Akaratomon kívül - Aki Keres Az Talál |Befejezett|

13.

Tara ötlete túl merész volt, és nagyon veszélyes, de ha meg akartuk tudni az igazat, cselekednünk kellett.

- Te be akarsz törni az igazgató irodájába? – Böktem ki a kérdésemet vagy öt perc hallgatás után, ami alatt azt vártam, hogy bejelenti, csak viccel.

- Pontosan. Tökéletes terv.

- Ez nem terv! Ez viccnek is rossz! – Akadtam ki. – Hetekig el fognak zárni egymástól, hacsak nem életünk végéig!

- Csak ha rajta kapnak. – Jelentette ki magabiztosan.

- Ugye csak viccelsz? – Néztem rá úgy, mint egy őrültre. – Te nem gondolhatod komolyan. Szerinted mennyi esélyünk van belopódzni, majd észrevétlenül kilopódzni, de őszintén? Amúgy is, minek törnénk be?

- Hogy megkeressük az aktáitokat. Azokból szerintem kiderülne, hogy mit titkolnak.

- Ez igaz. – Szállt be a beszélgetésbe Xanden.

- Hogy mi? – Néztem rá értetlenül. – Xanden! Ne add alá a lovat!

- Nem adom alá a lovat, de van abban valami amit mond.

- Már hogy lenne? Tudjátok mivel jár, ha rajta kapnak, hogy betörünk egy irodába?

- Nem mondtam, hogy az a része jó ötlet. – Védekezett Xanden. – De tény, hogy jó lenne látni az aktáinkat.

- Istenem! – Sóhajtottam a fejemet fogva. Rájöttem, hogy alul maradtam ebben a vitában. – Ti őrültek vagytok.

- Lizzy. Van jobb ötleted? – Hajolt hozzám Tara. – Mert nekem nincs. Hetek óta gondolkozom rajta, és ne mondd, hogy te nem! Biztos vagyok benne, hogy te is épp annyit rágódtál a problémán mint én, és nem jutottál semmire! Már pedig valamit muszáj tennünk, különben bele fogunk őrülni a tudatlanságba! Meg kell próbálnunk!

- De ez túl veszélyes! Kizárt, hogy nem bukunk le!

- Liz. – Fogta meg Tara a kezem, és a szemembe nézett. – Az akciótól félsz, vagy attól, hogy mit találunk az aktádban?

Lesütöttem a szemem. Be kellett vallanom, hogy az egész eddigi életem sem volt elég rá, hogy megtudjam az igazságot.

Tara látta, hogy rá tapintott a lényegre, így közelebb húzódott.

- Figyelj. Mi itt vagyunk veled, bármit találunk abban az aktában. De nem vagy kíváncsi arra, miket titkolnak? Most már tényleg itt az ideje, hogy megtudd az igazat.

- Tudom. – Sóhajtottam egy mélyet, majd új erőre kapva kihúztam magam, és a szemükbe néztem. – Azt hiszem be fogok törni az igazgató irodájába.

Aznap éjjel csak feküdtem az ágyamon, és a plafont bámultam. Azon gondolkoztam, melyik volt életem azon pontja, amikor minden bonyolulttá vált. Talán a születésem perce.

Nem értettem, miért nem lehet egyszerű életem, egyszerű képességem. Miért pont nekem kell átélnem ezt az egész kavarodást?

Miért nekem jutott el odáig az életem, hogy betörök valahová?

Valószínűleg Tarát sem kerülték el ezek az éjszakai gondolatok, ugyanis karikás szemmel, és kialvatlanul érkezett meg az ebédlőbe délben. A szokásos helyünkön ülve nem beszéltünk sokat, csak turkáltuk a borsó főzeléket, és időnként ásítottunk egyet.

- Húha! Mi ez, zombi klubb? – Érkezett meg Aaron, majd mellém pattant hangosan lecsapva a tálcáját.

- Mi az a zombi? – Nézett fel rá Tara.

- Élő halott. – Válaszoltam Aaron helyett. – Olvashatnál többet.

