Az ágyam mellett kuporogtam a térdeimet felhúzva a mellkasomhoz és sírva kapkodtam a levegőt, zihálva. Próbáltam kicsit összeszedni magam, ahhoz hogy felhívhassam Kundit, de annyira fulladtam, hogy nem ment.
De néhány pillanat múlva Kundi neve jelent meg csörgő mobilom kijelzőjén. Reszkető ujjaimmal vettem a kezembe a készüléket, fogadtam a hívást:
- Szia picim!- köszönt vidáman Kundi
- Khuuunnnddhhiihhhhh- ziháltam sírva a telefonba levegő után kapkodva
- Léda!- kiáltott fel ijedten- Mi a baj?!- kérdezte, hangjában aggodalom és ijedtség keveredett
- Úhjjraaah.....- ziháltam - írthhh...- sírtam tovább- megfenyhhhegehhhtett...- zokogtam még jobban- egyedül vagyhhoookhh.... félekhhh!- rázkódtam hevesen a sírástól és a pániktól
- Tessék? Micsoda? Ugyanaz a lány? Úristen!!!- fújta ki a levegőt remegve Kundi- Hogy hogy egyedül vagy?
- Apháékhh elmentheeek vashárnaphiiiig- zokogtam tovább
- Oké! Figyelj picim! Vegyél nagy levegőket! - mondta aggodalmasan- Most azonnal indulunk innen Fehérvárról! Elmegyek hozzád! Nem lesz semmi baj szerelmem, sietek! - próbált nyugtatni Kundi
- Nem .... kapok... levegőt...- sírtam levegő után kapkodva
- Nyugi nyugi nyugi!- hajtogatta riadtan Kundi- Húzd fel a térdeidet és hajtsd a fejed közéjük! Vegyél mély levegőket! Rohanok hozzád! Tarts ki! Nagyon szeretlek!- mondta hadarva és letette a telefontNem tudom mennyit sírtam vagy hogy mennyi volt az idő, de egyszercsak megszólalt a csengő. Összerezzentem és odalopakodtam lábujjhegyen az ajtóhoz. Belenéztem a kukucskálóba és Kundit láttam meg feszülten várakozva
- Én vagyok picim!- kiáltott be
Kinyitottam az ajtót és a nyakába ugrottam. Újra zokogni kezdtem. Kundi lassan simogatta a hátam és puszilgatta a hajamat.
- Sssss....- mondogatta megnyugtatóan
Óvatosan a karjaiba vett menyasszony stílusban és a lábával becsukta az ajtót, és egyik kezével egy zárat be is zárt.
Lefektetett az ágyamra és az ágy mellé guggolt. Simogatni kezdte az arcomból a tincseimet és nyugtatgatott.
- Mostmár itt vagyok.- suttogta. Felnéztem rá és láttam, hogy fáradt az arca. - Szeretlek életem!- suttogta
Megpuszilta a homlokom, majd a számat.
- Szeretlek! Köszönöm, hogy idejöttél, tudom, hogy ki vagy merülve...- szégyelltem el magam
- Hé! Nincs nálad fontosabb! Te vagy a mindenem!!- mondta mélyen a szemembe nézve- Mit írt? Megnézhetem?- kérdezte feszülten
Odaadtam a mobilom és elolvasta az üzenetet
- Hát ez egy pszichopata, de komolyan! Kibaszottul elegem van, hogy ilyen elmebetegek vannak, akiknek ez a berögzülésük, hogy terrorizálnak másokat!-szorult ökölbe a keze - Holnap írok neki és leállítom, oké?- kérdezte- Senki nem szórakozhat a csajommal!- mondta mérgesen
- Köszi!- szipogtam- Jó volt a koncert? - kérdeztem a sírástól még reszelős hangon
- Király volt!- mosolyodott el- Bárcsak ott lettél volna!- sóhajtott- Alig várom a pénteket!- mondta izgatottan
- Én meg még jobban!- mosolyodtam el órák óta először
- Olyan gyönyörű vagy!- nézett oldalra biccentett fejjel Kundi, az ágyamon heverő kezeite támaszkodva
- Dehogy! Undorítóan ki van sírva a fejem...- mondtam sokkolva
- Nekem mindenhogyan te vagy a legszebb kicsim!- suttogta őszintén
Erre elvörösödtem...
- Na de mostmár fogmosás és alvás!- mondta játszva a szigorút
- Oké.-kuncogvaFelkeltem az ágyból és megtettem, amit kért
Visszatámolyogtam a sírástól még fájó fejemmel a szobámba, ahol Kundi épp vetkőzött...
Miiii?!
Ott állt egy szál boxerben, nekem háttal. Uhh milyen jó segge volt. Te jó ég!
Megráztam a fejem, hogy észhez térjek és megszólaltam
- Hát te?
- Gondoltam itt maradok veled. - mondta kicsit elpirulva- Vagy ne? Mármint....csak.... én... azt hittem most félnél egyedül... - habogta- Nem azért vetkőzök.... azt majd máskor.- vigyorodott el huncutul a végén
- Oh, de aranyos vagy!- olvadoztam- Igen, maradj velem! Aludj velem!- kérleltem kapva az alkalmon
Erre befeküdt a takaró alá, én pedig melléfeküdtem.
Kundi a hátán feküdt, én pedig a mellkasára hajtottam a fejem, ő egyik kezével átkarolt a másikkal simogatott.Megpuszilta a homlokomat, majd a fejemet. Kicsit beljebb takart
- Minden rendejön!
- Remélem...- suttogtam
- Jó éjt, szépséges Lédám!- mondta lágyan- Mindennél jobban szeretlek!- suttogta
- Jó éjt, puding! Én meg annál is jobban szeretlek!- mondtam mosolyogva
Erre lágyan megcsókolt.
Picit később, amikor a légzésünk szinkronba került, Kundi meztelen mellkasán, nyomott el az álom, miközben a hátaman simogatta lassan, megnyugtatóan, a szuszogását hallgatva.Nos, itt a folytatás! Mi a véleményetek?🤔😊
Peace✌🏻
![](https://img.wattpad.com/cover/172520267-288-k78332.jpg)
YOU ARE READING
Vakrepülés
Fanfiction"Vad szirttetőn mi ketten Állunk árván, meredten, Állunk összetapadtan, Nincs jajunk, könnyünk, szavunk: Egy ingás és zuhanunk. " /Ady Endre- Vad szirttetőn állunk/ - Te is érzed. Tudom, hogy így van...- suttogta Kund - Persze, hogy érzem...- fe...