Egy Idol Őrangyala /Park Jimin ff./ [BEFEJEZETT]

34.

Jimin szemszöge:

Mivel eléggé nehezemre esett elvonatkoztatnom So-Young és az ágyam látvnyától és perverz fantáziámtól ,miután becsuktam szobám ajtaját az asztalomnál lévő forgószékembe ültem és ott vártam ,hogy a lány mondjon valamit ,mert én nem tudtam mit is mondhatnék.

-Szóval hol kezdjük?-kérdezi pár perc múlva.
-Hogy hogy hol?Milyen opciók vannak?-kérdezem mosolyogva ,mert míg nekem ötletem sem volt hol kezdjük a beszélgetést, neki már volt A B meg még isten tudja mennyi opciója rá.
-Noss kezdhetjük a legrégebbitől és haladhatunk mostanáig ,vagy kezdhetjük a mai naptól és haladhatunk visszafelé-közli.
-Oké..Akkor..Kezdjük a jelennel-választom ki a második lehetőséget ,mivel sejtésem szerint a múlt alatt az én cselekedetem érti és ha azt elkezdem magyarázni lehet nem jutunk el a mai napig.
-Gondoltam-nevet fel a lány kínosan majd belefog-Miért álltál ki ma mellettem?
-Arról volt szó ,hogy beszélgetünk.Nem pedig arról ,hogy kérdőre vonsz-tiltakozom kínosan felnevetve.
-Valahogy be kell indítani a beszélgetést-feleli szemtelenül, majd kezével maga mögött megtámaszkodva helyezkedik el ágyamon.
-Ha így folytatod nem csak a beszélgetést indítod be-motyogom.
-Tessék?-kérdez vissza.Akkor nem hallotta meg..
Basszus jobban oda kell figyelnem mit mondok ki hangosan-gondolom magamban.
-Semmi semmi..Noss..khmm..szóval miért védtelek ma meg?Ömm..Azt hiszem azért ,mert nem akarom ,hogy elmenj-csak velem mehetsz el minden értelemben ,fejezem be a mondatom de ezt már csak magamban.
-Értem.És miért?-kérdezi.
-Csak.
-Mi az ,hogy csak?
-Hát csak.Nem tudom megfogalmazni ,hogy miért.
-Oké..Akkor köszönöm mégegyszer.
-Szívesen ,de most én jövök-veszem át a kérdezés jogát.-Azt mondtad bátyádként tekintessz Sugára ,mégis a padlón csókolózva találtam rátok.Most akkor ,hogy is van ez?
-Öhmm..Én igazat mondtam mikor azt állítottam testvéremnek tekintem Yoongit.Akkor is csak beszélgetni mentem be hozzá ,mivel láttam rossz passzban van..Meg..van egy dal amit nekem írtunk és úgy volt azt is gyakoroljuk valamikor..Ám mikor bementem a földön ült és cigizett.Megkérdeztem mi a baja és nagynehezen kihúztam belőle ,hogy szerelmes egy lányba ,aki nem is tudja ezt.Ezután azt tanácsoltam ,hogy mondja el neki ,mire ő azt mondta nem a szavak embere ,én pedig erre azt javasoltam ,hogy akkor ne beszéljen csak menjen oda hozzá és csókolja meg.Ezután egyik pillanatról a másikra megcsókolt én pedig azt hiszem sokkot kaptam.Ekkor jöttél te ,de mire kiszaladtam utánnad már nem voltál sehol-meséli a lány ,én pedig szépen lassan felfogom a frissen kapott infót.
Lehet kissé elhamarkodtam a dolgokat aznap?
-Akkor...Nem viszonzod az érzéseit?-kérdezem.
-Nem ,nem vagyok szerelmes Yoongiba.
-És ezt neki is elmondtad?
-Noss...ami azt illeti én...én el akartam mondani csak..egyszerűen..azóta nem tudok vele kettesben maradni.Nem tudom hogyan is mondjam el ezt neki úgy ,hogy közben ne bántsam meg.Nem akarom összetörni a szívét.És elveszíteni sem akarom ,mert remek barát.
-Nem veszítenéd el-mondom végül-Suga szeret téged.A menedzserrel is azonnal szembeszállt miattad.Velem szemben is megvédett mikor olyan volt..Nem engedné soha ,hogy bajod essen ,vagy bántsanak ,még ha nem is viszonzod az érzéseid.Viszont ő is megérdemel egy beszélgetést.Hidd el Yoongi , ha azt kéred tőle a világ legjobb barátja lesz ,de ha azt kéred akár a hugának is fogad, ha te ettől boldogabb vagy.Csak ne hagyd őt kétségek között.Most biztosan azt hiszi ,hogy haragszol rá és ,hogy mindent tönkretett kettőtök között.
-Oh..ebbe bele sem gondoltam-mondja So-Young-Akkor ma még vele is mindenféleképpen beszélek.
-Tedd azt-biztatom, hisz ekkor már egy hatalmas kő le is esett a szívemről.
-Na de akkor most megint én következek-mondja-Miért mentél el úgy Busan-ból?

