Akaratomon kívül - Aki Keres Az Talál |Befejezett|

40.

Reggel boldogan ébredtem. Már régóta nem aludtam olyan jól, mint aznap éjjel, Tyler karjai között. A behúzott függönyöknek köszönhetően a szobában nagyjából sötét volt, csak pár napsugár tört utat magának egy-egy résen keresztül.

Mocorogni kezdtem, amitől Tyler felébredt, és egy morgással adta tudtomra, hogy nem szándékozik megmozdulni.

Mosolyogva emeltem le a kezét a derekamról, majd kikászálódva az ágyból a fürdőszoba felé vettem az irányt.

Egy jóleső zuhany után szemügyre vettem a Ginny által kölcsön adott ruhákat, és megpróbáltam kiválasztani a legkevésbé komor összeállítást.

Végül találtam egy sötétkék pólót, ami kissé feldobta a fekete gatyát és sportcipőt. A hajamat kifésültem, majd hagytam, hogy kibontva omoljon a vállamra.

Mire kiléptem a fürdőszobából, Tyler is felkelt, így ő is lezuhanyzott. Amikor kijött a füriből, fekete haja vizesen tapadt a homlokára. Odaléptem hozzá, és kisöpörve egy tincset a szeméből, megcsókoltam.

- Ezt miért kaptam? - Vigyorgott rám, amikor elhúzódtam tőle, és az ajtó felé vettem az irányt.

- Mert átkozottul jól nézel ki vizes hajjal.

Bementünk az étkezőbe, hogy megreggelizzünk, és a többieket már ott találtuk az asztalnál, ahol előző este is ültünk. Mr. Griff Xandennel beszélgetett, aki mellett Tara ült. Úgy tűnt a barátnőm is Ginny ruháit viseli, ugyanis fekete melegítőt, és ujjatlant viselt, szögecses bakanccsal.

Tarával beszélgetett Noah, aki szintén helyiektől kaphatott kölcsön ruhát a fehér ingéből, és fekete nadrágjából ítélve. Előttük ült Ethan és az Igaz Társa, melletük pedig Ginny, aki idegesen turkált a zabkásájában.

Leültünk Ginny elé, aki rögtön felénk kapta az aggódó tekintetét.

- Valami baj van? - Kérdeztem, elvéve egy lekváros kenyeret középről.

- Egyre megbízhatóbb forrásokból tudom, hogy a titoknok, Isaac azt tervezi, hogy leváltatja apámat. - Magyarázta. - Azt mondják, nem tetszik neki, hogy szállást ad nektek. - Felhúzott szemöldökkel néztem rá, mire idegesen megrázta a fejét. - Bárhonnan is nézzük, titeket üldöznek. Itt bújtat titeket napok óta, ezzel veszélybe sodorja a közösséget.

- De hát nincs hová mennünk! - Mondtam felháborodva. A többiek is ideges tekintettel figyelték a beszélgetést.

- Tudom. De akkor is, azzal, hogy befogadtunk titeket, állást foglaltunk egy éppen kibontakozó háborúban, és ez sokaknak nem tetszik. Valószínűleg apám nem is egyezett volna ebbe bele, ha nem az Igaz Társamról van szó.

- Ez nem jó. - Csóváltam a fejem.

- És Aaronék se tetszenek nekik. - Folytatta Ginny közelebb hajolva, és lejebb véve a hangerejét.

- Hogy érted?

- Aaron és Mike kapcsolata.

- Hogy mi? - Egyenesedtem ki felháborodva.

- Nem örülnek, hogy Aaron nem velem van. Azt mondják, az Igaz Társaknak együtt kéne lenniük, így van elrendelve. Az meg még többet ront a helyzeten, hogy Mike még csak nem is különleges.

- Ez nem hangzik jól.

- Szerintem sem. - Ingerülten evett egy falatot, aztán fel állt. -Na jó, megyek, mert ma pincérnőt játszom az étteremben, és előtte még viszek kaját Aaronéknak. - Intett, aztán ott is hagyott minket.

Közben Ethan és Angel is felálltak, és a szabadidőszoba felé mentek.

Tylerrel befejeztük a reggelit, aztán felajánlottam, hogy megmutatom neki a szabadidőszobát, ugyanis még nem látta, mert az első napjait a közösségnél a szobámban töltötte.