Tabu

C H A P T E R 7

Az út zökkenőmentesen ment, szinte nem is tudtam figyelni a körülöttem levő dolgokra, csak elmélyedtem a gondolataimban. A szemem előtt, mintha a kis idegesítő manókák a fejemben szüntelenül lejátszották volna a parton történteket. Egyre rosszabbul éreztem magam. Bennem a hányinger, amit a saját magam állított képem okozott és a bűntudat vad harcot vívtak végighömpölyögve a testem minden kis sejtjén. Darren szokását megtörve és a biztonság kedvéért most nem a ház előtt, hanem a garázsban parkolt. Ahogy lecsúszott a járműről, hátrafordulva engem is leemelt onnan és meglepő módon azonnal megfogta a kezem az ajtó felé leskelődve. Értetlenül bámultam le, míg ő végiggondolta a tervet hogy s miként folytatjuk utunk. A vértől mocskosak összekulcsolódott ujjaink olyanok voltak, mintha valami bűntársak lennénk. Talán azok is voltunk.

- Fel kell mennünk, feltünésmentesen. Elbújunk a szobámba és mindent ledobunk. Elégetek mindent- hadarva ismertette a tervet, majd végignézett vértől és homoktól bepiszkolódottt ruháinkon.

- Miért?- ráztam értetlenül a fejem. Nem egy filmben vagyunk, nem kell ennyire drámainak lennünk.

- Ennyi mennyiségű vér kétlem, hogy kijönne. Amúgy meg anyukád mos, ezt látván pedig tuti sokkot kapna. Rád pedig nem bízom, hogy intézd el a mocskot, amit műveltem. Ezt most nem- ingatta a fejét - Így lesz a legegyszerűbb. Legalább nem lesz emlékeztetője és elfelejtjük, ami történt- szinte utasításnak hatottak szavai.

- Rendben- vágtam rá ösztönösen. Bár kétlem, hogy valaha is kitudom verni a fejemből ezt a képet. Darren felsétálva a lépcsőn kikukkantott a kis folyosóra. A konyha mellett voltunk, ahonnan csörömpölés zaja szűrődött ki, jelezve, hogy anyu bent van. Darren megszorította a kezem, azután benézett a konyhába, várt, majd az ujjával megütve a kézfejem jelzett és futásnak eredtünk. Az előtérben csúszkálva a lépcsőhöz siettünk és kettessével szeltük a fokokat. Hálát adtam amiért nem vettem vissza a magassarkúmat, úgy totális bukta lett volna. A lépcső tetején már könnyű dolgunk volt, jobbra a kis folyosóra fordulva befutottunk Darren szobájába, aki még csak nem is pihegett, míg én hangosan lihegtem a gyors maratoni futástól. Bezárta utánunk az ajtót, amint kattant a zár, kikerekedett szemekkel néztem, ahogy átváltozott Hulk-ba és megfogva ingét szabályosan letépte magáról. Ezt követően sietősen az ágyához sétált, miközben a fehér anyagba törölte a félig már rászáradt folyadékot a kezéről. Az ágya alá hajolt és a kezébe kapott egy kis... gurigát? Letépett belőle egy darabot beletömködte a holmiját. Kukás zsák? Hát ezért volt ott? Nem is tudtam mit érezzek. Sosem értettem miért tárol ilyesmit az ágya alatt, de bárcsak még mindig a tudatlanság fellegében repkednél. Vajon hányszor használta már ilyesmi célra? Valószinűleg nem egyszer, ha oda tette. Elpillantottam, amikor nekem háttal kigombolta a nadrágját és erőszakosan ráncigálni kezdte azt. Azt se tudtam mit csináljak, hova nézzek. Amint beletömködte cuccait a zsákba felnézett rám, erősen koncentráltam, hogy csak az arcát nézzem. Hogy nem volt zavarban, hogy egy pár zokniban és egy boxerben állt előttem? Néha én még attól is kellemetlenül éreztem magam ha a hálóingemben látott, nemhogy csaknem pucéran. Nagy léptekkel közeledett felém, majd mellettem elsétálva mögém állt. Már éppen meg akartam fordulni és kérdőre vonni mit csinál, amikor egy rántással lehúzta a ruhám cipzárját. Felsikítva a mellemhez szorítottam a vékony selymet, hogy ne bomoljon le rólam, mint egy virágról a szirom és szinte elugrottam mellőle.

- Mit művelsz?!- rivalltam megpördülve, hogy rá tudjak nézni.

- Le kell venned. Most. Jobb ha eltüntetjük mihamarabb. Nyugi nem lesek, csak dobd a zacskóba, addig keresek neked valamit- aggodalmaskodott, azzal elsétált és az ágya másik oldalára állva, nekem egyenesen háttal kitárta a szekrényének ajtaját. Elgondolkozva körbepillantottam. A legtöbb ember talán attól tartott volna, hogy fehérneműre kell vetkőzie egy padlótól plafonig érő üvegdarab előtt, ami az utcára néz, de én csak attól rettegtem, hogy Darren meglát. Tudom, tudom ez ugyanolyan mintha bikiniben látna, csak a helyzet a következő: még abban sem látott, soha. Csak egyrészesben. És eddig örömtelve éltem az életem, hogy a mellem és a hasam, sőt a fenekem nagy része takarva volt előtte. De most egy apró, hátul csipkés bugyiban és egy ugyanilyen melltartóban, hát, hogy is mondjam... Kirázva az idegesítő gondolataimat a fejemből végül rávettem magam, és elengedve a ruhát, hagytam, hogy leessen a földre. Sietősen odaosontam a zacskóhoz és leguggolva beletuszkoltam a darabot a többi közé. Amikor felálltam, Darren piszok módon már meg volt fordulva és szemérmetlenül bámult átol cettig. Uramatyám, utálom ezt a fajta bamba nézését. Ugyanez kísérte el a strandon is.