Tabu

C H A P T E R 16

Darren

A nap sugarai olyan élesen sütöttek rám, hogy muszáj voltam átfordulni a másik oldalamra. Nagynehezen átgördültem a hasamra, de amint az orrom érintette a puha párnát belenyilalt a fájdalom. Mintha villám rázott volna úgy rántottam el a fejem onnan. Aprókat pislogva próbáltam felmérni a helyzetet, de csak mint a látásom, úgy az elmém is igen homályos volt. Amint eltűnt a ködfátyol a szemem elől, úgy hasított a fájdalom az agyamba. Igen, ez bizony macskajajj. A párnámon apró vörös pöttyök éktelenkedtem és pár percig fel sem fogtam mi történik. Milyen nap van, reggel vagy délután, vagy egyáltalán hogy kerültem ide. Lomhán a hajamba túrva kikászálódtam az ágyból, de azonnal kibillentem az egyensúlyomból, amint felálltam. A fejem szédelgett és a testem húzott le. Mit történt? Mit csináltam? Hol voltam? Rendben csak szép sorjában. Visszaültem a matracom szélére, a testem pedig megkönnyebbült, hogy nem kínzom a mozgással. Az éjjeliszekrényen nyugvó telefonomért nyúltam és valami kis morzsát kerestem, ami mentén elindulhattam. Tehát szerda volt és 7.30. Remek, elkések a suliból. Feloldva a kódot beléptem a hívásaim közé. Gabe-től 3 nem fogadott hívás, de ennyi. Unottan böktem az üzenetek ikonjára és rögtön bedobta a tegnapi beszélgetésünk Laney-vel. Ekkor minden álmosság eltűnt a szememből, amely most hatalmasra kerekedett. Baszki. Elöntötték az agyam az emlékeim. Arról az észveszelytően dögös ruhájáról, csillogó hajáról és magnólia illatáról, amint a táncparkentten a nyakába csókoltam. Rémlett mennyire nem akartam otthagyni és, hogy végül a konyhában kötöttem ki és türelmetlenül vártam, hogy visszamehessek. Már csak a gondolatától is bedühödtem, hogy egyáltalán más srác ránéz. Emlékszem, hogy éppen vártam a sörcsapnál, hogy töltsenek nekem italt. Míg Gabe az egyik haverunkkal beszélgetett, én állandóan az ajtót lestem. Amint az első sör lecsúszott valami kattant bennem és innentől homályos mit is műveltem. Csak képek villantak be arról, hogy gurítottam a söröket és a tequilát. Ekkor a felpattantam ültömből és idegesen a hajamba túrtam. Tequila. Tiffanny az én hasamról, majd én az övéről nyaltam le és ennek Laney a szemtanúja volt. Egyre jobban járt bennem az ideg és fel-alá járkáltam a szobámban. Lelki szemeim előtt láttam Laney teljesen összetört tekintetét. Én törtem össze és ez teljesen kiborított. A szívem mintha összefacsarodott volna a mellkasomban. Nemsokára az is világossá vált, hogy miért fáj az orrom. Rixton, az érdekes, nem várt személy a bulin, hatalmasat húzott be nekem. A legközelebbi emlék, ahogy a kaspóba hányok, majd, hogy Nathan már tisztán az ágyamba fektet és egy mozdulattal lecsapja a vekkerem. Megtorpantam és a homlokom ráncolva pillantottam a kis tárgy felé. 7.35. Miért kapcsolta ki? Miért akarta, hogy elkéssek? Alig pár pillanattal azután, hogy megfordult a fejemben a kérdés kis villanykörte gyúlt a fejem felett.

- Laney- motyogtam magamban döbbenten, majd mintha az életem múlott volna rajta olyan gyorsan kezdtem el rohanni az ajtó felé. Nem érdekelt, hogy zúg a fejem, hányingerem van és a koordinációim sem tökéletesek. Feltéptem az ajtót és kirohantam, elindulva egyenesen az ajtaja felé, azonban Nate-be botlottam. Laney ajtófélfájának támasztotta a hátát és karjait a mellkasa előtt összefonva nézte karóráján a pontos időt. Már teljesen fel volt öltözve; Egy fekete nadrágot viselt egy sötétkék inggel, amin fehér apró pöttyök díszelegtek. Igazi kis gyíknak nézett ki. Magam kihúzva a kezem akaratlanul is ökölbe szorítva mentem felé. Amint a látószögébe értem felkapta rám a fejét és ő is hasonló testtartást felvéve, ügyesen kilincs elé lépett, hogy esélyem se legyen bemenni.

- Beszélni akarok vele- jelentettem ki eltökélten, mint aki nem tűr ellenszegülést.

- Én meg világbékét- mosolygott negédesen - Arra várhatsz öcskös- halálos tárgyilagosság költözött arcára. Ha ez lehetséges volt, kimértebb volt mint valaha.