Vakrepülés

II. évad - 28. rész- "Egész életemben..."

Egy pillanatra meghűlt bennem a vér."Hiszen ezt  hangot ezer közül is felismerném!"
Hirtelen hátrafordultam és Kundi közeledett felém kicsit dülöngélve, szerencsére a kocsmában látott csaj nélkül.
Fellélegeztem és bátortalanul rámosolyogtam.
- Csak gondolkodtam. - vontam meg a vállam
- Hm.- bólintott majd leült mellém

Egy darabig csendben ücsörögtünk egymás mellett majd Kundi megszólalt
- Nimród lelépett egy nővel, így én most baktathatok a városban míg ők szétkefélik a lakásunkat.- nevetett bár mintha kicsit bosszankodott volna- Most ez neked rossz, mi?
- Tessék?!
- Hát tudod, hogy ott lógtál nálunk sokat meg minden, mégsem jöttél be Nimónak.- vont vállat flegmán- Bár azért én bevállalnálak. -röhögött szemöldököt vonogatva
- Na jó, elegem van! Kurvára nem ezt érdemlem tőled! Az életemet adtam volna érted, és te mégis ilyen taplón viselkedsz velem...- ordítottam az arcába a sírással küszködve, majd meglendítettem a kezem és egy csattanós pofont lekevertem neki. Ekkor mintha megváltozott volna a tekintete, mintha, nem is tudom.....kijózanodott vagy magához tért volna. De akkor már nem érdekelt.

Dühösen felpattantam és a házunk felé indultam nyomatékos léptekkel.
- Várj! - kiáltott utánam Kundi, de én konokul meneteltem az ajtó felé
- Én szépséges Lédám....- mondta ki egyszerűen az ismerős szófordulatot. Földbegyökerezett a lábam és kővé dermedtem, éreztem, hogy a szívem hatalmasat dobban és remegve visszafordultam.
Kundi könnyei patakokban folytak le az arcán és nem csak sírt. Zokogott.
- Kérlek, gyere vissza. Gyere vissza hozzám.- nézett rám esdeklő tekintettel

Könnyekben törtem ki én is és egy megkönnyebbült felkiáltással a karjai közé rohantam. Olyan erősen mégis ugyanakkor gyengéden szorított magához, mintha sosem engedett volna el. Végre ismét kaptam rendesen levegőt, mikor éreztem, hogy velem van. Nem csak fizikailag, hanem lélekben is. Visszatért hozzám.

- Szeretlek, gyönyörűséges Lédám! - suttogta hevesen a fülembe az én egyetlen szerelmem

Miután kipityeregtük magunkat, hosszas csókok között megbeszéltük az elmúlt eseményeket. Végre ismét éltem, végre újra volt értelme mindennek és úgy éreztem minden rendben lesz. Visszatértek Kundi emlékei és tudtam, hogy most már semmi nem baj nem lesz.
--------------------------------------

- Gratulálunk a sikeres érettségidhez kislányom! - emelte meg az üdítővel teli poharát anya. Nos igen, büszke volt rám nagy, akárcsak az egész család, de a terhesség már nagy megviselte, pedig még néhány hónap hátra volt neki a szülésig.
- Az én drágalátos okos kislányomra! - emelte a pezsgős poharát az én apukám.
Koccintottunk majd lopva megszorítottam a mellettem ülő Kundi kezét, aki elvigyorodott és a fülemhez hajolt:
- Ugye tudod, hogy mi egész máshogy fogunk ünnepelni? - suttogta, s éreztem a testemen végigfutó bizsergést
Rám kacsintott én pedig olyan vörös lettem, hogy leginkább egy paradicsomhoz kezdtem hasonlítani.

Rohadtul örültem, hogy túl voltam az érettségin. Már csak a felvételi eredményért kellett izgulni, de addig még egy hónap hátra volt. Szóval izgulni való akadt még, de ahhoz képest, hogy miken mentem keresztül az elmúlt egy évben, na ahhoz képest az semmi volt! Felsóhajtottam ahogy visszaemlékeztem a sok- sok bonyodalomra, sírásra, nevetésre és heves pillanatra amiben részem volt.
Bármi is történt, már egy cseppet sem bántam semmit. Annyi számított, hogy Kundi mellettem volt és szívből szerettük egymást. Minden más mellékes volt.
A gondolatra elmosolyodtam.
------------------------------------
Egy hónappal később

Felvettek az első helyre, így azév szeptembertől a BME, logisztikai mérnök szakos hallgatója lettem. Juppiii!!
Volt ám ünneplés... több módon is!

