Tabu

C H A P T E R 26

Laney

Ha valaki délelőtt azt mondta volna nekem, hogy ma estére egy motoros bárban kötök ki a semmi közepén Prescott-ban és taccsra iszom magam a bárpulton táncolva egy cowboy kalappal a fejemen-ami mellesleg nem is tudom honnan vagy hogy került rám-akkor nemes egyszerűséggel a képébe nevettem volna azt mondván, hogy ilyen kurta történetet sem hallottam még. Most meglepetésemre mégis itt voltam; a bárpult falapján, Venus és Scarlett közé préselődve jártunk valami fura bokacsavarós és csípőringatós country táncot, kissé lomhán és kordilátlanul, de annál nagyobb lelkesedéssel. A helyiséget betöltötte az előttünk álló férfiak kiabálása, akik inkább csak röhögve bíztattak bennünk és lent ropták. A levegő fülledté vált a kis kocsmában, ami már halványsárga, gyér fénnyel borult be az éjszaka leple alatt.

- I'M GONNA TAKE MY HORSE TO THE OLD TOWN ROAD!- kiáltották mellettem a lányok a derekamat átölelve, én pedig még mindig mozgásban maradva az ég felé emeltem a fejem és úgy nevettem. Egy pillanatra meglepődtem, ahogy felettem egy háromszázhatvan fokos fordulatot vett a lámpa, majd a nehéz fejemet inkább visszahajtva, üvölteni kezdtem a szöveget és hagytam, hogy Venus a karja alatt megforgasson. Kissé elvesztettem a kontrollt a testem felett, de Scarlett azonnal utánam nyúlva maga mellé húzott és intett valakinek, de én csak élveztem, ahogy a zenelejátszó gép egy számomra igen ismerős zenére kapcsol. Igen, a zenelejátszó gép, amely ezt az egészet elindította. Na meg persze a whiskey. Visszaemlékeztem, ahogy azon az estén amikor életemben először berúgtam Darren társaságában megfogadtam, hogy "soha többé whiskey". De egyszerűen nem tehettem róla. Az aggályaim ellenére teljesen megtaláltam magam Dash bandájában. Az idő csak telt, a jókedv egyre magasabb fokra hágott és ahogy megittam az italom, valahogy mindig elém varázsoltak egy újat. Lehúzthattam vagy ötöt...esetleg tizenötöt, amikor megláttam a zenelejátszót és szinte könyörögtem Darren-nek, hogy táncoljunk. Rossz ötlet volt, így utólag és az arcát elcsúfító fintor ellenére belement a kedvemért. Valami régi Elvis szám csendült fel és meglepetésemre Dash nagyonis otthonosan mozgott a táncparketten. Komolyan meglepődtem volna, hogyha valamiben nem szerepel tökéletesen, de komolyan. Én persze a tökéletes ellentetje voltam. Néha a lábára léptem, bukdácsoltam és félrenyúltam, mikor a kezét tartotta felém, hogy magához vonjon. Szörnyen gázul éreztem magam és szinte a lelki szemeim előtt láttam, ahogy paradicsompirosba vált az arcom, de ő csak kedélyesen nevetett rajtam és sűrűn mosolygott le rám. Volt egy pont, amikor már tényleg elértem a bénaság legfelső fokát és a saját lábamban felbukva estem neki a barátomnak, akivel mindketten hangos nevetésbe törtünk ki. Határozottan átfonva a derekam, kissé felemelve magához vont, majd amikor már telejesen nekipréselődtem szórakozottan feldöntöttem felé a fejem. A zenelejátszóban még mindig ugyanaz a szám ment, amely ugyan nem adott okot a lassúzásra, én pégis átvetettem vékonyka karjaimat a nyakán és úgy érintettem össze a mellkasunk. Dash vett egy mély levegőt, majd tartva velem a szemkomtaktust lassan ringatózni kezdett. Perceken át így lassúzhattunk teljesen kizárva a külvilágot. Csak a másik létezett számunkra és csak ebben az érzésben akartunk lubickolni. Az érzésben amit a másik jelenléte okozott; a fékevesztett öröm, a dédelgető nyugalom, a mindent elsöprő szenvedély és az a végeláthatatlan szerelem. Ahogy a homlokát az enyémnek döntve lehunyta a szemeit és kezével a hátamat simogatta, csak egy valamire tudtam gondolni. Szeretem. Ez az egy szó lebegett előttem. Csak ez az egy szó fojtogatott és marta a torkomat. Arra várt, hogy kimomdjam én pedig úgy éreztem; igen, készen állok rá. Már sokkal hamarabb éreztem ezt, de féltem és nem én akartam lenni az első aki kimondja. De mit számított a sorrend? Csak a tudtára akartam adni, hogy a világot jelenti nekem és még sosem éreztem így senki iránt. És, hogy nem is fogok, soha de soha. A szám szólásra nyílt, ekkor Zane és Venus csapódtak be mellénk. Innentől elég homályos a sztori, mert az amúgyis kétségeket felvető állapotom rontotta, hogy ismét két whiskey lehúzásával gazdagodtam Venus által. Az utolsó emlékem, hogy amikor elfogyott az alkohol a lány kezemet fogva húzott a pulthoz, hogy vigyünk még valamit. Ahogy előre turakodtunk Scarlett még mindig a pulton ülve szolgált ki mindenkit, majd a rádióban felcsendült egy zene. Innen már csak kép foszlányok vannak meg: hogy levert a víz és ledobtam a kabátom, hogy Scarlett felállt a pultra, majd Venus valahogy engemis felrángatott és már bizonytalan ideje ott roptuk.