Tabu

C H A P T E R 5

Darren mögött ülve száguldani a motoron életem egyik legfélelmetesebb érzése volt. Ahogy egyre felgyorsult a jármű, mintha kiesett volna a szívem is a helyéről. Ez az érzés akkor kísért el utoljára, mikor még 6 évesen egy hullámvasúson ültem. Emlékszem, ahogy kerékcsikorgatva beindult a játék, majd hihetetlen sebességre kapcsolva, úgy éreztem csak testben vagyok ott, a lelkem kifutott belőlem a rémülettől. Ugyanolyan görcsösen szorítottam akkor a vasat, amely meggátolta testem attól, hogy kirepüljön, mint most Darren izmos hasát. Biztos voltam benne, hogy tisztára elfeherédtek már az ujjaim is. A hajam felkapta a szél és össze-vissza csapkodta. Ha nem lett volna rajtam sisak, most biztosan a fájdalmasan csapódtak volna kipirult arcomnak vagy mentek volna bele a szemembe a kósza hajszálak. Olyan voltam, mint egy sün, csak belebújva a bőrkabátjába, szorosan lehunyt szemekkel összehúztam magam. Észre se vettem mennyire őrülten dobogott a szívem, amíg le nem álltunk az egyik piros lámpánál. Lihegtem, mint valami állat és felnézve azonnal megfordult körülöttem a világ. Az ujjaim elernyedtek, emlékeztetnem kellett magam, hogy hamarosan le esek, ha nem kapaszkodok, de annyira nehéz volt. Darren unottan hátrapillantott, majd tekintetébe aggodalom költözött, amint jobban végigmért.

- Laney, jól vagy?- annyira távolinak tűnt a hangja, mintha víz alatt lettem volna. Fájdalmasan összerándult az arcom, ahogy kiszáradt torkomon kaparását próbáltam egy nyeléssel enyhíteni. Finoman megingattam a fejem, de félelmem beigazolódott és rögtön megszédültem és attól csak rosszabb lett a helyzet, ahogy megrázta a vállam - Ne aggódj lehúzódunk. Csak könyörgök, kapaszkodj- aprókat pislogva figyeltem, ahogy a lámpa pirosból átvált sárgára, majd zöldre jelezve, hogy indulhatunk. Mégsem moccantunk, Darren várt a megerősítésemre és arra, hogy ismét átfonjam testét. Összerezzentem, amikor dobhártyaszaggatóan elkezdtek mögöttünk dudálni a kocsik, majd kihajolva az emberek kiabálva elküdltek minket egy melegebb éghajlatra - Lane- nyelt egyet, láttam, hogy őt is leveri a víz. Nem tudtam bólintani, rettegtem, hogy újra forogni kezd majd körülöttem a világ, így erőt véve magamon a hátára dőlve átkulcsoltam a karom köldöke fölött . Darren most már óvatosabban indult és pár méter után lefordult egy üres szupermarket előtti parkolóban. Ahogy abbamaradt a motor búgása szinte leestem a járműről és elindulva a semmibe a sírásommal küszködve próbáltam lehámozni magamról a fejfedőt - Lane, kérlek várj meg- súlyos lépteket hallottam magam mögött, majd egy kéz finomat átfogva a karom megállásra késztetett. Darren elém sétált, meglátva könnybe lábadt szemeimet sietősen a csathoz nyúlt, amit az én remegő kezeim nem tudtak kigobozni, majd könnyedén kioldozta. Fellélegeztem amikor lekerült rólam a sisak. Végre rendesen hallottam. Beletúrtam a hajamba és lehajolva a betont pásztáztam. Egyre gyorsabban vettem a levegőt, ahogy a kínzó emlékek ellepték az elmém - Na jó, feküdj le- simította meg lágyan a vállam. Érintése most kellemetlenül égette a bőröm. Nehézkesen, fintorral az arcomon felbillentettem a fejem felé, hogy lássam komolyan gondolja-e. Heves fejrázása bánatomra megerősített.

- Mi-minek?- pihegtem, mintha csak egy maratoni futáson lettem volna túl.

- Csak csináld, Lane- megfogva a csuklóm nemes egyszerűséggel elfeküdt a motorja mellett, majd óvatosan rángatva a kezem noszogatni kezdett. Végül belementem és erőtlenül szétterültem mellette - Rendben. Nézd a felhőket- mondta. A nap szinte vakítóan sütött a szemembe, erősen irritálva a retinám, de megtettem amire kért. A szívem még mindig zaklatottan, összefüggéstelen periódusokban dobogott - Annak ott béna tojás alakja van. Nagyon nyomott szegény- mutogatott pontosan fölénk egy majdnem ovális formájú felhőre - Annak meg ott, mint egy hullámnak. Látod, ahogy felcsapódik a víz? Mint a strandon, amikor Nathan-el a vízben cápásat játszottatok. Jött egy hullám, amely majdnem elsodort téged. Az pontosan olyan- meredten néztem az említett fehér foltra az égen, közben egyre rendeződött a levegővételem és a ketyegőm lüktetése is. Aprót bólintottam, mert a szemem sarkából láttam, hogy kíváncsian néz felém - Az pedig ott egy T-rex- mutatott a bal oldalamra, pontosan a kis üzlet teteje fölé.