Akaratomon kívül - Aki Keres Az Talál |Befejezett|

21.

Fáradtan, sajgó tagokkal lépdeltem Xanden mellett másnap. Nem tett jót, hogy alig aludtam, hát még a póz, amiben egész éjszaka voltam. Az sem segített, hogy Mr. Griff korai ébresztőt tervezett aznapra, így már napfelkelte előtt elindultunk.

Kómásan, homályos szemekkel kapkodtam a lábaimat, hogy tartsam a tempót a többiekkel. Xandennek néha utánam kellett kapnia, amikor nem figyeltem, és majdnem hasra estem egy kiálló gyökérben, vagy az egyáltalán nem egyenletes talajban.

A többiek sem voltak tündöklő hangulatban, még Tara és Mike sem beszélgetett, csak ballagtak egymás mellett csöndben.

Amikor a nap már fényesen tűzött a fejünk a fölött egy kis patakhoz érkeztünk. Az apró forrás akár egy sötétkék kígyó tekergett előttünk. Gyerek nagyságú kövek határolták mindkét oldalát, és megnyugtató zubogással adta tudtunkra, hogy merre keressük.

- Közelebb vagyunk, mint gondoltam. – Szólalt meg Mr. Griff, amikor megpillantotta, és ezzel bizakodással töltötte meg mindannyiunk szívét.

- Akkor lepihenhetünk végre. – Pattant fel Tara egy formátlan kőre, és maga elé vette a hátizsákot, ami idő közben hozzá került. – Van ebben más is mint müzliszelet? Kezdek rosszul lenni a gyümölcsdarabkáktól.

- Azt hiszem van ropi is.

- Megteszi. – Könyékig beletúrt a táskába, majd elégedetten halászta ki a rágcsálnivalót. Közben odadobott egy-egy üres vizespalackot nekem és Aaronnak. – Töltsétek fel.

- Mi van itt, a szolgáid vagyunk talán, Madame Tara? – Vigyorgott rá Aaron, de közben már ment is friss vizet tölteni a palackba. Nevetve guggoltam le én is a kis patakhoz, és miután az üvegem teljesen feltöltődött hideg vízzel, a számhoz emeltem, és megkóstoltam. Édes ízt éreztem, és mohón kezdtem kortyolni a tökéletesen hűs folyadékot.

- Ki ne idd a folyót Liz! – Állt meg mögöttem Aaron, akinek úgy tűnt, visszatért a jó kedve. Nevetve fröcsköltem rá a maradék vizet a palackomból, mire meglepődve kiáltott fel, majd egy „ha harc hát legyen harc" nézéssel pattant mellém. A kezét a vízfolyamba merítve locsolt az arcomba egy adag hideg vizet, mire még jobban nevetni kezdtem.

Felébresztettek, és jól esően lehűtöttek a vízcseppek, de azért nem hagytam magam Aaronnal szemben, aki már hajolt le a következő támadáshoz. Csakhogy elfelejtette, hogy egy vízképességűvel van dolga, így teljesen meglepődött, amikor hátulról kapott egy adagot a tarkója.

- Hát így játszunk Hars? Te akartad! – Fenyegetett meg játékosan, majd a lábával kezdte el felém rugdosni a vizet, kissé a levegőképességével is rá segítve.

Visítva nevetve kaptam a fejem elé kezem.

- Jólvan, jólvan! – Lihegtem megadóan. – Nyertél!

- Még szép! – Kacsintott rám, majd elhaladva mellettem összeborzolta az elázott hajamat.

Mosolyogva és lihegve pattantunk fel mindketten Tara mellé a kis sziklára, hogy mi is megkóstoljuk a ropit.

Xanden a tőlünk jobbra lévő kövön üldögélt, Mr. Griff és Mike, aki hátrakötözött keze miatt nem kísérelt meg felugrálni a sziklákra, velünk szemben ültek a földön.

- Amúgy, - Törte meg Mike a kellemes csendet. – Miért vagytok mind kiöltözve?

- Mert egy bálról szöktünk meg. – Adtam meg az ésszerű választ, miközben szinte az összes útitársam meglepődve nézett végig magán. Mind elfelejtették, hogy kisestélyiben menetelünk napok óta.

- Értem. – Nevetett fel. – Merész egy társaság vagytok.

- Azt nem mondanám, Fogoly srác. – Csúszott le Tara mellőlem, és Mike mellé telepedett le, adva neki a ropiból. – Nem terveztük, csak bénák voltunk, és muszáj volt menekülni.