Akaratomon kívül - Aki Keres Az Talál |Befejezett|

18.

Pár percig tartottam csak lehunyva a szemem, amikor léptek hangját hallottam közeledni. Oldalra fordítottam a fejem Mr. Griffre számítva.

Lefagyva bámultam a fehér kezeslábasban fölöttem magasodó őrt.

Valószínűleg ő is pont úgy le volt sokkolva a látványomtól, mint én az övétől, ugyanis csak állt ott, és engem bámult kikerekedett szemekkel.

A következő pillanatban az övéhez kapott, és a walkie-talkie-jáért nyúlt.

Nekem sem kellett több, egy szempillantás alatt kaptam fel a fejem, és a karomat felé nyújtva vízsugarat spricceltem az arcába.

A férfi a kezét az arca elé kapva tántorodott hátra, én pedig egy pillanatig sem véve le róla a szememet felpattantam, evvel felverve Tarát.

- Mi a... - Kezdte volna, de azonnal elhallgatott a jelenetet meglátva. Azonnal reagált. Felállt, és támadó pozícióba helyezkedett: jobb lábát előrébb helyezte, enyhén behajlította a térdeit, és a kezeit az arca mellé emelve tenyereit a férfi felé fordította. Biccentéssel jelezte, hogy abbahagyhatom a víz spriccelését, így visszahúztam a kezem, és Taráéhoz hasonló pozíciót vettem fel.

- Egy mozdulat, és leégetem magáról a nadrágot. – Szólt a barátnőm halkan, és fenyegetően. A férfi még mindig köhögve emelte a magasba a kezeit. – Egyedül van? – Szótlanul bólintott, az arcáról le lehetett olvasni a mély gyűlöletet, és megvetést az irányunkba. – Hívd Mr. Griffet! – Szólt rám Tara, majd a fiúk felé fordult, akik eddig nem ébredtek fel a hangzavarra. – Aaron, Xanden ébresztő! Fogtunk egy őrt! – Miközben a fiúk feltápászkodtam én elindultam arra, amerre legutoljára láttam Mr. Griffet. Egy idő után tanácstalanul álltam meg, ugyanis nem tudtam merre induljak tovább.

Pár másodpercig a szememet meresztve próbáltam kivenni Mr. Griff alakját a sötétben, amikor hangok ütötték meg a fülemet. Osonva a motyogás felé vettem az irányt, amíg meg nem láttam a beszélgető feleket. Egy fa mögé bebújva figyeltem a jelenetet. A tanárunk állt szemeben vagy hat, fehér ruhába öltözött nagydarab őrrel, mind fegyvert szegeztek rá, de ő, mintha fel sem tűnt volna neki, zsebre dugott kézzel egy fának dőlve beszélt.

- Ebbe jól belesétáltak fiúk. Nem gondolták komolyan, hogy utánunk jönnek ilyen egyszerű fegyverekkel? De ne aggódjanak. Ha megmondják, hogy hány csapatot küldtek utánunk, és merre keresnek, épségben elengedjük magukat. – Az őrök értetlenül néztek egymásra.

- Azt hiszem most nem te vagy abban a helyzetben, hogy ultimátumokat adj nekünk te torzszülött! – Köpte a szavakat a középen álló férfi. Fekete, tüsire borotvált hajával, és a karját beborító tetoválásokkal egy börtönből szabadult elítéltnek nézett ki. – Hívd ide a többit, és adjátok meg magatokat, vagy szitává lövünk!

- Megpróbálhatjátok, - Szólt Mr. Griff teljesen nyugodt hangon, de én láttam a tartásán, hogy valójában nem érzi magát biztosnak a szituációban. Ugrásra készen vártam a pillanatot, amikor lépnem kell. – vagy élhettek tovább. – Az őrök harsány nevetésben törtek ki. A börtöntölteléknek kinéző tag a hangos hahotázás közben feltette a kezét, majd jelt adott. Fegyverek dördültek, belőlem pedig minden életerő egy másodperc alatt szállt el.

Egy pillanat alatt játszódott le bennem a jelenet, ahogy tucatnyi golyó repül át a kedvenc tanárom testén, ugyanis semmi olyan módszerről nem tudtam, amivel ebben a helyzetben megvédhetné magát.

Levegő után kapva a szám elé emeltem a kezem a legrosszabbra számítva. Csakhogy, bár tudatában voltam annak, hogy a tanárom a legerősebb különlegesek közé tartozik, meglepődve vettem észre, hogy Mr. Griff a kezeit előrántva egy víz pajzsot képez maga és az őrök közé. Minden golyó lepattant az embernagyságú vízesésnek kinéző víz-pajzsról.