- Most nincs kedvem vitába szállni, szóval ja, holnap rögtön nekiesek egy hatszáz oldalas novellának.

- A novellák rövidek, nem létezik hatszáz oldalas. – Motyogtam magam elé.

- Annál jobb.

- Azta! Feldobjátok az ember hangulatát lányok! – Nézett ránk kérdőn Aaron. – Mi van veletek? Valami lányos?

- Aaron! – Szóltunk rá egyszerre.

- Najó, nem ér. Nincs itt az erősebbik nem táborát erősítő csapattagunk!

- Mindjárt megmutatom neked melyik az erősebbik nem. – Nézett Tara szúrósan Aaronra, aki a továbbiakban inkább csöndbe maradt, amíg meg nem jött Xanden.

Délután a játszótéren tartottunk tanácsot. Mindhárman fáradtak, és ijedtek voltunk, de úgy éreztük minél előbb át kell beszélni, hogy mit fogunk csinálni.

- Szóval senkinek semmi ötlet? – Foglaltam össze az elmúlt fél órában elhangzottakat.

- Úgy tűnik. – Sóhajtott Tara, majd a tenyerébe temette az arcát. – Túl fáradt vagyok most ehhez.

- Jó, akkor hagyjuk a részleteket. Csak döntsünk el egy dolgot. Mikor akarjuk véghez vinni a nem létező tervet?

- Ez jó nehéz kérdés. – Nézett rám Xanden. – Mivel reggel-este őrök állnak az irodáknál.

- Tisztában vagyok vele. Valamit ki kell találni, valami különleges alkalom kell, amikor nem számítanak rá, és nem figyelnek annyira.

- Mondjuk.. – Törte a fejét Tara. – Amikor elmennek más iskolákba? Akkor könnyebb lenne nem? Miközben Igaz társakat keresnek!

- Az tény, hogy legalább az igazgatóval biztos nem találnánk magunkat szembe, viszont olyankor kétszer több őrt állítanak ki, és beindítják a biztonsági kamerákat az irodában is.

- Igaz...

- És mi lenne, ha beindítanánk a tűzjelzőt? – Csillant fel Xanden szeme.

- Nem jó. – Lombozta le Tara. – Olyankor komoly protokoll van, rögtön észre vennék, ha nem lennénk ott.

- Honnan tudod?

- Khm... Egyszer megpróbáltam meglógni tűzpróba közben. – Vigyorgott Tara Xandenre, mire én elnevettem magam az emlékre.

- Igaz. Fél perc alatt összeszedtek.

- Pedig már láttam magam előtt a célt. Csak karnyújtásnyira volt a főkapu. – Nyújtotta ki drámaian a kezét, mint aki még most is maga előtt látja a megváltást jelentő kaput. – De ja. Egy őr elkapott mielőtt megrázott volna a kapuba vezetett áram.

- Jól hangzik.

- Vicces volt. – Nevetgéltem, majd egyszer csak beugrott valami. – Megvan!

- Mi van meg? – Eszmélt fel Tara az emlékből

- Hogy mikor törünk be! Hogy eddig nem jutott eszünkbe! Olyan kézenfekvő!

- Nyögd már ki!

- Hát az év végi bál! – Hajoltam közelebb izgatottan. – Hiszen azon az igazgató is ott van, nincs az irodájában, ahogy a többi tanár sem. Az őröket pedig az udvarra állítják, egy sincs az irodáknál! Tudtommal a kamera sincs olyankor bekapcsolva. Olyankor biztosra veszik, hogy mindenki a bálon akar lenni.

- Ami igaz is. – Töprengett Tara. – Kivéve, ha titkokat kell kideríteni. – Kacsintott. – Teljesen igazad van. Előbb is eszünkbe juthatott volna!

- Jó ötlet. – Egyezett bele Xanden is. – És addig van időnk is kitervelni az egészet.

- Akkor Mindenki benne van? A bál estéjén törünk be az igazgató irodájába?

- Igen!

- Benne hát!