Tabu

C H A P T E R 28

Laney

Az utóbbi egy hónap életem talán legjobb időszaka volt. Bár kicsit nehezebb volt eleinte minden reggel fájó szívvel otthagynom Darren-t, aki mindig egy csésze kávéval várt, szerencsére ez hamar megoldódott. Beköszöntött a tavaszi szünet és nulla-huszonnégyben egymás seggében voltunk. De komolyan, szinte szó szerint. Szerencsére már szabadon járhattunk és kelhettünk a lakásban, mivel Nathan tudta-jó az már más kérdés, hogy örült-e neki-, hogy együtt vagyunk és a kicsik majd kibújtak a bőrükből a hír hallatán. Úgy tűnt a csillagok egy sorban álltak, az égi szellemek nekünk kedveztek és ezt mi ki is élveztük. Attól függetlenül, hogy eléggé lekorlátozódtak a lehetőségeink, Dash sérülése miatt, nem panaszkodhattam mert mindenhova cipelt. Eljárkáltunk éttermekbe, bárokba, múzeumba, a tengerpartra, késő esti sétákra, mellesleg gyakori látogatói lettünk Margaret kis üvegkertjének és a nőt is megismertem. Éjszakánként pedig fáradtan, az ágyba dőlve beszéltük meg a nap eseményeit, nevettünk, mosolyogtunk, majd egymás karjában aludtunk el. Pontosan ilyennek képzeltem el a tökéletes életet: Dash-el csak kettesben, nem hagyva, hogy apró dolgok elkedvtelenítsenek minket. Mert igen, bár mi figyelmen kívül hagytuk, azért voltak gondok az életünkben. Dash a vártnál lassabban regenerálódott, anyu kajái hemzsegtek a gombától, még jobban mint múltkor, végül Nate és Darren cicaharcai, amiben agyonoltották egymást kezdett frusztrálóból átmenni unalmasba. Ja és a legnagyobb probléma: a suli. Április vége volt, pontosan csütörtök és konkrétan három nap választott el a hülye érettségitől. Persze nem is zavartattam magam. Inkább azzal foglalatoskodtam, hogy pontosan ma szedik le Darren gipszét és végre rendesen tudunk majd ölelkezni, aludni és használhatjuk a medencét is, mert ahhoz képest, hogy csak április vége volt már tombolt a hőség. Ehhez a hőséghez illően választottam magamnak ruhát is. Vagyis próbáltam. Amióta Dash-el jártunk valahogy mindig csinos akartam lenni és sosem éreztem magam elég jónak, bár ezermilliószor elmondta, hogy neki még kócosan, a lámás pizsamámban is a legszebb lány vagyok a földön. Ahogy már harmadjára dúrtam át a szekrényem, észrevettem, hogy egy ruha leesett a vállfáról. Leguggoltam, majd amint a kezem ügyébe akadt a kis sárga, fodros ruhám, elmosolyodtam. A ruha, amit Dash lefikázott, közben pedig imádott rajtam. Hát kétes érzések fűztek hozzá, majd amint felpróbáltam, mélyen sóhajtottam és konstatáltam, hogy ez igenis jól néz ki. Enyhén göndör lokniaimat egy lófarokba kötve slattyogtam le a lépcsőn és a kanyarba ledobtam a táskámat, majd egyenesen a konyhába sétáltam, ahova a kávé ínycsiklandó illata és a barátom csábító látványa csalogatott. Dash nem szokványos módon már teljes felszerelésben állt, a csípőjét a pultnak támasztotta és a szemközti ablakon kimeredve szürcsölte forró italát. Elég fárdtnak látszott, mondjuk nem csodáltam. Esténként addig nem aludt el, míg én álomba nem zuhantam és mindig fél órával hamarabb felkelt, hogy tudjon nekem kávét, néha még reggelit is csinálni. A bágyadtság ellenére mikor meglátta, hogy közeledek, felém kapva a fejét csillogás költözött a szemébe és szélesen elvigyorodott.

- Jó reggelt Mrs. Hayes- köszöntött a reggeli rekedtes hangján. Dash valahogy mindig elérte, hogy újra és újra elolvadjak tőle. A kócos hajától, bocibarna szemeitől, izmos testétől, attól a jellegzetes mosolyától, magától Darren Hayes-től.

- Viszont Mr. Hayes- viszonozva a gesztusát odasétáltam hozzá, majd azonnal mellé nyúlva el akartam kapni a pöttyös bögrém, de még időben becsúszott elém, hogy ne legyen esélyem. Tettetett bosszúsággal néztem fel rá, ő pedig átfonta a derekam ép karjával.

- Tudod mi az ára, Lane- felkuncogva bólintottam, majd felpipiskedtem. Ahogy Darren ajkai érintették az enyémet, már tudtam, hogy ott fogok ragadni. Mindig ez történt, de egy cseppet sem bántam. Elnyílt a szája nyelve pedig egy forró táncba invitált, amelybe készségesen vetettem magam bele. A hajába túrva léptem egyet előre, hogy a testem teljesen nekiillesszem az övének. Mindig meglepődtem mennyire is összeillünk, mint két puzzle darabka. Darren végigsimítva a gerincem mélyítette el a csókunk, érintése nyomán pedig felperzselődött a bőröm. Ahogy a keze fel-le csúszkált a vállam és a csípőm között, egy alkalommal kissé lejebb csúszott. A szívem hirtelen a torkomba költözött, ahogy Darren hatalmas tenyerét a fenekemre simítva belemarkolt. Ahogy elvált tőlem, élesen beszívtam a levegőt és nagy bódultságomban még utoljára láttam, ahogy pimaszul somolyog, mielőtt csókjaival a nyakam kényeztette volna.