Im Jina
Idővel minden titokra fény derül.
Nem akarom, hogy tudjanak rólam, sem arról, hogy kik keresnek és miért. Jobb lenne elmennem.
Nem.
El kell mennem!
Megvárom, amíg Taehyung elalszik és összeszedem magam annyira, hogy itt tudjam hagyni ezt a helyet. Muszáj megtennem!
Árnyék.
Árnyékot nagyon nehéz lesz elengedni. Ahogy Jungkookot is! Még rendesen elbúcsúzni se tudok tőle. Namjoont végül cserbenhagyom és Taehyung pedig....
- Jobban vagy? – kérdezi óvatosan, miközben kisimítja a sírástól arcomra ragadt tincseket. Elhúzódom a mellkasától, bár nem nagyon emlékszem, hogy kerültem oda.
- Ühm – nem tudok megszólalni. Mit mondhatnék?
Hazudjak, hogy jól vagyok, holott éppen a szememet sírom ki a vállán? Tettessem, hogy minden rendben, holott az életem egy harcmező? Folytonos csata az idővel, az álmokkal és a múlttal? Ráadásul egyértelmű, hogy valami nincs rendben velem. Ő is tudja, én is tudom. Minek hazudni?
Vagy mondjam azt, hogy hatalmas pácban vagyok? Ments meg engem a múltamtól és végzetemtől, Ó hatalmas Taehyung?
Mi értelme lenne bármelyiknek is? Ezek egyike se segít rajtam.
- Gyere, megágyazok neked itt a lenti szobába. Rád fér az alvás – feláll, és a hűtőhöz megy. Nem tudom tekintetemmel nem követni az alakját. Kinyitja a mélyhűtőt és keresgélni kezd. Kivesz egy kék zacskót, majd azt az ölembe dobva elsétál mellettem.
- Tedd az arcodra. Holnapra így is tiszta lila lesz – ránézek a mirelit krumplira, majd Tae hátára és ki tudja miért, de elmosolyodom.
A fejemre nyomva a hideg zacskót követem Taehyungot a szobába. Az ágyneműk már az ablakban szellőznek, míg a huzatok a földön egy hatalmas kupacban hevernek. Nyikorog az ajtó, ahogy behajtom. Taehyung éppen a szekrényből szedi elő az ágyneműket, de egyiket a másik után dobálja vissza.
- Mindegy, csak húzz fel egyet. Igazság szerint ágynemű nélkül is tökéletesen tudok aludni – hirtelen megfordul, de kezét maga mögött hagyja. Szemében pajkosság csillog.
- Melyiket szeretnéd? Többféle rajfilm figura közül választhatsz, de szerintem ez illik hozzád a leginkább – alig bírja visszatartani a feltörő nevetését. Kezeiben egy-egy párnahuzat libben fel. Az egyik Miki egeres, míg a másik...
- Bambi. Nagyon vicces vagy – kikapom a kezéből a huzatot, majd az ablakhoz sétálva felkapom az egyik párnát és szépen felöltöztetem.
- El is felejtettem ezeket – mondja, ahogy előveszi a 101 kiskutyás és Pocahontas-os ágyneműket.
- Kérlek, mondd, hogy mindet te választottad! Látlak magam előtt, ahogy a boltban morfondírozol a Shrek és az Aranyhaj között – kuncogok az orrom alatt.
- Egyértelműen Shrek, ne nevettess. Egyébként nem én választottam őket. Haerin imádta a meséket, ezek mind az övéi voltak.
- Ő lakott itt? – Tae rám néz. Egy percig a tekintete még távolba révedő, aztán visszaköltözik bele az a jól megszokott kemény feketeség. A távolságtartás. A fájdalom színe.
- Nem számít. - Visszadobálja a huzatokat a szekrénybe, majd minden további szó nélkül bezárja az ajtaját és kisétál a szobából. Mielőtt becsukná az ajtót, még visszafordul.
KAMU SEDANG MEMBACA
✔️A Befutó (JK&KTH FF)
Fiksi Penggemar"Taehyung szavai papír vágta sebként hasítanak belém. Alattomosan szúró, éles fájdalommal. Apró seb, de úgy csíp, úgy feszít, hogy alig lehet elviselni. Érzéki érintései sem tudják elvonni a figyelmem a szavai okozta sajgástól, de áruló szívem mégis...
