sóhajtottam- tudom.- mondtam ki egyszerűen
- Mit?- nyitotta tágra a szemeit, nem értette miről beszélek
- Tudom.... és melletted vagyok és melletted is maradok. Együtt csináljuk végig. Mindenben támogatlak. Ne aggódj! Boldogok leszünk mi hárman.- fogtam meg a kezét és rámosolyogtam

Akkor döbbentem rá magam is, hogy örülök a kisbabának. Hiszen életem szerelmével közös volt és vele esélyt kaptunk az élettől, egy tökéletes kis családra.

Léda őszinte értetlenséggel és meglepettséggel meredt rám, minta valami bődületes baromságot mondtam volna.
- Hárman?- nézett rám zavarodottan
- Léda.... szerelmem... tudom, hogy babát vársz.- mondtam neki lassan
- Én?- nézett rám, mintha hibbantnak gondolt volna
- Igen.- feleltem gyorsan
- Én nem vagyok terhes. Gyógyszert szedek, bébi, tudod.- mondta lassan
- De láttam a pozitív tesztet a szemetesben.- állítottam teljesen magabiztossággal
- Kundi! Nem vagyok terhes.- mondta lassan tagolva
Lefagytam. "Mi van?!"
- Komolyan?- kérdeztem tőle
- Eskü. - jelezte kezeivel is
Magamhoz öleltem és egy puszit nyomva a feje búbjára. Szomorú voltam, de tudtam, hogy az nem a megfelelő idő volt a családalapításra.
- De várj.- húzódott el tőlem- Milyen teszt?
- A fürdőben láttam a kukában. Mert ki akartam dobni a krémet amit véletlen összetörtem. Bocsesz.
- Áhh semmi.- legyintett- De én nem vagyok terhes....- rázta elmerengve a fejét Léda
- Akkor mi az a teszt?
- Várj!- tartotta fel a mutatóujját, mintha megvilágosodott volna- Ha nem az enyém, nyilván csak anyáé lehet.- nézett rám megerősítést várva
- Azta.- ennyit tudtam kinyögni
- Anya terhes?!- túrt a hajába Léda zavartan- Testvérem lesz?
Én csak némán próbáltam felfogni a híreket.
- Hát persze! Mostanában annyiszor volt rosszul. Munkába sem ment sokszor. De azt hittem csak vírust kapott el. Ezek szerint viszont babát vár.- gondolkodott hangosan, majd elmosolyodott- Tesóm lesz!- ugrott a nyakamba
Magamhoz öleltem és megkönnyebbülten, osztozva az én gyönyörűm boldogságában, én is elmosolyodtam.

Na helloka!
Itt a folyti. ☺️💕
Kinek mi a véleménye? Tetszik a sztori alakulása?🤷🏻‍♀️
Peace✌🏻