Vakrepülés

43. "... nyugodj már le!"

A próbák és a nap egyaránt szuper hangulatban teltek. Rengeteget nevettünk, sok instasztorit csináltunk és élveztük, hogy végre a szalagavató főpróbáján lehetünk.

Az ofőnk is jófej volt, sőt még csokis kekszet is sütött az osztálynak, amit két próba között be is faltunk azonnal. Kundinak írtam folyamatosan, amikor csak volt időm. Mindenről beszámoltam neki.
11 körül szünetet tartottunk és elballagott mindenki kajálni a menzára.  Egy kiadós ebéd után épp a büfé felé haladtunk Hannával, akinek be nem állt a szája, mert Daniról áradozott. Én pedig jó barátként végig is hallgattam, a megfelelő helyeken hümmögve, helyeselve és csodálkozva- Habár ezeket az áradozásait már mind hallottam egyszer, nem akarta letörni a jókedvét.
Iszonyat sor volt a büfénél és kezdtem bepánikolni, hogy nem jutok kávéhoz a szünet végéig. Ekkor Henrik állt mellém két kávéval

- Hát ez? - kérdeztem értetlenül

- Az egyik a tiéd. - nyújtotta át
- Uhhhh, kösziii! - öleltem meg hálásan

- Sejtettem, hogy késni fogtok és azt is pontosan tudom, mennyire morcos vagy, ha nem jutsz koffeinhez időben. Szóóóóval a saját testi épségem érdekében vettem neked is egy kávét. - magyarázta nevetve
- Király vagy, köszi! - veregettem vállon, aztán nagyot kortyoltam az életmentő kávéból

Örömömben csináltam is storyba egy boomerang videót ahogyan a kávéinkat kortyoltuk hülyén vigyorogva, és bejelöltem Henriket is rajta, valamint ráírtam a képre, hogy

"Nagy kávézgatásokba' a legjobb arccal 😊💖☕"

Alig telt el néhány perc, mire a telefonom csörögni kezdett. Kundi hívott
Mindenki engem nézett, így mielőtt felvettem, kisétáltam a csarnokból, hogy egyedül lehessek telefonálás közben, kíváncsi tekintetektől és fülektől távol

- Szia. - köszöntem neki vidáman
- Megmondanád, hogy miért kávézol azzal a seggfejjel?! - mondta ingerülten, köszönés nélkül
- Mi? Ahh, Kundi! - sóhajtottam - Ugyan már, ő az egyik legjobb haverom, mi  a baj azzal, hogy kávézunk?- kérdeztem tőle feszülten

- Legjobb haver, mi?! Akkor mi a tököm ott az a szívecske?!!!- kiabált Kundi és hallottam, hogy beleszív a cigijébe mérgesen
- Jesszus, nyugodj már le! Te is tudod, hogy minden haveromnak így szoktam írni, ha fiú, ha lány...Nem tudom mi a fene ütött beléd...- mondtam bosszúsan

- Az, hogy azzal a gyerekkel vagy....kibaszottul utálom! Tuti azon munkálkodik, hogy megfektessen! - mondta ingerülten
- MI VAN? - kiabáltam elkeseredetten- Te ennyit nézel ki belőlem?! Ha próbálkozna is, amit nem tesz, egy olyan dologhoz mindig két ember kell! Kurvára tudod, hogy semmit nem akarok senki mástól! Téged szeretlek és ő csak egy barát! Ha majd tudsz éretten gondolkodni, nem úgy mint egy kisfiú, aki a fényes kisautóját félti, akkor majd beszélünk. Szia! - nyomtam ki idegesen a telefont

Nem hittem el, hogy ennyire féltékeny. Mióta vele voltam alig beszéltem a fiú haverjaimmal, pontosan az ilyen reakciói miatt, de az, hogy még a keringőpartneremre is behisztizett, na az már sok volt..... Mérgesen beledobtam a táskámba a telefont és visszasétáltam a csarnokba, ahol próbáltunk.

A próbák délután 3- kor véget értek. Ekkorra már mindent begyakoroltunk: a bevonulást, a helyezkedést, a kivonulást stb. Tökéletesen ment minden a végére, és a tanárok is nagyon elégedettek voltak velünk.
Megkönnyebbülve, de nagyon fáradtan indultam el, a buszmegálló felé. Kundi nem jött értem, de 9-szer hívott a nap folyamán.....
Még mindig mérges voltam a féltékenykedése miatt, ezért úgy döntöttem egyelőre mem hívom vissza. Hadd főjön a saját levében....!

A buszhoz szaladtam az egyik kedvenc magassarkú csizmámban, amikor hirtelen éreztem, hogy kitört az egyik cipőm sarka és elestem. Remek!!!! A földről feltápászkodva láttam, hogy elment a buszom. Nagyon jó! Még valami?! Sántikálva mentem a megállóba és leültem egy padra. Elővettem a bérletem, de valami feltűnt: nem volt meg a pénztárcám! Neeee! Ne már!!!! Sírva fakadtam a megállóban. Annyi szarság történt velem, hogy már nem tudtam visszafogni magam....
Egy idős néni odajött hozzám és egy zsepi nyújtott felém. Halkan megköszöntem és letöröltem a könnyeimet majd belefújtam az orromat.

A következő buszra nagy nehezen felszálltam és hazamentem vele.
Anya otthon ijedten hallgatta, hogy mik történtek velem.
Főzött egy teát és mondta hogy pihenjek le, az majd segít lenyugodni. Így is tettem.

Nem tudom, hogy mennyit aludhattam, de a csengő éles hangjára riadtam fel. Kikecmeregtem az ágyból és kimentem.
Kundi állt bűnbánó, szomorú arccal és egy szál vörös rózsával az egyik kezében, a másikban, pedig egy cuki plüssmacit tartott
- Szia.- köszönt halkan, fájdalmas tekintettel

Na halihó!
Itt a folytatás. Vajon hogyan alakul a szerelmeseink sorsa?🤭🤔
Ma estig felteszem a folytatást.🙋🏻‍♀️

El sem hiszem, hogy a sztori túllépte a 4000 megtekintést és az 500 voteot! 😍 Nagyon köszönöm nektek!❤️❤️❤️
Peace✌🏻