Hanna talált rám miközben zokogva szorongattam a falnak dőlve a karláncot.
- Nyuszikám! - kiáltott rémülten - Mi történt?
Ekkor elmeséltem neki mindent, Nimród mondandójától kezdve, a versen át a karláncig mindent. Könnyes szemmel hallgatta zaklatott beszámolómat Hannus.
- Most mit fogsz csinálni? - kérdezte halkan
- Hát...- sóhajtottam- őszintén szólva nem tudom. Ma félreteszem az egészet egy kis fiókba az agyamban s holnap visszatérek rá. Nem szabad most depiznem. Annyian itt vannak, szeretnék ma ünnepelni. Holnap meg újból átrágom ezt az egészet. - simítottam elmerengve végig a karláncomon.
- Rendben. - mondta Hanna és átölelt
Felsegített és bekísért a buliba.
Éjfél körül már elég szépen becsípve jobbnak láttam hazamenni, mielőtt még mindenki előtt lejárattam volna magam valami idiótasággal. Hanna hívott nekem egy taxit és Marci minden könyörgése ellenére egyedül mentem haza.
Bedőltem az ágyamba és úgy ahogy voltam, bulis szerkóban, betakaróztam és elaludtam.
Reggel éles fejfájásra ébredtem. Kicsoszogtam a konyhába aszpirinért majd, mivel még apáék aludtak, elmentem letusolni és helyrepofozni az ábrázatomat. Jól esett a meleg víz, kicsit ellazított.
A kellemes tusolás után, lemostam a tegnapi sminkem és otthoni ruhába öltöztem fel. Mire kijöttem a fürdőből, a szüleim már terített asztalnál, reggelizve beszélgettek.
-Jó reggelt, te kis partizós! - köszönt mosolyogva apa, anya pedig puszit nyomott az arcomra
- Sziasztok, jó reggelt! - mosolyodtam el, majd én is reggelizni kezdtem
Elmesélem anyáéknak nagy vonalakban a bulit, a Nimródos/ ajándékos részt ügyesen kihagyva. Ezután pedig leckét csináltam, majd filmezni olvasni kezdtem az egyik kedvenc könyvemet. Jane Austen: Büszkeség és balítélet.
Számtalanszor olvastam már, de akkor szükségem volt egy kis finom romantikára, egy kis nyugalomra.
Azonban akaratlanul is Kundira terelődtek a gondolataim. Egyre csak azon tépelődtem, hogy mit csináljak...Végül egy valamit sikerült eldöntenem: Szakítok Marcival. Úgy voltam a dologgal, hogy bárhogyan is döntök a Kundis dolog tekintetében, Marci jobbat érdemel annál, minthogy én tartalékként félretéve tartsam. Hiszen nem szerettem őt, csak kedveltem őt, mint barát és ennyi.
Felöltöztem normális, utcai ruhába, és séta közben felhívtam Marcit, hogy elugorhatnék- e hozzá. Ő persze gyanútlanul, boldogan helyeselt és mondta, hogy vár.
Siettem, mert nagyon túl akartam esni rajta.
Marci mosolyogva nyitott ajtót és meg akart csókolni, de eltoltam magamtól
- Beszélnünk kell.- mondtam, erre az ő arca teljes letaglózottságról árulkodott
- Ez sosem jelent jót...-suttogta és kijött a folyosóra, maga mögött becsukva az ajtót
- Nem akarok neked rosszat, így egyenes leszek. Szeretlek téged- erre felvidult az arca- de csak mint egy barátot- ekkor pedig szomorú lett arckifejezése- Nem ezt érdemled, hanem egy lányt, aki tök odáig van érted. De én nem tudlak úgy szeretni. Ezért szerintem, a legjobb ha szakítunk. Sajnálom! - mondtam bűnbánóan
- De én téged akarlak, Léda! -tiltakozott értetlenkedve
- Én viszont nem. Ne haragudj! - mondtam neki ismét
- Annyira.... áhhhhh... tudod mit?! - túrt idegesen a hajába- Végig tudtad, hogy nem akarsz tőlem semmit! Te mégis játszottál velem! Hagyj békén! Önző kis szemét! - kiabált mérgesen, majd bement az ajtón és hangosan becsapta maga mögött
Atyaég...... na jó, ezt megérdemeltem. Bólintottam inkább magamnak, majd nagy levegőt vettem, s így ezen tehertől megszabadulva hazaindultam.
Séta közben a karkötőmmel babráltam és gondolkodtam, hogy mihez is kezdhetnék Kundival. "Megbocsássak neki? Adjak kettőnknek egy újabb esélyt?" Egyre tisztábban láttam a nyilvánvalót: annyi dolog történt már velünk, oly sok mindennel kellett megbirkóznunk együtt, nem akartam, hogy a saját önérzetem és fafejűségem vagy Kundi ballépése állítson kettőnk közé falat. Igaza volt Niminek, nem csalt meg Kundi, mert akkor már nem voltunk együtt.
Ha olyan sok idő után és annyi fájdalmat átélve is tiszta szívemből szerettem ezt a férfit, az csak azt jelenthette, hogy a sorsunk egymáshoz láncolt kettőnket. Az a bizonyos vörös fonál.... hát tényleg létezik.
Hirtelen felindulásból az ellenkező irányba fordultam, ennek köszönhetően egy lányba ütköztem. Sűrű bocsánatkérések közepette arrébb mentem és először sétálva, majd lélekszakadva rohantam abba a irányba, amerre a szívem húzott.
Halihóóó!😘
Jujjj, vajon mi fog történni?🤷♂️
Peace✌
VOCÊ ESTÁ LENDO
Vakrepülés
Fanfic"Vad szirttetőn mi ketten Állunk árván, meredten, Állunk összetapadtan, Nincs jajunk, könnyünk, szavunk: Egy ingás és zuhanunk. " /Ady Endre- Vad szirttetőn állunk/ - Te is érzed. Tudom, hogy így van...- suttogta Kund - Persze, hogy érzem...- fe...
