Jeon Jungkook
A lány ajka íztelen.
Olyan kiábrándítóan semmilyen ez a csók, hogy tombolni lenne kedvem. Markolom a fenekét, mellei hozzám simulnak, még sem érzek semmit. A rám tapadó száj hideg és nedves, az érdes nyelv keserű ízeket zavar fel bennem, amit még így, kissé ittas állapotban sem vagyok képes élvezni. Persze tudnék magamon könnyíteni, de még is inkább az undor fog el. Nem vagyok képes megtenni! Eltolom magamtól és nem engedem, hogy újra felém kapjon.
- Bejössz? – kérdezi incselkedve. Barna szemeire vágytól kábult köd borul. Egyáltalán nem igéző, nem szippant magába a belőle áradó sóvárgó szürkület. Ez nem az a szempár, ami egyetlen villanásával csillapíthatatlan éhséget ébreszt bennem.
Ő nem Jina.
Ellépek előle és nemlegesen megrázom a fejemet. Most, ahogy végignézek zihált testén, nem is értem, hogy láthattam benne Jinát. Egy kicsit sem hasonlítanak! A rövid barna haj és az őszbe borult, szutykos szempár csak megtévesztő álca, aminek az alkoholtól bódult állapotom miatt dőltem be. De most, hogy megcsókoltam, kijózanított a keserű valóság.
Ezen túl mindig így lesz? Mindenkiben Őt fogom keresni? Az után a tűz után fogok vágyódni, amit az Ő érintése, íze okoz? Nem lesz elég a puszta, mocskos, kielégítő szex?
Bassza meg!
Hiszen még csak le sem feküdtem vele. Nem fogadhatok örök hűséget neki, és cölibátusba sem akarok vonulni! Valahogy meg kell tőle szabadulnom, és attól tartok ezt csak úgy érhetem el, ha megkapom. Meg kell kapnom, mert ez őrület!
- Biztosan, nem akarsz bejönni? – a csaj hangja rekedtes. Ajkát a foga közé szorítja és kéjesen a lába közé nyúl.
De!
Tulajdonképpen rohadtul be akarok vele menni, de biztos vagyok abban, hogy nem tudnám megadni neki azt, amire annyira vágyik. Vagy inkább magamnak nem tudnám, hiszen még csak fel sem áll!
Szánalmas vagy Jungkook.
Elutasítom másodszorra is, majd hátat fordítok neki. Hatalmas léptekkel rohanok le a lépcsőn és vissza se nézve keresem meg a saját szobámat. Dühösen nyitok be és egyenesen a fürdőbe trappolok.
- Azt hittem reggelig nem is látlak – hallom meg Hoseok hangját, majd se szó se beszéd rám nyit. A mosdó előtt állok, hideg vízzel próbálom megnyugtatni magamat. Arcot mosok, majd a tükörből pillantok a barátomra, aki összekulcsolt karral, szigorúan néz vissza rám.
- Tudod Jungkook, örülök, hogy végül nem dugtál vele – felhorkantok. Ő magyarázta nekem egész héten, hogy milyen jó csaj lakik felettünk, erre most ezzel a dumával akar etetni? – Nem tesz jót neked ez a sok csapongás. Te is tudod, hogy ez az állapot csak ideig-óráig tartható. Előbb-utóbb szembe kell nézned a valódi problémáiddal. Az, hogy közben össze-vissza kufircolsz, szíved joga, de csak magadat teszed tönkre vele. Én nem ilyennek ismertelek meg – kösz a pszichoanalízist. Dühösen fordulok hátra, majd két lépést követően elé állok. Egyenesen a szemébe nézek, majd egy gúnyos mosolyt követően rávágom az ajtót. Pontosan tudom, hogy mit csinálok. Legalább is eddig teljesen biztos voltam benne. Ez most csak pillanatnyi...elmezavar. Igen! Kielégületlen düh.
- Nehogy azt hidd, hogy azzal, hogy engem kizársz, magadat is ki tudod – dörömböl még az ajtón, aztán hallom, ahogy elsétál. Jinát kéne kizárnom a fejemből, nem pedig magamat.
Hoseok gyermekkori jó barátom, még együtt kezdtük el annak idején az egyetemet is. Ő valóban állatorvos lett, míg én...Hát igen! Haerin öngyilkossága sok mindent megváltoztatott. Namjoon akarta, hogy Ő jöjjön velem megnézni a kancát, és egészen a mostani pillanatig ezt nem is bántam. Hoseok vidám és egyenes ember, mellesleg nem kell feszengve állnom előtte azért, mert nem vagyok hajlandó beszélni. Namjoon előtt mindig úgy érzem magamat, mint valami bűnöző, aki nem hajlandó beismerni az általa elkövetett gyilkosságot. Pedig ha tudná!
YOU ARE READING
✔️A Befutó (JK&KTH FF)
Fanfiction"Taehyung szavai papír vágta sebként hasítanak belém. Alattomosan szúró, éles fájdalommal. Apró seb, de úgy csíp, úgy feszít, hogy alig lehet elviselni. Érzéki érintései sem tudják elvonni a figyelmem a szavai okozta sajgástól, de áruló szívem mégis...
