Public horror (HUN)

Kolis igaz sztorik

Felébredtem hajnali ötkor arra, hogy a szobatársam készülődik az iskolába. Már rajta volt az egyenruhája is. Felálltam, és megkérdeztem, nincs-e még egy, felesleges egyenruhája, amit kölcsön vehetnék, mire bólintott és kinyitotta a szekrényajtót nekem. Megköszöntem, mire mosolygott, integetett és kiment. 30 percig még a telómat nyomkodtam az ágyban, mire egyszer csak megfordultam és láttam, hogy a szobatársam az ágyában alszik. Máig nem tudjuk, ki volt ott hajnali 5-kor??

—epicurist1205

Hello, it's me?

Egyik éjjel a szobatársam felébredt, és azt ismételgette a szoba sarkának, hogy „hello”. Jó pár perc eltelt, mire lassan elfordította a fejét, mintha valakit figyelne, ahogy sétál, majd benézett az ágy alá. Hirtelen felnézett, és életemben nem láttam még senkit annyira megijedve, majd visszaájult és elaludt. Hihetetlen sebességgel sprinteltem ki a szobából

—barriew2

A lelkesítő

Hallottam pletykákat arról, hogy az elsőévesek kolija kísértetjárta volt, ám nem hittem el. Egy reggel egyedül ültem a szobámban, és semmi kedvem nem volt suliba menni, így hangosan azt mondtam magamnak, „megérdemlem, hogy az ágyban maradjak ma”. Erre éreztem, hogy valaki leül mellém, és egy férfi hang válaszolt:„Maradj”. Tisztán hallottam! Kinéztem a folyósora, de senki nem volt a környéken. Egyértelműen iskolába mentem aznap.

—amandaf42

Csak a sulibandába gyakorolja a zajokat

A kollégiumom egy kis színház mellett volt elhelyezve. Azt mondták, egy srác felakasztotta ott magát 20 évvel ezelőtt. Az természetes volt, hogy az ajtók és ablakok bezáródtak maguktól, ám az egyik szomszédom ott maradt egy este folyamán, és hallotta, ahogy a szemetest nekilökik a falnak párszor. Kinézett, ám senki nem volt ott. A hang megállt, ahányszor benézett, és újrakezdődött, ahányszor visszament. Komolyan pánikolt

—o45

A látogató

A legöregebb szárnyban laktam elsőévesként. Régebben kórházként funkcionált egy influenzajárvány idején, így jó pár ember életét vesztette. Még egy olyan szoba is volt, ami annó hullaházként használtak. Ebben aludtam egyik este, legalábbis próbáltam, mert hallottam, ahogy az ajtó kinyílt, majd becsukódott – magától. Próbáltam kizárni, és azt mondogattam magamnak, hogy csak beképzeltem, ám pár másodperccel később valami megragadta a lábamat, érezhetően. Felnéztem, egy sötét árnyat láttam. Ahogy felkapcsoltam a villanyt, köddé vált

—abbym4

Sikoly

Apum a Whittier College-ba járt Kaliforniában a 60-as évek végén, és a kolijának, a Wanbert Hallnak megannyi legendája van. Többen úgy tartották, hogy szifiliszes betegeket kezeltek ott, kórház volt és zárt osztály. Ő is hallotta, ahogy nők sikoltoztak, babák sírtak, pedig téli szünet volt, így konkrétan üres volt az épület. A mai napig kirázza a hideg, ha visszagondol

—sarahalarid93

Az ördög órája

A Saint Louis Universitybe jártam, és a kollégiumom az a hely volt, ahol a valódi ördögűzés kapott helyet, ami a filmet is inspirálta. Minden éjszaka megébredtem 3:30-kor, mert azt éreztem, valaki néz, és árnyakat is láttam mozogni. Később tudtam csak meg, hogy az az ördög órája volt. Évekig lámpafény mellett aludtam

—kaylam4

Nem szereti a fényt

Az első évem a kollégiumban nem ment valami fényesen. Egyedül laktam, és nem egyszer hallottam kopogásokat az ablakomon az éjszaka közepén, pedig az ötödiken volt a szobám. Egyik este épp a házimat írtam, amikor elment az áram a szobámban. Kinéztem, a folyóson égett a villany. Amikor vissza akartam menni, láttam, hogy az ágyamon ült egy nő, akinek tiszta vér volt a ruhája. Felsikítottam, mire hárman futottak össze. Erre visszajött az áram, felkapcsoltak a villanyok. Következő héten kiköltöztem.

—ameliadanielleg

+1: Megérzés

Nem teljesen kísértet sztori, mégis érdekes. A lakótársaimmal volt egy rossz szokásunk, mégpedig az, hogy nyitva hagytuk a szobánk ajtaját éjszakánként. Egy este felébredtem arra, hogy borzalmas nyomás van a mellkasomban, és mindenképpen be akartam csukni az ajtót, pedig tényleg sosem zártuk be. Az egyik lány meg is kérdezte, miért, mire annyit mondtam, hogy nem tudom, csak úgy érzem, jobb így. Pár óra múlva felkeltünk arra, hogy valaki rángatja a kilincset. Megijedtünk, majd pár perc múlva kinéztünk, de nem láttunk senkit. Másnap reggel hallottuk, hogy betörés volt a kollégiumban: amelyik szoba ajtaja nyitva volt, azt kirabolták, a bent tartózkodó lányokat pedig súlyosan meg is verték. Utána minden este kulcsra zártuk az ajtónkat, de kimondhatatlanul hálás vagyok a megérzésemért a mai napig

–Emily