Akaratomon kívül - Aki Keres Az Talál |Befejezett|

27.

Kifáradva, zihálva özönlöttünk le a hallba. Az eszméletét vesztett, esetleg halott támadóinkat bezártuk a szobába, miután kihoztuk Mr. Griff hátizsákját és a bevásárlószatyrokat. Én még átrohantam a mi szobánkba a kistáskámért, majd lementünk a recepcióhoz. Mike a pulton lévő telefonnal hívott két taxit, miközben mi tétlenül ácsorogtunk, és emésztettük a fent történteket.

Amikor Mike letette a telefont, kiözönlöttünk az utcára, és vártunk, miközben reménykedtünk, hogy még jó ideig ki lesznek ütve a szobába zárt tagok.

Mr. Griff a táskája tartalmát ellenőrizte, Tara pedig Xanden kötését vizsgálta, hátha felszakadt a sebe harc közben.

Aaron és Mike egymás mellett álltak, és jól láthatóan nem tudtak mit kezdeni magukkal. Rájuk fért volna egy hosszú beszélgetés, de nyilván nem előttünk szerették volna megejteni.

- És most hová megyünk? – Tettem fel a kérdést, bár azt nem tudtam valójában kinek.

- El innen. – Adta meg a választ Mike. – Átmegyünk egy másik városba, elég messze innen, hogy ne találjanak ránk könnyen.

- Nem fognak végül úgyis megtalálni? Elég profiknak tűntek. És itt is ránk találtak. – Intettem a hotel felé.

- Nem hinném. Szerintem itt azért találtak ránk, mert ez a legközelebbi város az intézetetekhez, logikus, hogy sétálva idáig juttok el. – Magyarázta Mike. – Innentől viszont bárhová mehetünk. Véletlenszerűen választottam az úticélunkat, nem fogják tudni kikövetkeztetni. Minden szomszédos várost és falut át kéne fésülniük.

- Értem. – Bólintottam. – Remélem igazad van.

- Ez azt jelenti... - Nézett Aaron félénken Mike-ra. – hogy velünk maradsz?

- Azt. – Válaszolta rövid szünet után a fiú. Aaron boldogan mosolyodott el. – Rájöttem, hogy nincs értelme visszamennem a családomhoz. Ha egyszer elküldtek, mi akadályozza meg őket, hogy egyszerűen visszaküldjenek?

Aaron együttérzően a fiú vállára tette a kezét, mire az hálásan pillantott rá.

Olyan jó volt őket boldognak látni. Úgy pillantottak egymásra, ahogy én akartam nézni Xandenre anno. Csakhogy nekem nem ez volt megírva, és nem Xandennel.

- És hogy kerültél pont jókor ide? – Vigyorgott rá Tara.

- Amikor eljöttem, megláttam a kocsijukat pár utcára. - Magyarázta Mike elszakítva a tekintetét Aaronról. - Furcsának találtam a hatalmas furgont, így közelebb mentem, és megláttam pár nem erre a környékre való műszert. Csúcstechnológia. Nagyon gyanúsnak tűnt, és el tudtam képzelni, hogy közük van a keresésetekhez, így meghúztam magam egy konténer mögött, aztán követtem őket. A pisztoly, amit az erdőben felszedtem még megvolt, így volt elég bátorságom berontani, amikor meghallottalak titeket.

Két sárga kocsi fordult be a kihalt utcába, mire mindannyiunknak felcsillant a szeme.

Én Mr. Griffel, és Tarával ültem be az egyik kocsiba, Xanden, Mike, és Aaron pedig a másikba. Mike mondta meg a címet a sofőröknek.

Az út csendben telt, mindenki a gondolataiba merülve üldögélt. Legalábbis a mi kocsinkban.

Én az ablakon kibámulva figyeltem a város elmosódott fényeit ahogy a kihalt utakon haladtunk. Sárga és piros fények váltották egymást megvilágítva az utakat, és a nagy lakóházakat.

Egy idő után egyre gyorsabban kezdtünk menni, aztán pedig már csak fák elmosódott alakjait láttam elsuhanni mellettünk.

Hamarosan lecsukódott a szemem, és elfogott az álom.