- Van még lent doboz?- kérdeztem a konyhából, miközben a bögréinket csomagoltam ki.
- Nincs. Ez az utolsó bébi!- felelte Kundi és a nappaliba letette a kezében lévő nehéz dobozt.
- Akkor most már hivatalosan is összeköltöztünk!- tapsilkoltam nevetve
- Úgy ám babám!- nevetett velem Kundi majd felkapott és megpörgetett
Felszabadult nevetés töltötte be a lakásunkat, ami tudtam hogy csakis boldogsággal és szerelemmel lesz megtöltve azon idő alatt míg ott lakunk.
——————————-

Egy évvel később

- Gyere bébi, majd én hozom.- vette el tőlem a bőröndöm Kundi és sietve betette a taxi csomagtartójába
Persze így kellett nekünk, ilyen volt a mi formánk.... Nyilván elaludtunk és késve loholhattunk ki a reptérre, hogy elérjük a 6.15- ös Párizsba tartó gépet.
- Cuki tőled, hogy Párizsi romantikus úttal akarod megünnepelni az első egyetemi évemet, de ha mégegyszer ilyenkorai géppel viszel bárhová, megnyúzlak!- puffogtam kicsit, félkómásan a taxi hátsóülésén
- Bocsi bébi, de majd ott kárpótollak.- mosolygott sejtelmesen

Egy eseménytelen repülőút után, landoltunk Franciaországban.
Miután átvettük a csomagjainkat, a szállodába mentünk egyenesen.
Olyan gyönyörű volt a város, hogy szinte sírni tudtam volna a látványtól. Alig vártam, hogy sétáljunk egy hatalmasat, és csinálhassak néhány frankó képet instára.

- Megjöttünk Léda.- mondta Kundi, kirángatva ezzel a töprengésemből
- Juhuuuu!- tapsikoltam és megcsókoltam Kundit
——————————
Egy elbűvölő városnéző séta után fáradtan, de annál boldogabban érkeztünk vissza este a szállodánkba.
A szobánk ablaka az Eiffel toronyra nézett még inkább romantikusabbá téve az estét.
Nagyot nyújtóztam az ablakban állva és elmosolyodtam magamban. Nagyon bodog voltam.
Visszafordultam és szememmel Kundit kerestem a szobában. Meg is találtam.
Előttem féltérdre ereszkedve, egy gyűrűsdobozban lévő meseszép jegygyűrűt felém tartva.
- Puding....- suttogtam
- Egész életemben olyan nőt kerestem, akit feltétel nélkül, tiszta szívemből szerethetek, és számomra Te vagy ez a tökéletes nő!- csuklott el Kundi hangja majd vett egy nagy levegőt, kifújta és folytatta- Mártonffy Léda. Megtisztelnél azzal, hogy feleségül jössz hozzám?- kérdezte Kundi elfátyolosodott szemekkel és reszkető hangon
Örömkönnyek csorogtak le az arcomon és hihetetlen boldogság árasztotta el szívemet.
- Igen igen igen!- feleltem örömömben sírva. -Annyira szeretlek Kundi!
- Nagyon szeretlek szépséges Lédám!- mondta mélyen a szemembe nézve majd óvatosan felhúzta ujjamra a gyűrűt

Végre révbe értünk! Annyi akadály és nehézség után, egymás mellett horgonyoztunk le. Az életünk az elmúlt években olyan érzés volt, mint a vakrepülés: fogalmunk sem volt sokszor, hogy merre sodor minket az élet vagy hogy mit tartogat számunkra a jövő. De a sors minket igazolt, s folytathattuk szépséges közös életünket, a másik kezét szorítva, hiszen a sors vörös fonala örökké összekötött minket.

                                 VÉGE

Hú! Nos nehéz bármit is mondani, annyira a szívemhez nőtt ez a sztori. Köszönöm azoknak, akik szorgosan figyelemmel követték a részeket! Imádlak titeket!!❤️❤️❤️
Köszönöm a sok kommentet és voteot és a sok pozitív, támogató szót. Hálás vagyok nektek!😊☺️
Remélem tetszett a történet befejezése!😊🤭
Várom a véleményeiteket!😘

U.i: Akinek tetszett ez a sztori annak ajánlom a másik Minden, ami belefér vagy az All of me című történeteimet.
Valamint egy új sztori is előkészületben van. Hamarosan az is kikerül. 😊😊😊

(Ha elsődlegesen szeretnétek értesülni az általam írt történetek új részeiről, kövessetek be bátran.😘)

Köszönöm  nektek a kitartó és megtisztelő figyelmet!❤️

Peace✌🏻