Akaratomon kívül - Aki Keres Az Talál |Befejezett|

19.

Miután felkelés után megettük a reggelinek szánt protein szeleteket, és megittunk pár korty vizet, újra a foglyunk kihallgatásába kezdtünk.

Sajnos a fiú ismét hallgatásba burkolódzott, nem használt se kedvesség, se fenyegetés.

- Csak mondja meg hány csapatot küldtek utánunk, és elengedjük! – Próbálkoztam éppen én megpróbálva a bátorító stílust.

- Liz aranyos vagy, - Ült mellém Tara kimerülten. – de ez biztos nem fog beválni.

- Kezd fogyni a türelmünk. – Lépett mellénk Mr. Griff, fenyegetően a fiú fölé magasodva. – Utolsó esély, hogy elmondd amit tudni akarunk mielőtt más módszerhez folyamodunk. – A srác ijedten emelte a tekintetét a tanárunkra, de nem szólt. Mr. Griff leguggolt elé, majd a fejével intett Tarának, akivel úgy tűnt előre megbeszéltek valamit, ugyanis sóhajtva helyezkedett el a fiú balján.

Összehúzott szemöldökkel figyeltem, hogy mit terveltek ki ezek ketten, és éreztem, hogy nem fog tetszeni amit látni fogok.

- Hány csapatot küldtek utánunk? – Tette fel ismét a kérdést Mr. Griff, miközben Tara felemelte a kezét, és a tenyerét a fiú feje felé fordította. Megláttam a szikrákat az ujjai végén kipattanni, és rájöttem, hogy éppen hőt sugároz a fiú arcába. A szám elé kapva a kezem felkiáltottam.

- Tara, mit művelsz?

- Szóra bírom. – Pillantott rám olyan tekintettel, amitől nem mertem oda ugrani hozzá, és elkapni a kezét. Az őrre emeltem a tekintetem, és észrevettem az első izzadságcseppet lefolyni a homlokán.

- Ezt nem tehetitek! – Mordultam fel Mr. Griffre szegezve a tekintetem.

- Muszáj, Lizzy. – Mondta, miközben rám sem nézett. – Gyorsabban ránk találtak, mint gondoltam, meg kell tudnunk, hogy merre tudunk kijutni biztonságosan.

- De... - Nem tudtam mit mondani. Vissza néztem az őr arcára, aki egyre jobban izzadt. Láttam a Tara ujjaiból kipattanó szikrákat, és ahogy hullámzik a hőtől a fiú arcának képe, mintha egy átlátszó függönyön keresztül  néztem volna a kihallgatást. Egyre jobban próbálta meg elfordítani a fejét, kétségbeesett nyögés szakadt fel a torkából. – Elég! – Kiáltottam fel. Nem voltam képes tovább nézni. – Kérlek, mondj már valamit! – Húzódtam közelebb a fiúhoz könnyekkel a szememben, de egy dacos szempárral találtam szembe magam. Tara keze után kaptam, de Mr. Griff ragadta meg a csuklómat. Hihetetlenkedve néztem a szemébe. Megpróbáltam a pillantásomba minden csalódottságomat belesűríteni.

A tanárom végül egy sóhaj kíséretében engedte el a kezem, és biccentett Tarának. – Elég volt. – A barátnőm leengedte a kezét, és szomorúan nézett Mr. Griffre. – Azt hittem ez beválik.

Felállt, és a halántékát dörzsölgetve hátrált el tőlünk.

- Mi a franc volt ez?! – Kiáltottam rá a barátnőmre.

- Lizzy nyugi már. Látod, hogy nem lett baja.

- Ja, akkor rögtön rendben van! Basszus Tara majdnem megkínoztatok valakit pár hülye infóért!

- Majdnem! – Emelte fel Tara is a hangját. – Nem volt szándékunkban bántani! De neki ezt nem kellett tudnia. – Pillantott le a fiúra, akinek Xanden épp egy fához kötözte a kezét. – Azért nem szóltunk, mert így élethűbb volt.

- Szóval csali voltam? – Tettem keresztbe sértődötten a kezem.

- Hát. Ja. – Mosolygott rám, én meg egyszerűen nem bírtam haragudni rá. Végülis miattam kényszerült eleve erre a döntésre. Leengedtem a kezem, és a bosszús tanárunkra néztem.