Egy Idol Őrangyala /Park Jimin ff./ [BEFEJEZETT]

40.

So-young szemszöge:

Este 8 volt mikor sikerült a plussz versszakot felénekelnem.
Már épp töltöttem fel a gépemre ,a teljes dal mellé ,mikor megpillantottam egy megnyitott ablakot.
-Érkezett levél.Ugye nem?-motyogom magamban ,majd mikor a levélre kattintok bekövetkezik amire gondoltam.
A BigHit írt ,hogy a helyettesem kiválasztása megtörtént ,holnap érkezik ,ráadásul nekem kell érte mennem-Ezt komolyan nem hiszem el...
-Micsodát?Hogy ilyen őrjítően nézek ki?-kérdezi az ekkor belépő Jungkook ,mikor a szobában lévő tükör elé lép.
-Egó az van-felelem ,majd még egy pillantást vetek az email-re és mikor becsukom a laptopom csak akkor esik le.
A levelem meg volt nyitva vagyis valaki elolvasta.Ez pedig azt jelenti ,hogy a 7 fiúból egy már tudja a "titkom".
De ki lehet?-kezdek agyalni ,mire a válasz azonnal beugrik-Jimin.

-Na lefekszünk?-kérdezi pár perc múlva Jk, huncutnak szánt mosolyával ,mire én vállba vágom ,majd egyszerre felnevetünk-Na de komolyan.Takaró és alvás-mondja ,majd ő azonnal be is takarózik ,ám én gyorsan kibújok a paplan alól és egy gyors"Mindjárt jövök"-kel elhagyom a szobát.

-Hahó...már alszol?-kopogtatok be Jiminhez.
Semmi válasz.Biztos alszik már.Tuti elfáradt az edzésben-állapítom meg végül és már épp indulnék vissza Kook-hoz ,ám azzal a lendülettel ,ahogy megfordulok egy erős mellkasba ütközöm.
-Akarsz valamit?-kérdezi Jimin semleges hangon ,majd igazít kicsit a dereka köré tekert törölközőn.
-Öhmmm..én...csak-makogom és egyszerűen nem tudom levenni a szemem kidolgozott hasáról.
Az már biztos ,hogy amit Jin mesélt Jimin edzés mániájáról igaz és az eredménye jól látható.
-Kinyögöd még ma vagy esetleg elmehetek felöltözni?
-Nem..azaz de..vagyis..Menj csak-válaszolom végül ,majd csalódott arccal elindulok szobám felé és hagyom ,hogy ő is hasonlóképpen tegyen.
-Várj-ragadja meg ekkor azonban a karom és enyhén visszaránt magához-Gyere.
Csak ennyit mond ,1 perc után pedig már a szobájában is vagyunk.

-Végig így fogsz nézni?-kérdezi pár pillanat elteltével Jimin félmosollyal arcán ,miközben felvesz egy "Bad Boy" feliratú pólót.
-Ja..nem..dehogy-pirulok el ,majd hátat fordítok ,hogy ő felvehesse alsóját is.
-Nem azt mondtam ,hogy zavar ,hogy nézel..de már mindegy-neveti el magát ,majd mikor végzett mögém lép és végig simítja kezeimet a vállamtól kezdve ,ujjaim hegyéig ,végül pedig mikor kezeinket összekulcsolta ,fejét vállamon pihentette.
-Szóval mit szerettél volna?-búgja fülembe.
-Csak...Meg akartam kérdezni mi volt ma a bajod velem...-nyögöm ki nagy nehezen ,mire ő ismét cirógatni kezdi a karom.
-A választ szerintem már te is tudod-feleli.
-H..hogy én?-akad el a lélegzetem.
-Igen te.Vagy tévednék?-kérdez most ő engem ,majd legnagyobb meglepetésemre csókot hint a nyakamra.
-Jimin...-lepődök meg tettén.
-So-Young-ejti ki ő is a nevem ,mire hangjától kiráz a hideg ,hogy lehet valakinek ilyen dögös még a kiejtése is??-És amúgy mikor akartad elmondani ,hogy lelépsz?-kérdez ismét ,mire bennem azonnal meghül a vér.
-Hát..nem..nem tudom pontosan..én csak nem akartalak itthagyni titeket..azt hiszem...-magyarázkodom.
-Hmm..értem..és most mit is fogsz csinálni?-lép el ekkor tőlem ,majd lezseren elhelyezkedi ágyán ,kezét tarkójára téve ,fejét az ágytámlának támasztva.-Reggel megérkezik az új lány és át kell adnod a stafétát, így már nem tudod tovább húzni a kis hazudságod.
-Mi?Jesszus Jimin...Komolyan...most tényleg úgy teszel mintha egy világrengető hazudozó lennék...Pedig nem is hazudtam.-állok bele a vitába.
-Nem ,csak éppenséggel nem mondtad el ,hogy pár nap és elmész innen-száll be Jimin is laza hangnemben , veszekedésünkbe.
-Mert mit kellett volna tennem?Mikor hazaérek kajálás közben felvetni ,hogy "Hé egy hét és valaki más jön ide helyettem"?
-Akár.Még az is jobb lett volna mint a semmi.De ha már annyira "mit mondhattam volna" opciókon agyalunk egy "Srácok beindult a karrierem, ezért egy másik aszisztens jön hozzátok helyettem" is jó lett volna.Hidd el nem borítottuk volna rád az asztalt.
-...Oké lehet igazad van-adom meg magam végül-De már nincs mit tenni.Elcsesztem ,de ez van ezt kell szeretni ,holnap úgyis minden kiderül szóval ha akarsz még most oktass ki mennyire hülye voltam ,mert nem tudom ezután lesz e még alkalmad rá.-mondom végül ,majd mikor már azt hiszem kapok még egy "Idióta voltál MinSo-Youngot",Jimin csak alrébb csúszik franciaágyán ,betakarózik,majd a mellette lévő oldalon is felemeli a takarót.
-Gyere ide-mondja ,mire hirtelen köpni-nyelni nem tudok.

