Tabu

C H A P T E R 13

Darren

Amíg Laney a kezeim közt szunyókált, én azon agyaltam, vajon van-e jobb hely a világon? Majd rövid tanakodás után megegyeztem magammal, hogy biztosan nincs. Karjaival szorosan ölelt, a fejét a mellkasomra hajtotta és édesen szuszogott a nyakamba, amely eleinte megborzongatva, egy kis libabőrt csalt ki belőlem. Kecses és hihetetlenül rövid lábát az enyémen átkulcsolva érezte jól magát, mint valamiféle kis növény. Elvigyorodtam, amikor eszembe ötlöttek a tegnap este képei, ahogy dúlt- fúlt mikor megjelentem a szokásos pánikrohamom után az ajtajában és magának követelte a fél ágyat, na meg, hogy ne merészeljek átmenni az ő térfelére. Most mégis, úgy csüngött rajtam, mint egy maki a fán. Nem tudom, hogy miért és hogyan, de 8 év kínlódás után megtaláltam azt a nyugalmi forrást, amelyet egy gyógyszer sem, meditáció vagy akármi enyhítette volna. Laney. Már az első nap, amikor részegen kidőltünk és egész este békésen szunyókáltunk akkor sejtettem, hogy Ő enyhítheti a szenvedésem. Mostmár biztosan tudtam. És azt is mennyire dühös lesz, ha így talál minket, összegabalyodva. Bár ő tekeredett körém mint egy kis inda, tegnap este, amikor átjöttem követelte, hogy reggelre tűnjek el. Tehát így tettem, bármennyire nem akartam és ragaszkodott álmában a testem melegéhez, végül kibújtam alóla. A hiányom azonnal Barnaby-val, a kis plüssmedvéjével helyettesítette. Levakarhatatlan mosollyal az arcomon simítottam el aranyszínű tincseit az arcából, majd egy óvatos puszit nyomva oda, nehéz szívvel, de elhagytam a helyiséget. Szerencsétlenségemre, amint lefordultam a folyosón szembetaláltam magam Nathan-nel, aki már teljesen felöltözve, egy aktatáskával a kezében, papírokkal a szájában igyekezett a lépcső felé. Gyík.

- Hát, te öcsi?- kapta ki a papírköteget fogai közül, majd a hóna alá vágva, végigmért. Egy szál alsóban nem nyújthattam túl megnyugtató látvány, Lane ajtajának kilincse markolása közben. Hupsz.

- És te? Nem hinném, hogy ilyenkor vannak előadásaid- tereltem el a témát, majd becsukva Lane ajtaját keresztbefontam mellkasom előtt a kezem.

- A könyvtárba megyek tanulni- forgatta szemét, majd ismét elindult. Legszívesebben egyet rárúgva segítettem volna neki gyorsabban eljutni a lépcső aljáig. Nate egy ideje nagyon nagy ellenszenvnek örvendett felőlem és nem csak azért mert egy önző seggfej volt, hanem még hülye is. Lane ezer éve bele volt zúgva ő meg semmit nem vett észre belőle. Mondjuk nem is akartam mostmár, hogy észrevegye, hisz nem volt elég jó Laney-hez. A talpáig sem ért fel és utáltam, hogy emiatt a majom miatt szomorú a lány, akiért a fél kezemet adtam volna - Ja és Darren- megfordult, majd a korlátra támaszkodva nézett fel rám. Annyira kimért volt, mintha csak az elnökkel beszélt volna.

- Mivan?- morogtam, türelmetlenül toporogva.

- Ha hozzá nyúlsz, megöllek- biccentett a lány ajtaja felé, majd nemes egyszerűséggel elsétált. Még percekkel később is döbbenten bámultam a becsapott ajtót, ahol utoljára láttam, azután végre észhez tértem. HOGY MICSODA? Mi a fasz. Ahogy ténylegesen eljutott a mondanivalója az agyamig, már sajnáltam, hogy tényleg nem rúgtam le. Legszívesebben utána mentem volna és puszta kézzel tömködtem volna fulladásig a szájába a hülye egyetemi papírjait. Hogy én ne nyúljak hozzá? Ő ne merészeljen még csak ránézni sem! Nathan, te álnok kígyó. Le se szarja Laney-t, utána meg fenyegetőzik. Azt hittem menten felrobbanok az elmémen átsüvítő gondolatoktól, de akkor lágy dallamot hallottam meg mögülem, ami azt jelentette a kis álomszuszék felkelt. Azonnal elfintorodtam, hallván az ismerős hangot. Laney mindigis imádta azt a kis vörös énekest, aki inkább hasonlított Chucky babára, mint egy világhírű énekesre. Ed vagy kicsoda. Lehet a gyereket nem szerettem, de azt nagyon, ahogy Lane énekelte a dalait. Kicsit hamisan, kicsit harsányan, de annál nagyobb átéléssel, ami igazán tündérivé tette. Ez lenyugtatott. Legszívesebben bementem volna és csak hallgattam volna, ahogy kornyikál, de anyu hangos rikácsolása emlékeztetett, hogy hétfő van. Szóval muszáj volt elkezdenem készülődni, kicsit azért is mert ma reggel én szerettem volna Laney-t suliba vinni.