Tabu

C H A P T E R 27

Darren

Bíp...bíp...bíp. Ez a periodikusan ismétlődő pittyegés volt az egyetlen, amit hallottam. De nem láthattam mi adja ki ezt a számomra nagyon ismerős hangot. Körülöttem minden sötétségbe borult és bármennyire is próbáltam, nem tudtam kinyitni a szemem. Belekerültem egy állapotba, ahol az agyam már érzékelte a külvilágot, de a testem nem tudott rá reagálni. Minden egyes kis zajt hallottam, de nem tudtam arra fordítani a fejem, nem rezzent össze a testem a váratlan ajtócsapódásoktól, nem tudtam kinyitni a szemem és megnézni éppen ki lép be a helyre, ahol voltam. Fogalmam sincs hol vagyok.

- Te tudtál erről? Beleegyeztél, hogy eltitkold az egész családunk előtt, hogy Darren és Laney együtt vannak már egy hónapja?- a bátyám hangja bántónak hatott a fülem számára. Inkább hallgattam volna életem végéig ezt a hülye sípolást, mint, hogy mégegy mondatot meg kelljen hallgatnom a szájából. Akkora egy gyík.

- Laney kért meg rá, azt mondta nem áll rá készen, hogy elmondja neked és a kicsiknek. Ő csak nem akarta felbolydítani az életeteket- hallottam meg anyu hangját, ahogy erőltetetten suttog, Nathan-nel szemben, aki nem félt felemelni a hangszínét.

- És te ezt hagytad... Darren tönkre fogja tenni Őt. Nézd meg, komolyan anyu, nézz rá! Iszik, cigizik, motoros bandákba jár és az éjszaka közepén a korházban találunk rá tiszta véresen. A karjaimban zokogott Darren miatt, anyu ez már nem az első eset. Ennek nem lesz jó vége és ezt te is tu...- Nathan hangja egyre halkult, aminek most kivételesen nem örültem. Kíváncsi voltam mi a mondat vége, hogy anyu, hogy reagál rá. Megvéd vagy egyetért a bátyámmal? Majd megőrültem, hogy halljam a válaszát, de akkor mintha elvágtag volna nálam valamit, ismét álomba zuhantam. 

Pislogtam párat, de a kezem azonnal a szemem elé kaptam a neonfény miatt, amely közvetlenül fölöttem ontotta magából erős, pislákoló fényét. Azonnal meg is bántam a mozdulatom. Ahogy a bütykeim érintették a bőröm azonnal felszisszentem. Mi a franc ez a fájdalom? És akkor még nem is éreztem, csak egy töredékét annak a kínnak, ami bekövetkezett. Ahogy egyre jobban ébredtem öntudatra a sebeimet vizsgálva, jöttek fel az emlékek és ezzel megéreztem a testem minden porcikájába nyilaló fájdalmat.

" Ahogy becsuktam magam mögött a kocsma ajtaját azonnal lehervadt a mosoly az arcomról. Őszintén nem akartam ott hagyni Laney-t, de az sem lett volna szerencsés, hogyha magammal rángatom. Nem akartam ünneprontó lenni, de muszáj volt megkeresnem Venus-t, mert Zane a lelkemre kötötte, hogy bármi is történjék a barátnőjét mindig elsőként kell szemen tartanom. Én természetesen az én barátnőmet kísértem elsőként a figyelmemmel, de úgy voltam vele, hogy Ace-re meredeken, bármikor rábízhatom őt. A tekintetemmel a kis vörös loknis után kutakodtam, de az elmém mintha nem tudott volna teljesen a keresésére fókuszálni. Csak Laney járt a fejemben, amilyen gyorsan csak tudtam meg akartam találni Venus-t, visszajuttatni Zane-hez és visszasietni, hogy megcsókolhassam a barátnőm. Mert szükségem volt rá, arra hogy megöleljem. Vagy csak, hogy lássam. Mamám, szükségem volt rá úgy ,mint még soha senkire és semmire. Egyre nagyobb erővel verekedtem magam át a tömegen, közben a szemeimmel Venus-t kutatva. Végül nagy kő esett le a szívemről, amikor megláttam őt a barátja ölében, éppen valami botrányos dolgogba átmenő dolgot csinálva és csak rázva a fejem inkább visszafordultam, hogy végre Lane-hez mehessek. Minden egyes lépéssel, amivel távolabb voltam tőle, mintha egy láthatatlan kötél húzott volna vissza hozzá. Alig fordultam meg, amikor valakibe beleütköztem.

- Ne haragudj, hav...- ekkor összetalálkozott a tekintetem egy igen ismerős arccal. Oh a francokat, mi a szart keres itt ez az állat? Danny vészjóslóan vigyorgott le rám, megcsillantva egy aranyfogát, én pedig hátráltam egy lépést. Nem azért mert nem álltam volna készen szétverni a seggét, hanem a kint rám váró lány miatt. Lane utálta ha verekszem és nem akartam ennek kitenni. Csak meg akartam védeni őt és ha ehhez az kellett, hogy megalázkodva kihátráljak, hát megtettem. Danny intett a fejével a kopóinak, én pedig egy mély levegőt vettem és kissé kihúztam magam. Nem kértem, de hirtelen Zane és Mus is megjelentek mellettem és készenállva a harcra ropogtatták az öklüket. Az emberek kezdtek felfigyelni a készülődő bonyodalomra és egyre többen felkapva a fejüket figyeltek. Lassan egy kör formálódott körülöttünk, nekem pedig elszorult a torkom a gondolatra, hogy Laney bármelyik pillanatban betoppanhat. Láttam Venus ijedt arcát a tömeg szélén és egy jelentőségteljes pillantással nyugtattam meg. Nem lesz itt bunyó.