BEN csak egy átlagos gyerek volt, aki szerette a videójátékokat, legfőképp a "Zelda legendája" nevűt. Az apja nagyivó (akár mondhatnánk hogy alkoholista) volt, de ez sose volt probléma.
Ben nagyon izgatott lett mikor megszerezte a "Zelda majora maszk legendáját", a játékot, amire már hónapok óta várt, amint a kezébe került berohant a szobájába, betette az N64-be és minden éjjel játszott vele. Az iskolában Bennek még nem volt sok barátja, de volt sok piszkálódó. Ahogy egyre tovább jutott a játékban, többet és többet játszott... Többet, mint kellett volna. Az apja nyugtalan volt a fia játékra pazarolt ideje miatt, sok terve volt remek helyekről ahova elmehetnének, de ez sose valósult meg. Ahogy a napok teltek BEN egyre messzebre és messzebre jutott a játékban, egészen az utolsó kazamatáig és legfőképp az utolsó (fő)ellenségig, de még nem akarta legyőzni mert akkor a szórakozásának vége szakadna, és újra a depressziós kiskölyökké válna, aki előtte volt. Tudta, hogy újrajátszhatja a játékot, de nem lenne ugyan olyan, másodszorra sosem ugyan olyan csodás és nehéz mint először.
Mint egy személy, aki játszott a Majora maszkjával tudom min ment keresztül, néha BENhez hasonlítom magam, a barátaim azt mondják, ha 2000-ben születtem volna én lehetnék BEN reinkarnációja, tudom, hülye vicc.
BEN eljutott a kő templomtoronyig az utolsó napon, mentett, majd ágyba ment. Másnap az apjának volt egy meglepetése, ami valószínűleg tetszene neki. Elmentek egy helyi tóhoz ami általában üres volt (úgy értem, nem jártak oda emberek). Bennek nem volt az a választása hogy otthon maradjon, ha otthon maradt volna akkor legyőzte volna a játékot, élt volna. Nem sokkal azután hogy odaértek, Ben apukája elővett valamennyi sört. Utálta, amikor az apja iszik. A parton ült egész addig, amíg olyan meleg lett amit nem tudott kiállni, ekkor futott és beugrott a vízbe, még mindig szívesebben lett volna otthon a játékot játszva. Hirtelen Ben apja mérges lett, amiért lefröcskölte. "NEM KELLETT VOLNA EZT CSINÁLNOD, BEN!!" Kiabált, és utánaugrott. Ben olyan gyorsan úszott amennyire csak tudott, de nem volt elég gyors. Ben részeg apja lenyomta a víz alá, de Ben nem ment le harc nélkül. Megfogta az apja kezét és kicsavarta, hogy elengedje.Ben levegőért kapkodva emelkedett a felszínre. Hirtelen valami tompa megütötte a fejét. Durván a tó aljának ütközött, valahogy a kemény sörösüveg megbénította. Még mielőtt minden elsötétült volna, a boldog maszkárus ugrott be a fejébe a szavaival: " egy szörnyű sorssal talállkoztál, nemde, BEN?" , amikor végül kifogyott a levegőből.
YOU ARE READING
Public horror (HUN)
Paranormal"Mark Twain szerint az állatok közül egyedül az ember kegyetlen.Ő az egyetlen aki azért okoz fájdalmat,mert örömét leli benne."