Akaratomon kívül - Aki Keres Az Talál |Befejezett|

24.

Az út mellett folytattuk az utunkat immár sokkal jobb hangulatban. Aaron mellé léptem, hogy egymás mellett sétálhassunk, de Xanden jelent meg előttünk hamarosan.

- Mr. Griff beszélni szeretne veled. – Nézett rám. – Négyszemközt.

- Miről? – Lepődtem meg, de mivel Xanden nyilván nem tudta az okot, inkább felgyorsítottam a lépteimet, hogy beérhessem a tanárt. Hirtelen elfogott az a kellemetlen érzés, mint amikor még az intézetben voltunk, magához hívott egy tanár, és nem tudtam, hogy mit szeretne, attól tartottam, hogy le akar szidni valami miatt.

Amikor beértem Mr. Griffet lenézett rám.

- Lizzy beszélnünk kéne a képességeidről.

- Tessék? – Kérdeztem meglepődve.

- Arra gondolok.. – Kereste a szavakat a tanár. – hogy tudjuk, hogy mindegyik képességed megvan, mégiscsak egyet használsz.

- Igen, mert a többit nem tanultam használni. Nagyon régóta nem használtam semelyiket.

- Tudom. Nem leszidni akarlak, nehogy azt gondold. – Szabadkozott. – Csak arra gondoltam, hogy ideje lenni elővenni őket. Ha megtanulnád uralni mindegyik erődet legyőzhetetlen lennél.

- Legyőzhetetlen? – Mondtam ki óvatosan, mint aki nem hiszi el, hogy rá mondanak ilyeneket.

- Igen. Most nem túlzok Lizzy, nem véletlenül félt tőled az egész igazgatóság. Olyan képességed van, mint senki másnak. Ha megtanulnád használni, egymagad legyőzhetnél egy iskolányi különlegest is.

- Meg ha kicsit harciasabb lennék. – Mosolyodtam el, mire Mr. Griff felnevetett.

- Igen, az sem ártana.

Délben megálltunk pihenni, és enni pár falatot. Tara szomorúan jelentette be, hogy az utolsó falat ételeink fogynak el éppen.

- Ha minden jól megy. – Szólalt meg erre Mr. Griff. – Nem lesz szükség többre.

- Komolyan?

- Nap végére lehet, hogy elérjük a várost. – Erre mindenkinek felcsillant szeme. Összemosolyogtam Tarával, aztán tovább falatoztam a ropimat.

Miközben szórakozottan falatoztam eszembe jutott mit mondott délelőtt Mr. Griff.

Igaza volt. Elő kellett kerítenem a többi képességemet valahogy. Olyan régen nem használtam semelyiket a vízképességen kívül, hogy azt sem tudtam, megvannak-e még.

Elgondolkodva emeltem fel a kezemet, és a tenyeremet kezdtem tanulmányozni. Mr. Griff észrevette ezt a mozdulatot, és mellém ült. Rájött mire készülök, és kíváncsi volt a végkifejletre.

Bizonytalanul ránéztem, mire bíztatóan bólintott egyet.

Először csak a vízképességemet hívtam elő. A tenyeremet felfelé fordítva engedtem, hogy átjárjon az ismerős energia, amitől megborzongtam. Ilyenkor mindig úgy éreztem magam, mintha jól esően megcsípne valami. A borzongás végigfutott a karomon, egészen a tenyeremig, ahol vízcseppek jelentek meg. Eljátszottam velük az ujjaim végén, végigfuttatam őket a kisujjamtól a mutatóujjamig. Aztán a tenyerembe koncentráltam őket, ahol egy kis gömböt formáztam, majd szórakozottan változtatni kezdtem az alakját. Ovális alakúra nyújtottam, majd az egyik végén kis szájat, és két kis szemet adtam neki, a másikon pedig egy izgő-mozgó farokuszonyt.

Egy vízből formált halacska ficánkolt a tenyeremen. Immár minden szem rám szegeződött. Tara és Aaron mosolyogva nézett, Mike hihetetlenkedve figyelt. Xanden azon gondolkozott mit akarok ebből kihozni.

Előre emeltem a kezemet, és elindítottam a halacskát a barátaim között. Először Mike-hoz úszott oda a levegőben, majd Aaronhoz, aztán Tara körül írattam le vele egy kört, végül Xanden arca előtt állapodott meg.

