Tabu

C H A P T E R 29

Lainey

A mai pénteknek egy kicsit jobban örültem, mint az utóbbi egy hónapban, ugyanis ma már velem tarthatott Darren az iskolának álcázott pokol nevezetű helyre. Ez kicsit enyhített azon a negatív érzésen, amit kiváltott belőlem egy ideje az épület, a tanárok, a légkör, a tanulás, de legfőképp a diáktársaim. Egyszerűen csak állandóan azt éreztem, hogy nyomaszt és menekülni akartam innen. Főleg amióta fény derült a tényre, hogy együtt vagyok Darren-nel. Ez okot adott egy hónapon át tartó csámcsogásra és lenézésre, amivel jutalmazott több, mint a suli fele. Voltak akiket simán hidegen hagyott a hír, voltak akiket lesokkolt, de olyanok is akik azt kezdték el terjeszteni, hogy csak kitaláltam az egészet. Most pedig, ahogy leszálltunk a buszról, kéz a kézben, mindenki ledermedve állt. Olyannak akartam tűnni mindigis, aki az idő nagy részében boldog, főleg, ha mellette van élete nagy szerelme. Nem akartam még több csámcsogásra való okot adni, de egyszerűen nem tudtam megjátszani azt, hogy semmi baj. Mert a tegnap este óta nem igazán beszéltünk Dash-sel és ez a hülye suli is itt volt, benne a hülye emberekkel. Legszívesebben, amint leléptem arról az átkozott iskolabuszról, már szálltam is volna vissza. És nem azért, mert annyira a szívem csücske a tömegközlekedés. Oldalra sandítottam Darren-re, hogy felfedezhessem az arcán, hogy ő mit szól ahhoz a vicchez, ami körülöttünk zajlott. Komolyan, mintha az alkonyatba csöppentem volna. Mindenki lefagyva állt és minket nézett, ahogy a hatalmas épület felé közeledtünk. Darren ínyére sem volt annyira, csak megingatva a fejét átkarolta a vállam és szorosan magához húzott. Készségesen bújtam a karjaiba és végre jó volt úgy érezni, hogy kicsit helyre állt ez az eltorzult világ.

- Megvan már mi hiányzott az életemből- morogta, míg felsétáltunk a lépcsőn. Cinikus megjegyzésén bazsalyogtam és hagytam, hogy belökve az ajtót előre engedjen, majd utánam sietve összekulcsolja az ujjainkat. A folyosó talán még zsúfoltabb és fojtogatóbb volt, mint a kinti légkör, ezt pedig Darren is észlelte.

- Ez megy vagy egy hónapja- döntöttem felé a fejem, mire lepillantott.

- Nem is tudom, hogy bírtad- ciccegett, majd a hajamba puszilt. Én tudtam, úgy hogy ott volt végig mellettem. Ahogy közeledtünk a szekrényünkhöz, a távolban megláttam Gabe-et és Mia-t egymásba csavarodva, fékevesztett boldogsággal az arcukon. Akaratlanul is megrezdültek az ujjaim, amiket Darren meleg tenyere ölelt körbe. Azon gondolkoztam, hol romlott el? Valahogy minden ugyan az volt, de mégis más. Darren szokásosan a konyhában várt a kávémmal és a reggeli csókommal, együtt jöttünk, ugyanúgy karolgatott és fogta a kezem. Mégsem voltunk boldogok. Dash ma a szokásosnál is feszültebb volt. Reggel csak pár szót ejtettünk a tegnap estéről, mégpedig, hogy semelyikünk sem akar róla beszélni. És hogy jó ötlet volt-e eltussolni a tényt, hogy Rixton anyja rá feni a fogát? Egyáltalán nem. De abból sem sült volna ki semmi jó ha elmondom, sőt, bolhából csináltam volna elefántot. Oh, még milyet. Darren nyughatatlan lett volna és a meggondolatlansága egészen valami tragikumig sodorta volna. Viszont az jobban foglalkoztatott, hogy vajon miért veszett már megint össze a bátyjával? És ha ennyire összeveszett, miért nem akarta elmesélni? Általánosságban ilyenkor tajtékozva mondja el nekem mennyire utálja Nate-et. Szóval abszolút nem értettem.

- Sziasztok- köszöntünk az önfeledt kis gerlepárnak monoton hangunkon és Dash a szekrényemnek dőlve várta, hogy kipakoljam a cuccom a szekrényből.

- Mintha a pusztulás szerelmeseit látnám. Mi van veletek, Bambi?- Gabe féloldalas mosollyal támasztotta az állát a barátnője feje búbjára, míg én nemes egyszerűséggel ignoráltam őt egy vállrándítás keretében. A szememmel az órarendem után kutattam, míg Dash könnyed beszélgetést kezdeményezett, hogy ne rekedjen meg köztünk a kínos csend. Tesi. Legszívesebben belefejeltem volna a szekrényben, ahogy elképzeltem, hogy az öt osztály összevonva megint röplapdára lesz kényszerítve. Mr. Silverman egy állat. Unottan kihalásztam a tesis zsákomat a szekrényből, miközben Darren és Gabe megbeszélték, hogy elugranak a büfébe.