✔️A Befutó (JK&KTH FF)

Huszadik rész: DÜH (18+)

Jeon Jungkook

A rémület belülről tesz tönkre.

Kétségbeesetten kapaszkodom Jinába. Nem azért szorítom magamhoz, mert annyira hiányzott, hanem mert Ő az egyetlen, akit megölelhetek. Hamarosan nem lesz már kire támaszkodnom rajta kívül. Kell nekem! Mindennél jobban akarom Őt.

Jina nyaka sós és hideg, ennek ellenére is selymesen csúszik rajta végig a nyelvem. Ajkam úgy szántja fel a bőrét, mint az eke a termőföldet. Durván töröm össze sima felszínét, fogammal barázdálom, hogy kétségbeesésemet elhinthessem benne. Magamat ültetem el. Azt akarom, hogy gyökeret vethessek belé, hogy szilárd talajt nyújtson az életemben. Azt akarom, hogy igazán, csak engem szeressen.

Eddig bírok ellenállni.

Nem tehetek róla, hónapok óta nem dugtam és most mindennél jobban vágyom arra, hogy Jina végre megadja magát nekem. Muszáj! Kell valaki, akibe elveszthetek, akibe beletemethetem magamat. Szükségem van erre a búvóhelyre!

Az ágyra döntöm Őt. Megbabonázva nézem, ahogyan fészkelődik az párnák között. Szeme csukva van, zihálva veszi a levegőt. Mellkasa szaporán emelkedik, majd lágyan hullámozni kezd, ahogy fölé mászom. Lassan húzom le róla a pólót, kiélvezem reszketésének minden egyes rebbenését. Tetszik, hogy Ő sem reagál rám másképpen, mint bármelyik nő, akivel eddig együtt voltam. Ő is ugyan úgy akar, Ő is türelmetlenül várja az érintésemet. Én vagyok az, aki másképpen viselkedik vele.

Nem akarok durva lenni, most, kivételesen érezni akarok, hallani akarok minden sóhajt és önfeledt nyögést tőle. Az Ő hangjával akarom meglovagolni a kéj hullámait.

Gyorsan szabadulok meg a saját ruháimtól, majd Jinán sem hagyok semmit. Még ekkor se néz rám, görcsösen összeszorítja a szemét. Így olyan érzésem van, hogy fél, de féljen is! Most minden eddigi elfojtott szenvedélyemet rá fogom zúdítani. Nincs bennem gát, a sodrás hajt felé.

Amikor a mellei közé csókolók a hajamba kapaszkodik, szorít és még jobban hozzám simul. Szeretné megkapni azt, amiről már tudja, hogy mennyire bűnösen élvezetes. Most azonban nem ez a célzom. Én is élvezkedni akarok! Ennyi türelemért cserébe én is megérdemlem a gyönyört, mégsem engedem neki, hogy pozíciót cseréljünk.

Éppen hogy érintem ajkammal a szeméremdombját, kezeim az oldalán pihennek. Felnézek rá, gyönyörködni kívánok a kipirult arcának látványában.

Azt akarom, hogy Ő is nézzen rám, így nem mozdulok. Rá várok, és arra, hogy visszacsöppenjen a jelenbe. Hozzám. Szeretném, ha tisztán látná, kivel van dolga, ha csak engem látna. Tisztán, csupaszon csak engem. Fogai az ajkát harapdálják, érzem az ujjainak feszülését a hajamban, de a szemeit nem nyitja ki.

- Jungkook – végül felnyögi a nevemet.

- Nézz rám Jina – nem utasítom, de még is annak hangzik. Most nem tudom visszatartani ezt az erőt, képtelen vagyok már a színjátékra.

Amikor azonban rám tekint, mint ha a hold szürkesége derengene a szemében. Távoli. A mozdulatai, a feltörő sóhajai mind utánam könyörögnek, de ebben a mindig meleg barna szempárban most messzeség reszket. Ez nem félelem!

- Szeretlek Jungkook – a szavai is legalább annyira távoliak, mint a tekintete.

Most én csukom be a szememet. Erősen összeszorítom a fogaimat, és még az ujjaim is ökölbe feszülnek a paplanon. Az ágy is keserveset reccsen, mint ha érezné, hogy valami eltört közöttünk itt, ebben a pillanatban. Akkor sem értem mi történik, amikor már a plafont bámulom.