Kellett pár másodperc ,hogy felfogjam mit is kér tőlem ,de végül tettem amit ,mond ,így mire legközelebb észbe kaptam ,már a mellettem fekvő Park Jimin karjaiban találtam magam.

Ezt Nem Hiszem El...-sikítozok magamban ,mint egy szerelmes tinilány ,és mikor ebbe belegondolok nem ismerek magamra ,hiszen sosem voltan az a rajongó típus.

-Jóéjt Cseri-Jimin csak ennyit mond végül , majd miután én is jóéjt-et kívántam neki ,pár perc elteltével csak egyenletes szuszogását éreztem tarkómon.

Jimin szemszöge:

So-Young szia-szól Jungkook boldogan a telefonba-A srácokkal fagyizni megyünk és arra gondoltunk ,hogy eljöhetnél te is.
Azt nem tudom erre milyen választ kaphatott a maknae ,mert csak egyik percről a másikra elszomorodó arckifejezését láttam és egy gyors "Oké ,értem.Semmi baj.Szia" válaszát hallottam.
-Megint nem ér rá?-kérdezi szomorú hangon Hobi.
-Nem-válaszolja elszontyolodva Jk.
-Én megmondtam.Már semmi nem lesz olyan mint régen-szólal meg Suga is.
-Ja..So-Young elment és akár tetszik akár nem, már sosem jön vissza.Elveszítettük bele kell törődnünk-mondja végül RM is ,mire mellkasomban szúró fájdalmat érzek.
-Nem!-kiáltok fel végül elkeseredésemben.

So-Young szemszöge:

-Nem!-erre a szóra riadok fel ,és mikor oldalra pillantok a verejtékező ,kapálózó Jimint pillantom meg ,akit csak az éjjelilámpa fénye világít meg.
-Jiminie...Ébredj-kezdem el arcát simogatva ébresztgetni ,mire 2 mozdulat után ő kezem után kap.
-Ne menj el kérlek-csak ennyit mond ,majd magához ölel ,olyan szorosan ,hogy szinte alig kapok levegőt.

Miután hosszú percekig csak szótlanul ölelt ,kezdtem azt hinni ,hogy visszaaludt és ezt az egészet csak álmában tette ,ám mikor megéreztem derekamon cirógató ujjait ,magam sem tudom miért de elmosolyogtam.
-Sajnálom ,hogy felébresztettelek-szólal meg végül.
-Semmi gond.-válaszolom ,majd ismét pár perc csend következett ,mire erőt gyűjtöttem magamon ,és megkérdeztem.
-Elmondod mit álmodtál?
-Azt ,hogy elmentél és utánna már nem találkoztunk többet-vallja be egyszerűen.
-Chim...Ez...Én sosem hagynálak el titeket végérvényesen..Elmegyek ,mert el kell mennem a karrierem érdekében ,de attól még nem foglak titeket kizárni az életemből.Nem is tudnálak titeket csak úgy elfelejteni butus.Hiszen kishíjján már a családommá váltatok-felelem ,mire ő csak ennyit mond "Akkor jó" ,majd egyik pillanatról a másikra csókot hint ajkamra.
Na ezt már komolyan nem hiszem el!-visítozok magamban ,majd mikor szólásra nyitnám a szám ő csak megismétni előbbi tettét.

▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪▪