✔️A Befutó (JK&KTH FF)

Huszonkettedik rész: RAGASZKODÁS

Kim Taehyung

Ez így nem mehet tovább!

Értem én, hogy Jina rettenetesen össze van zavarodva, és egyáltalán nem segít rajta Jungkook állapota sem, de igazán figyelembe vehetné a körülményeket. Igen is önző és gonosz dolgokat mondott, mind azok ellenére, hogy valahol jólesett az, hogy úgy érzi, számíthat rám. Ez így is van, de nem mindenáron. Igen is meg kell tanulnia, hogy az érzelmekkel nem játszadozhat kedvére, még akkor sem, ha gőze sincsen hányadán áll magával.

Persze, hogy szeretném elhinni azt, hogy engem választ, hogy a francba ne akarnék mindennél jobban belekapaszkodni a szavaiba, de egyszerűen nem tudok hinni neki! Eljátszotta a bizalmamat, márpedig az minden kapcsolat alapja. Nem tudom, fogalmam sincs, hogy képes leszek e valaha olyan őszintén és vakon szeretni, mint előtte, de most úgy gondolom, nekem sem ártott ez a tapasztalat. Még a szerelemben is kellenek szabályok ahhoz, hogy ne sérüljünk meg, és másoknak se ártsunk. Tudom, hogy Jina szánt szándékkal senkit se akart bántani, de valahogy mégis minden tettével pontosan azt sikerült elérnie, hogy mindenkit eltaszítson maga mellől. Engem és Jungkookot is.

Olyan, mint ha Jina elfelejtette volna azt, hogy kicsoda. Látja mások múltját, de a sajátjáról, mint ha fogalma se lenne, mint ha képtelen volna beleilleszteni a személyiségébe azt az erős és harcias lányt, aki volt; azt a törékeny és érzékeny lányt, aki most születik meg, és azt az boldog, kiegyensúlyozott lányt, aki lenni szeretne. Egyszerűen kallódik, és nincs, aki megmutassa neki a helyes utat.

Üldözik Őt, amiről teljes mértékben megfeledkezett, és azzal, hogy itt tartjuk, tulajdonképpen minket is üldöznek. Igazán hálás lehetne, hogy mind azok ellenére, hogy mennyi borzalmas dolog történt Jungkookkal, a fiú még így is hajlandó a hátát tartani miatta. Én úgyszintén, és Namjon is képes lenne bármit megtenni érte. Mégse lát minket.

Valahogy értelmet kell vernem a fejébe, meg kell neki mutatnom, hogy amit tett és tenni készül, az hálátlan és szívtelen dolog. Valahogy észre kell vennie, hogy most már nincsen egyedül, igenis lett egy családja, akik törődnek vele, akik minden borzalmas hibájával együtt, feltételek nélkül szeretik.

Jinát még az istálló előtt leszállítom Árnyékról és a lelkére kötöm, hogy a vendégszállás mögött várjon meg. Ha rajta múlt volna, már rég elkapta volna ez a fickó, akitől állítólag mindennél jobban fél. Most már ebben sem hiszek. Szerintem Jina csak megszokta, hogy fél, hogy menekül, hogy egyedül van, és hogy minden döntést maga hoz meg. Valójában viszont, csak nem akarja magát elkötelezni. Állandóan védekezik.

Amikor együtt laktunk, láttam rajta, hogy megkönnyebbült, hogy elengedte a saját nyaka köré húzott szoros gyeplőjét. Már nem akart a földre vinni, csak mert olyat mondtam, ami nem tetszett neki, nem ellenkezett velem annyit, viszont elgondolkozott mind azon, amit mondtam neki. Azt hiszem a maga kislányos módján felnézett rám. Nem a férfit, hanem inkább a jó barátot, apát és testvért látta bennem. Soha nem volt körülötte család, soha senki nem mondta meg neki, hogy amit tesz az jó e vagy rossz.

Itt rontottam el.

Azzal, hogy ennyire megszerettem Őt, nem tudtam tovább szorosan fogni azt a bizonyos gyeplőt, nem láttam, hogy tulajdonképpen csak utat kéne neki mutatnom. Azaz mutattam, egyenesen Jungkook karjaiba.

Isten a tanúm, szeretném megismerni, megérteni mi zajlik benne, de ugyanakkor szeretném, ha Ő magától nyílna meg nekem, hogy ne kelljen ehhez durva eszközökhöz folyamodnom. De kudarcot vallottam. Vártam rá, türelmes voltam. És mégis mi értelme volt? Jungkook érdekesebb nálam, nagyobb kihívás és persze Ő tele van elfojtott szenvedéllyel, aminek egy nő sem képes ellenállni. Hát még Jina, akit sose akart senki igazán magának! Persze, hogy akarta Őt, sőt meggyőződésem, hogy még most is akarná, ha nem lenne a srác ennyire bonyolult.