✔️A Befutó (JK&KTH FF)

Nyolcadik rész: BÚCSÚ

Im Jina

Jungkook hiányát kézzel foghatóan érzem a bőrömön. Amilyen hirtelen tüzelte fel a testem, most ugyan olyan gyorsasággal hűtött le, az, ahogy magamra hagyott. Pillanatok alatt engedett el, és olyan hűvösen távozott, mint ha előtte nem éppen felperzselni készültük volna egymást. Az egyik percben még az ajkamat simította, aztán semmi. Még egy pajkos pillantás sem.

Csalódott és elégedett vagyok egyszerre. Elégedett magammal, hogy sikerült megtörnöm és így megtapasztalhattam a vágyát. Érezhettem azt, hogy tényleg akar Ő is engem, nem csak a kétségbeesés és a hiányérzés miatt éreztem így. Most viszont a csalódottságom sokkal nagyobb, hogy mégsem sikerült mindent megkapnom belőle, amit szerettem volna. Nagyot sóhajtva túrom össze amúgy is kócos hajamat.

Körülnézek, és csak most tudatosul bennem, hogy az istállóban, egy boxban majdnem engedtem Jungkooknak, hogy...

Nem!

Jina! Észhez kell térned! Ez nem mehet így tovább! Megrázom a fejemet és lassan feltápászkodom. Csupa por és széna lettem, de nem érzem magam mocskosnak. Így, ebben a formában nem, csak valahogy egészen máshogy.

- Jungkook! Teljesen elment az eszed? – Namjoon hangja mélyen zeng az istállóban. – Holnap versenye lesz! Hogy fog így lovagolni? Csak egyszer gondolkodnál, mielőtt cselekszel!

Kilesek a boxból. Jungkook hátán görcsösen feszülnek az izmok, de ezt inkább látom most elégedettségnek, vagy talán büszkeségnek. Namjoon szavai úgy vágódnak le róla, mint sziklafalról a nekihajigált kis kavicsok.

- Mi történt? – Taehyung jelenik meg a sarkon, kérdőn néz Namjoonra. Jungkookot egy pillantásra sem méltatja.

- Hát...

- Ne köntörfalazz! Mit csinált már megint ez a gyerek? – kissé meglöki Jungkook vállát, aki erre ökölbe szorítja a kezét maga mellett majd irányomba les.

Csak egy pillanat az egész, ahogy felém fordul, de már ennyitől reszketni kezdek. Fekete szemei az enyémbe fúródnak, de mielőtt bármit kiolvashatnék belőlük, elfordul. Taehyungra néz, de az még mindig semmibe veszi. A düh és a tehetetlenség feszül az arcára.

- Összetűzésbe került Daehyunnal. – mondja kelletlenül Namjoon.

- Megverte, igaz? – Namjoon a cipőjét bámulja, Jungkook viszont kihúzza magát. Most néznek először egymásra Taehyunggal.

- Meg.

- Ó, hogy az a...- Tae a hajába túr és hátat fordít nekik. A közeli boxhoz megy és belerúg az egyik ajtóba, ami hangos nyekkenéssel vágódik ki, és ütközik a falnak. Valószínűleg káromkodik is közben, de azt már nem hallom.

- Taehyung... - próbálkozik Namjoon, de Ő eltolja magától és dühösen Jungkook elé trappol.

- Mit csináljak veled, mondd meg? – válaszul egy hanyag vállrándítást kap, amitől még jobban felpaprikázódik. – Tudod, mit? Holnap szépen elmész Japánba Namjoonnal! Én akartam személyesen megnézni a kancát, de úgy érzem, rád fér egy kis friss levegő. Rám meg az, hogy ne lássalak egy kis ideig!

- Tae! – Namjoon kérdőn fordul felé, de a fiú nem foglalkozik vele. Arca egészen közel kerül Jungkookéhoz. Nem suttog, pedig azt várnám tőle. Hangja erős, ellentmondást nem tűrő.

- Így lesz és késsz! És mire visszaérsz, ajánlom, hogy szedd össze magadat! – csak most lép hátrébb. Holnap Dae remélem ennek ellenére jó formában lesz. Zafírral minden rendben, de ha a zsoké zaklatott azt a ló is megérzi! Ő az egyetlen, aki egy kis pénzt hoz a konyhára a versenyekből, nem szeretném, ha ez megváltozna. Daehyun fontos és kizártnak tartom...