Emberfeletti erő, a szent jelképektől való irtózás és ősi nyelvek használata: az 1973-as Ördögűző című filmnek köszönhetően a köztudat leginkább ezeket a jellemzőket társítja azokhoz az emberekhez, akiket állítólagosan démoni erők kerítettek hatalmukba.
Az ő megszabadításuk lebegett elsősorban a római katolikus egyház szeme előtt, amikor 2014-ben hivatalosan is jóváhagyta a sokat támadott ördögűzők működését.
A Római Katolikus Egyház legfőbb intézménye, a Szentszék hivatalosan is elismerte a Nemzetközi Ördögűzők Társaságát. Az eredetileg 1990-ben alapított szervezetnek világszerte 250 pap a tagja, akik arra vállalkoznak, hogy kiűzik a gonosz lelkeket a hívők testéből. A beszámolók szerint az elismerés egy újabb jele annak, hogy a katolikus egyház formálisan elismeri az ördögűzés gyakorlatát
Mi az ördögűzés?
Az ördögűzés (exorcizmus) szertartásának célja a démonok vagy gonosz lelkek kiűzése megszállottnak vélt személyekből, helyekből, vagy tárgyakból. A Magyar Katolikus Lexikon alapján ennek több típusa van. Az úgynevezett magán ördögűzést gyakorlatilag bárki elvégezheti önmagán szenteltvízzel, keresztvetéssel és imádsággal. A másik a nyilvános ördögűzés, amelynek további két fajtája van: egyszerű és ünnepélyes. A nyilvános rítusokat már csak felszentelt papok végezhetik, ráadásul az ünnepélyes exorcizmus esetén a püspöki engedély mellett szükség van szakszerű orvosi vizsgálatra is. A szertartások közös jellegzetessége, hogy az Istenhez mondott imádságokból és a Jézus nevében kimondott parancsokból tevődnek össze.
Az exorcizmus szabályait a katolikus egyház az 1999-ben kiadott szabálykönyvében fektette le, amely tulajdonképpen az 1614-ben megalkotott módszertan némileg modernizált változata. A könyv a következőképpen határozza meg a démoni megszállottság tüneteit: a megszállottnak vélt személy nagy számban használ ismeretlen nyelvekből származó szavakat, távoli vagy rejtett dolgokról tud, emberfeletti ereje van, valamint ellenségesen viselkedik az egyházi szimbólumokkal (kereszttel, szentképekkel) szemben.
Az ördögűzést a katolikus egyház szigorúan szabályozza. Első lépésként két kérdést kell tisztáznia a papnak, ha egy gyanús esettel találkozik. Az egyik, hogy az illető mutatja-e a démoni megszállottság jeleit. A másik, hogy a tapasztalt viselkedés magyarázható-e mentális betegségekkel. Ennek kiderítése céljából a megszállottnak orvosi kivizsgáláson kell részt vennie. Ha a tüneteket nem tudják magyarázni, akkor a pap kezdeményezheti az ördögűzés lefolytatását a megyéspüspöknél. Ezt követően az egyház dönt a szertartás lefolytatásáról, illetve az ördögűző személyéről.
A szertartás forgatókönyve
Az exorcizmus menetét is az 1999-es szabálykönyv tartalmazza részletesen. Az ördögűző a szertartás alatt mindig miseruhát és stólát visel. Ez utóbbi egy körülbelül 2,5 m hosszú, szalag formájú liturgikus ruha, ami a papi hatalom jelképe. A rítus tulajdonképpen imák, kijelentések és kérések sorozatából tevődik össze. Az imák két részből állnak: a könyörgés során a pap Istenhez fohászkodik, hogy a személy szabaduljon meg az ördög befolyásától. A parancs alatt viszont az ördögűző a démont szólítja fel, hogy Isten nevében hagyja el a megszállt testet. A rituálét rendszerint egy hálaadó ima zárja.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