Csak igy a közepébe?És igen...Elérkeztünk ehez a kérdéshez.

-Bonyolult..Lehet te is úgy veszed majd ezt le ,mint Suga és úgy gondolod ,hogy hazudok és csak magamért cselekedtem-felelem.
-Azért próbáld meg megmagyarázni.Azután majd én eldöntöm mit is gondolok-feleli halvány mosollyal arcán.
-Oké..Emlékszel mikor biciklizés közben meglátott minket az a sok army?-kérdezem ,mire a lány bólint én pedig folytatom-Aznap benne voltunk a tv-ben.Vagyis te csak fantomkép formájában ,de akkor is.A nép elkezdett csámcsogni a témán ,hogy barátnőm van.Már voltak olyanok is akik szerint jegyesem van.Ekkor esett le ,hogy ha veled maradok Busan-ban és hagyom ,hogy a köztünk lévő dolgok elmélyüljenek ,azzal téged veszélyeztetlek a legjobban.Ha összejövünk és ez kiderül a BigHit-es karrierednek vége ,mivel ellenzik a munkakapcsolatot ,az armyk akik értem rajonganak meggyűlöltek volna és talán testi erőszakig is fajulhattak volna a dolgok.A mindennapjaid ellepték volna a lesifotósok ,riporterek ,mindennap csámcsogtak volna rajta ,hogy lesz e esküvő ,van e baba ,ha nincsenek ilyenek akkor szakítottunk e..Tönkretették volna az életed.Felborult volna minden amiben eddig éltél és ezt nem akartam.Csak azt szerettem volna ,ha azt csinálod ami az álmod.Hogy énekelhess.És mivel már leszerződtél a BigHit-tel, meg is indultál ezen az úton mivel ez a cég a világ egyik legjobb kiadója.A karriered velük biztos.Így mivel nem akartam ,hogy lemondj az álmodról maradt a második opció ,ami a távozásomat takarta.Gondoltam ,hogy ha kilépek az életedből, majd minden rendbe jön ,tehát aznap ,bár meghasadt a szívem otthagytalak ,ezzel esélyt adva neked és az álmodnak.-mondom és mikor végzek és So-Youngra emelem tekintetem ,mivel eddig csak a padlót tudtam bámulni szégyenemben,szóval mikor felemeltem a fejem a síró So-Younggal találtam szembe magam.

Na most meg megsirattam.Bazdki.Tudtam ,hogy nem vagyok jó az ilyenekben..Nem vagyok valami érzelmes típus..De hogy lányokat sirassak meg..az azért durva-gondolom magamban ,majd mivel nem jut más eszembe csak So-Y. mellé lépek ,leülök mellé az ágyra és megölelem.

-Jimin...-szipogja So-Young kb 10 perc intenzív sírás után.
-Hm?
-Nem kellett volna elmenned..Sokkal több kárt okoztál mint hasznot..El sem tudom mondani mennyire fájt mikor otthagytál.Miután nem voltál velem teljesen összetörtem..Alig akartam kimozdulni ,majd beindult valamiféle robot ösztönöm és csak a pékség és a BigHit között ingáztam.Az oda vissza utakat végig sírtam ,teljesíteni alig-alig tudtam..Minden nap vártam ,hogy visszagyere..és mikor nem jöttél...minden nap meghaltam egy kicsit.Nem ér nekem annyit a BigHit ,hogy elveszítselek miatta.Nem a ez az egyetlen cég ahová leszerződhetek ,ami pedig az életem megváltozását illeti gondoltam ,hogy nem fákjás menet egy Idollal járni..De ez egyáltalán nem érdekelt akkor sem.Amikor pedig a menedzser hyung magához hívatott aznap és közölte ,hogy egy idolra kell figyelnem és megtudtam ,hogy Kook az és vele kell jönnöm ide Soul-ba..Az első gondolatom rögtön az volt ,hogy ha eljövök akkor találkozunk.Ami igaz egyrészt megrémisztett ,mivel nem tudtam miért hagytál réggebben csak úgy ott ,másrész viszont alig vártam ,hogy lássalak..Mert...még mindig fontos vagy nekem Jimin.-vallja be ,mire én már végképp nem tudok mit mondani ,csak hozzáhajoltam ,belenéztem gyönyörű szemeibe,letöröltem egy épp kibuggyanó könnycseppet az arcáról azután...Azután meghallottul Jungkook üvöltését és egy gyors nyögéssel eltávolodtunk egymástól és siettünk a maknaehoz.
Mit ne mondjak..A gyerek tud időzíteni...

▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