Tabu

C H A P T E R 22

Laney

Meleg ujjakat éreztem a kezemen barangolni fel és le. A nap lágyan simogatta a bőröm, csak úgy, mint Darren mögöttem. Egy kissé hátrébb csúszva bújtam bele mégjobban az érintésébe. A hátam teljesen nekisimult izmos mellkasának ő pedig a reggeli mély, rekedtes hangjával halkan nevetett. Lehunyt szemekkel mosolyogtam magam elé, majd aprókat pislogtam. Kellett egy kis idő mire a nap vakításától és a reggeli álmosságomtól kitisztult a látásom. Elém tárult az erkélyének a látványa a függönyön át. A nap éppen csak felbukkott a korlát mögül ezzel beszínezve a szoba falait. Mérhetetlenül boldognak éreztem magam abban a pillanatban. Csak feküdtem mellette, míg ő cirógatott a reggel első sugaraiban. Darren elsöpörte a hajam a válláról, amely azonnal a párnára feküdt. A nyakam szabadon volt és ezt ki is használta. Ajkai megtalálták a nyakszirtem és hosszasan oda nyomott egy puszit, majd elhalmozta az egész területet. Sorozatosan rázott ki a hideg, de csak kuncogtam aranyos gesztusára. Ám, amikor megcsókolta a legérzékenyebb pontot a fülem alatt a lábujjaim azonnal ívbe feszültek és muszáj voltam a takarómba markolva szorosan becsukni a számat.

- Jóreggelt Mrs. Hayes- dörmögte a fülembe a csípőmre csúsztatva tenyerét. Uramatyám, mit tesz velem ez az ember. Nagyot nyelve néztem át a vállam felett.

- Nek...khm neked is- mosolyogtam és próbáltam összeszedni magam, hogy ne fessek olyan elgyengülten tőle, mint amilyen valójában voltam.

- Hozhatod neked valami finomságot? Mit reggeliznél szívesen?- kérdezte, de teljesen lefoglalta, hogy ismét a kezem simogassa, így nem vette észre, hogy tüzetesen átelemzem. Nem is volt kétséges, hogy ő volt a leghelyesebb fiú a földön, de hogy még így is, reggel alig kilenckor, ébredés után. Tökéletesen festett a sötétbarna, kócos haja. Esküszöm mintha direkt fodrászok alkották volna ilyen hibátlanul rakoncátlanra. Simára borotvált arcélén szinte megcsillant a nap fénye, ahogy azt oldalra döntötte. Barna szemei, amiben most fel véltem fedezni néhány zöld pöttyet, azok pedig úgy ragyogtak, mintha a nap fényét gyűjtötték volna. Szemeim levándoroltak arcáról az ádámcsutkájára, majd izmos mellkasára, amit félig takarásba volt a paplantól - Hahó- szólt, majd elnevette magát. Zavartan megráztam a fejem és mostmár teljes testemmel a másik oldalamra fordultam, hogy szemben legyünk.

- Mit szólna ehhez anyukád?- vontam fel a szemöldököm - Hogy mi külön eszünk? Mert az enyém tuti megölne- nyitottam fel a szemét a zord tényre, miszerint még él a családi reggeli hagyománya. Elhúzva a száját vett egy mély levegőt és tanácstalanul a plafonra meredt - De köszönöm. Aranyos vagy- mosolyogva megsimítottam az arcát, de amikor el akartam volna venni, megállított. Hirtelen a torkomban éreztem a szívem, de kezem önálló életre kelve simogatta puha bőrét. Ujja a takaróm szegélyét birizgálta, oda összpontosítva, majd óvatosan felemelve azt lerázta magáról a sajátját és bebújt az enyémbe. A pulzusom az egekbe szökött, ahogy majdcsaknem meztelen teste az enyémnek simult és megéreztem "valamit".

- Gyönyörű vagy- mosolygott a szememből kisöpörve egy kósza tincset.

- Ja, gondolom mennyire szép látványt nyújthatok kócosan és táskásan- forgattam a szemem vigyorogva.

- A legszebbet, Lane- biztosított a szemembe nézve. Ki akartam nevetni, rá akartam szólni, hogy ne mondjom ilyet csak illedelmességből, de ahogy tekintetébe néztem tiszta érzéseket láttam. Éreztem, hogy nagyon kezdek belezuhanni az előttem fekvő fiúba, de a szavak már kevesek voltak ide. Gondolkodás nélkül hajoltam oda, hogy csókot leheljek ajkára. Ahogy a nyelvét becsúsztatta nyelveink azonnal összekapcsolódtak. A szoba mintha felgyulladt volna körülöttünk, sőt az egész világ. Egy pillanat alatt fölöttem termett én pedig hagytam, hogy a lábaim közé fészkelje magát. Az öklében összegyűrte a még rajtam simuló hálóinget, míg én puha tincsei közé vezettem ujjaimat. Egy halk morgást hallatott, amikor beharaptam alsó ajkát, a testem pedig megremegett. Csókunkat lelassította bármennyire is ellenkeztem ellene, majd hirtelen elvált - Ezt...ezt most muszáj abbahagynunk- lihegett és mondanivalója összefolyt hangjának öblösségétől. Nem tudtam már megszólalni, csak hevesen bólogattam. Tudtam, hogy ennyinél nem állnánk meg és ezt nem pont így és itt kellett volna elkezdenünk. Dash még nyomott egy gyors puszit a számra majd felpattant és magára tekert egy fürdőköppenyt, hogy eltakarja magát "ott" lent. A hajamba túrva próbáltam valami elviselhető külsőt varázsolni magamnak, míg ő háttal állva nekem felszedegette a ruháit. Felültem és az ágy támlájának dőlve, bazsalyogva néztem őt. Visszamosolyogva rám leült a matrac másik végére és kihúzva az éjjeliszekrényét kivett egy kis dobozkát, abból pedig egy pirulát. A boldogságom felváltotta az értetlenség. Összevont szemöldökkel néztem, hogy a kis szekrényre tett poharából kiissza a vizet ezzel legurítva a gyógyszerét.