Már kellőképpen átjárt az erő, és jól ki is szórakoztam magam, így elengedtem a halat, ami cseppekre esett szét, és ráhullt a közöttünk lévő fűre.

Éreztem, ahogy átjár az ismerős energia. Gyorsan átgondoltam melyik képességet szeretném elővenni, majd megállapodott a tekintetem az előttem lévő füves területen. Végül magam mellé tettem a tenyeremet, és behunytam a szemem. Minden energiát a tenyerembe vezettem, és próbáltam felidézni, hogy milyen volt kiskoromban, amikor virágokat növesztettem a puszta érintésemmel a kertünkben.

Éreztem a földet a tenyerem alatt. Olyan érzés volt, mintha lüktetne, akár egy szív.

Éreztem, ahogy az erőm átáramlik a tenyeremből a földbe, és meghallottam ahogy a barátaimnak eláll a lélegzete.

Kinyitottam a szemem, és megláttam, hogy a tenyerem körül, akár egy színes kesztyű, virágok nőnek ki. Elöntött a boldogság, csakhogy a következő pillanatban valami elromlott.

A kezem egyszer csak megremegett, és éreztem, hogy minden energia kiszáll belőlem. A látásom hirtelen elhomályosodott, a kezem körül növő virágok élettelenül hanyatlottak le.

Még éppen meghallottam Tarát, ahogy a nevemet sikoltja, mielőtt elsötétült körülöttem a világ, és oldalra dőltem.

Minden sötét volt. Hallottam egy nő hangját, ahogy emelt hangok veszekszik valakivel, aztán a saját nyöszörgésemet, ahogy próbálok megszólalni.

- Ébredezik! – Mondta valaki. – Gyorsan! Tegyenek valamit! – Megpróbáltam kinyitni a szemem, de úgy érzetem, mintha mázsából lennének a szemhéjaim. Nagy nehezen résnyire nyitottam szemem, mire fehér fény vakított el.

- Lizzy! Lizzy! – Tara hangja hasított a fejembe, mire felpattant a szemem, és levegőért kaptam. – Úristen, Liz, jól vagy?

- Mi történt? – Tara segítségével felültem. A fejem fájt, a hajam izzadtan tapadt a homlokomra, a hangom remegett.

- Egyszercsak... Elájultál. – Mondta Xanden, aki Tara mellett térdelt, és engem méregetett. Megdörzsöltem a szememet, amitől kiélesedett a látásom, és megpróbáltam felidézni, mi történt, mielőtt elvesztettem az eszméletemet.

- Én... A földképességemet akartam használni. – Jutott eszembe. – Nem sikerült. – Néztem csalódottan körül. Mindannyian körülöttem ültek, és aggódva figyeltek.

- Nem értem. – Morogta Mr. Griff. – Miért nem sikerült?

- Nem tudom. Olyan volt... - Kerestem a szavakat. – mintha valami nem engedte volna, hogy használjam. Valami gátolt, hogy kiteljesedjen.

- Hmm. – Tara elgondolkodva fordította el a fejét.

- Várjatok! – Kaptam a fejemhez. – Mintha álmodtam volna valamit. Egy nő hangját hallottam. Nem lehet, hogy valami köze van hozzá, hogy nem sikerült?

- Az álmok, csak álmok Liz. – Nézett rám Tara szomorúan. – Elájultál, nem csoda, hogy álmodtál valamit.

- Hát jó. – Csalódottan vontam vállat. – Meddig voltam kiütve? Ugye nem túl sokáig?

- Nem. – Xanden a kezét nyújtotta, amit elfogadtam, és hagytam, hogy felhúzzon a földről. – Csak pár percig.

- Akkor jó. – Lesimítottam a szoknyámat, és megvártam, hogy mindenki feltápászkodjon. Nyomorultul éreztem magam, hogy nem sikerült használnom a földképességemet, és nem szerettem volna, ha ezzel foglalkoznak a többiek. Csak szerettem volna továbbmenni, hogy minél előbb elérjük a várost.

- Mike! – Szólt oda Mr. Griff a fiúnak, amikor elindultunk. – Gyere ide!

Mike engedelmesen odaballagott hozzá. Érdeklődve néztem össze Tarával, de nem hallottuk, miről beszéltek, ugyanis odébb mentek. Mindenesetre Mike egyel idegesebb arckifejezéssel tért vissza közénk, mint amivel elment.

- Mit akart? – Kérdezte Tara.

- Semmi különöset. – Válaszolt a fiú szűkszavúan, és határozottan ment tovább.