Tabu

C H A P T E R 33

Darren

Kezeimmel elegyengettem a pokrócot Lainey fedetlen vállán, hogy véletlenül se fázzon egy porcikája sem, míg ő álmában jobban a karjaimba bújt. A felkelő nap első sugaraiban nyílt lehetőségem végigelemeznem az előttem fekvő lányt és ez semmihez sem volt hasonlítható. Ő semmihez sem volt hasonlítható. Néztem, ahogy a sugarak aranyszínűre festik a bőrére omló finom tincseit. Ahogy hosszú pillái árnyékot vetnek pirospozsgás arcára. Ahogy álmában finoman felhúzza pisze orrát. Kicsit úgy éreztem magam, mint egy szerelmes idióta, akiket régen olyan nagy örömmel gúnyoltam ki, de már értettem. Lainey-től, mintha hirtelenjében minden értelmet nyert volna. A tegnap este után egy szemhunyásnyit sem aludtam. Egyszerűen csak képtelen voltam, mert annyira boldog voltam, hogy féltem ha elaludnék, arra kelnék fel, hogy mindez csak álom volt. Szóval őt ölelve vigyáztam rá egész éjjel. Halkan dúdolászva simogattam hajzuhatagát és felváltva néztem az angyalomat és a felbukkanó napot.

- Imádom mikor ezt csinálod- búgta halkan, nekem pedig azonnal megdobogtatta a szívem édes hangja. Szélesen lemosolyogtam rá és a kezem közé véve az arcát néztem igéző íriszeibe.

- Micsodát?- böktem meg az orrommal az övét, mire felkuncogva elhajolt.

- Amikor dúdolsz és énekelsz- motyogta két álmos ásítás között - Ki hitte volna, hogy Darren Hayes nem csal éltanuló, élsportoló és tökéletes pasi, hanem még énekelni is tud?!- nevetett fel jóízűen, mire csak megráztam a fejem.

- Túl sokat nézel ki belőlem, Lane- húztam félre a szám, mire még mindig vigyorogva rázta meg a fejét.

- Én csak a valóságot látom. Esetleg van még valami rejtett tehetséged?- bökte meg az oldalam a takaró alatt, amire felnevettem.

- Nem tudok róla- rántottam meg a vállam jó kedélyűen.

- Esetleeeeg- gondolkozott el az állát morzsolgatva - Pantomim?- vonta fel kérdőn a szemöldökét, mire zavart ráncba futott a homlokom.

- Úgy nézek én ki?- tettem fel a költői kérdést, amire csak végignézett rajtam.

- Hát...- nevetett fel - Nyugi csak viccelek- legyintett - Talán sakk?

- Játszottam régen, de beleuntam- meredtem fel az égre gondolkozva. Visszaemlékeztem még arra az átkozott időszakra, amikor az én és Nathan kapcsolata még simulékony  és problémamentes volt. Rengetegszer gyűltünk össze a nappaliban és akár az egész délutánt ott töltve játszottuk a vérre menő  küzdelmeket. Még mielőtt minden elromlott volna. Keserű szájízzel vezettem vissza a tekintetem a mellettem fekvő barátnőmre, akinek kissé lekunkorodtak ajkai. Látta rajtam, hogy fájó pontra tapintott, de én csak egy megnyerő mosoly kíséretében, egy finom csókkal hoztam vissza édes bazsalygását.

- Na és a hangszerek?- kérdezősködött tovább.

- Évekig zongoráztam- csúszott ki az ajkaim közül akaratlanul is. Abban a pillanatban megbántam, ahogy kimondtam.

- TUDTAM!- lelkesedett Lainey - Hivatalosan is megkapod a tökéletes pasi címet, bár hátrány, hogy nem pantomimkodsz, Melanie tényleg kitett magáért.

- Nem ő volt- nyeltem - Richard erőltette- Richard említése hirtelen fagyos hangulatot eredményezett kettőnk között. Lane szeméből fokozatosan hunyt ki a csillogás és testének melege egyre csak távolodott. Elhúzódott tőlem és oldalra döntve a fejét összeszorította ajkait, mintha félne kimondani gondolatait. Lesütöttem a tekintetem, mert tudtam, hogy elérkezett az a pillanat a kapcsolatunkban, amitől eddig rettegtem. A momentum, amikor végleg feltépem az utolsó ragtapaszt is a sebemről és tényleg odaadom mindenem az előttem fekvő lánynak.