Éppen a megérdemelt nyári nyaralásunkra indultunk a családdal. A Hyatt Centric Times Square New York szállodába mentünk, a Times Square nagyon szép helynek tűnt, ezért oda szerettünk volna menni, nem volt valami olcsó. Nagyon szép volt, mindenkinek tetszett a hotel.
-Csodálatos! Ordítottam izgatottan.
-Óh drágám! Ne ordíts! Leégetsz! Mondta Alecia (Alisha)
-Gyerekek gyertek, nézzétek meg a szobátokat! Mondtam nevetve.
Beesteledett. A szomszédok nagyon zavaróak voltak, buliztak éjjel – nappal.
-Kussoltassátok már el azt a fostos zenét! Mondtam idegesen.
-Hé szomszéd, ha nem tetszik valami akkor gyere át, és rendezzük le!
-Drágám ne menj át! Mondta Alecia
-Oké maradok, de csak a kedvedért, amúgy szétrúgnám a picsájukat.
Szépen bekussoltatták a zenét. Mi nem csak nyaralásra jöttünk, vagyis legalább én nem csak nyaralrásra jöttem, üzleti utam van. A British Airwaysnél én vagyok az adás – vételi felelős, nekem kell megvennem a repülőgépeket. Most már kezd esteledni, 24 új Airbus A380 gépet rendeltem. 24×300 millió dollár. Nagyon drága. Hazaértem, ledőltem, nem tudtam mozdulni olyan fáradt voltam. Viszont volt valami nagyon rossz előérzetem. Felkeltem és főztem egy jó kávét, jó ittam egyet. A család többi része még lent volt a Central Parkban. Bekapcsoltam a TV-t és olyan hírek voltak amiket még én sem hittem el. A mellettünk lévők, akik buliztak azok tegnap nem lekapcsolták a zenét, vagyis nem ők voltak. Ez már aggodalomra adott okot, mert azt mondták, hogy 23:35-kor nyúltak ki, de csak 23:49-kor lett kikapcsolva, a kamerák is azt mutatták, hogy akkor nyúltak ki. Felugrottam azonnal kerestem Aleciát de nem találtam őket, mondtam:
Oké, Oké, nyugi van! Biztos még sétálnak, hisz a Central Park szórakoztató, biztos nem akarnak el menni onnan. A bankkártyával kijelentkeztem, és ki hoztam a csomagokat, mondtam magamban:
-Bisztos nem maradhatunk egy olyan szoba mellet amiben gyilkosság történt, mi van ha minket is elkaptak volna azon az estén?
Lent a hallban bealudtam a fotelben, chh milyen mázli, hogy luxus hotel, olyan volt mint egy ágy. Valami olyan történt amit nem akartam elhinni. Pont a halban voltam, csak valahogy más… Elhúztam a függönyt és egy olyan lény volt ott ami, ami, egy kecske-malac-ember-róka-medve volt. Kérdeztem tőle, hogy:
-Mi a franc ez? Montam ilyedten.
-Nem vagyok franc! Én Julu vagyok (Zsulu) tudod ebben a hotelben raboskodom már több mint 50 éve. Mondta békülősen, nyugodtan.
-Óhh értem, és te ügye nem vagy veszélyes?
-Még, hogy én? Hello Kitty-t nézek minden reggel, szerinted valaki ilyen veszélyes lenne? Nah, figyelj, ahoz a taghoz ne menj oda mert ő nem olyan mint én.
Éppen bejött egy család a hotelbe, és az a kecske ember letépte a fejüket és villára szúrta őket, még, hogy ő nem veszélyes… Nem hittem a szememnek. Kérdeztem magamban
-Ez megőrült még, hogy nem veszélyes?! EZ EGY ELMEBETEG! JULU EGY ELMEBETEG KÖZVESZÉLYES VALAMI!
Sajnos volt Julunak egy képessége. Tudott arról, amire gondoltam, mondtam:
-Na náááá! Még ez is…
Julu felém fordult drámaian, és olyan kecske-béka hanggal ordított. Kérdeztem magamban
-Ez itt most mit csinál?
Nekem rohant, és kitépte a szívemet, bumm, egyszer csak felébredtem és Alecia próbált felkelteni. Mondtam neki
-Olyan rosszat álmodtam, a Julu a démon aki itt él már 50 éve…
A szó elhangzása után a feje szétnyílt, és Julu feje jött elő.
-Mi a fasz ez?! Mégsem ébredtem fel?
Akkor azt hittem ez egy örök lánc lesz, aztán felébredtem, de már éreztem, hogy ez a valóság. Alecia kérdezte:
-Miért raktad ki a holmikat, te meg vagy zakkanva? Tudod mennyit fizettünk ezért a szállásért?
-Meg tudom magyarázni!
-Akkor mondd!
-Tudod este hallgattam a TV-ben, hogy tegnap azokat a bulizós srácokat megölték, és, hogy nem ők kapcsolták le a zenét, és mi van ha véletlen szerű sorsolásra jutottak? Mi is lehettünk volna.
-Oké ez tényleg nem olyan rossz hír, akarom mondani jó hír, de a gyerekek nem aludhatnak ilyen történetű hotelben, vagy szobában.
Mi a 64-es szobában voltunk, a skacok a 65-ösben haltak meg, a portás mondta:
-Elnézést kérek de a 64-es szoba most már nem szolgál, a 65-be kell mennünk.
Én nem akartam vissza menni, mondta Alecia
-Nem fogunk oda bemenni, okés? Nem érdekel, húzzunk a reptérre! Skacok megyünk vissza Washingtonba!
-Drágám köszi, hogy így döntöttél! Mondtam elégedetten.
Leintettünk egy taxit, csak volt egy kis gond. Az erdőn keresztül mentünk, oké, mondtam nincs ok a pánikra, átmegyünk, aztán haza aludni, de ma este már nem biztos, hogy fogok. Amikor beértünk az erdőbe, a taxisnak rángásai voltak, a keze csak úgy remegett mint ha betontörőt fogna. Egyszer csak megáll az erdő kellős közepén. Bezárja az ajtókat, megpróbáltuk kinyitni az ajtókat, kitörni az ablakokat, csak sajnos nem sikerült. Shut Gun-t fogott és a gyerekünk Johnny fejéhez tartotta, Alecia sírva mondta:
-Ne merje! NE!
A sofőr fejbe lőtte. Mit tehettünk volna? A pali megőrült, a másik gyerekünket Lisa-t is fejbe lőtte.
Én és Alecia ki tudtuk már nyitni, elszaladtunk, és megnéztük, hogy mit akar csinálni az az elmebeteg ember, ahogy láttuk a gyerekek hulláját eszi. A rendőrök jöttek, és mondta az egyik:
-Ne féljenek! Elkaptuk az elmebeteg Szóriást. A Szóriás a beceneve. Azért mert feldarabolja a hullákat, és szétszórja a testrészeket.
Másnap visszajutottunk Washingtonba.
És így ért véget a történet.
YOU ARE READING
Public horror (HUN)
Paranormal"Mark Twain szerint az állatok közül egyedül az ember kegyetlen.Ő az egyetlen aki azért okoz fájdalmat,mert örömét leli benne."
