Akaratomon kívül - Aki Keres Az Talál |Befejezett|

34.

Minden és mindenki megszűnt számomra, csak ő létezett.

Éreztem, ahogy eggyé válunk, ahogy kiegészítjük egymást, ahogy visszakapok magamból egy darabot, amiről nem is tudtam addig, hogy hiányzik.

Az első ledöbbenése után ő is felszabadult, és most szenvedélyesen csókolt vissza. Olyan közel húzott magához, amennyire csak tudott.

Tudtam, hogy ő is érzi, amit én, hogy ő is elveszett a csókunkban, és nem akar kitalálni belőle.

Egy pillanatig minden tökéletes volt. Csak mi léteztünk, csak egymást éreztük, nem volt rajtunk kívül semmi amivel foglalkoznunk kellett.

- Khm. – Törte meg a pillanatot az egyik szőke srác, aki leesett állal bámult minket, mire abbahagytuk a csókolózást, de továbbra sem engedtük el egymást. Én még mindig lábujjhegyen álltam, a homlokunk összeért, és egymás szemébe néztünk. Egy sötétbarna szempár fürkészte a tekintetemet, amiben ilyen közelről arany pöttyöket fedeztem fel. – Tesó, beavatnál? – Szólalt meg újra a fiú, mire kénytelenek voltunk elválni egymástól.

- Derek, ő itt az igaz társam. – Fordult Tyler a barátja felé. Mély, komoly hangja volt, amitől rögtön elolvadtam. Beszéd közben nem engedte el a derekamat, inkább még jobban körém fonta a karját.

- Az nem lehet. – Nézett végig rajtam Derek.

- Dehogynem lehet. – Szólalt meg ekkor legnagyobb megdöbbenésemre a másik számomra ismeretlen srác. Felé fordítottam a tekintetem, és megláttam, hogy engem méreget a jégkék szemével. Szőke haja inkább volt fehér, és össze-vissza meredezett a fején, mintha csak akkor kelt volna ki az ágyból. Vékony, szép arca volt erős arcéllel, és sunyi, mégis megnyerő mosollyal. – A mi Tylerünk különleges, így nem meglepő, hogy az Igaz Társa sem mindennapi.

- Az nem kifejezés, hogy nem mindennapi. – Lépett be ekkor a szobába Tara Xandennel a nyomában, újabb kérdő tekinteteket zsebelve be. – Viszont szorítja az idő, ugyanis szökésben van.

- Hogy mi? – Kapta felém a tekintetét Derek.

- Mindannyian szökésben vagyunk. – Helyesbített Xanden. – Azért jöttünk, hogy megtaláljunk téged. – Mutatott a mellettem értetlenül álló srácra. – De a nyomunkban vannak.

- Miért lennének a nyomotokban?

- Ellógtunk az Intézetünkből. – Avatta be őket Tara.

- Na jó! – Emelte fel a kezeit Derek. – Nekem ez így túl zavaros.

- Neked minden zavaros, haver. – Szólt rá Tyler.

- Álljunk meg egy pillanatra! – Szólt a titokzatos harmadik srác. – Letisztáznánk előszöris légy szíves, hogy kik vagytok?

- Persze. – Bólintott Tara. – A csodálatos és utánozhatatlan Tara vagyok, ő itt mellettem Xanden, és azért vagyunk itt, mert elhoztuk a mi Lizzynket a ti Tylereteknek. Benned kit tisztelhetünk?

- Hát, csodálatos és utánozhatatlan Tara, én szuperkirály és egyedi Noah lennék és kíváncsi vagyok rá, hogy miért kell menekülnie a legjobb barátom Igaz Társának.

- Nem tudom mennyit tudsz a legjobb barátodról, de nem olyan mint mi, hanem sokkal erősebb. Ebből következik, hogy az Igaz Társa is ilyen kis csodabogár, amit a mi Intézetünkben nem toleráltak, és úgy döntöttek, hogy nem engedik ki onnan élete végéig. – Foglalta össze Tara röviden a történetet.

- Hogy mi? – Fordult felém Tyler komoly arccal. – Nem mondod komolyan?

- De. – Szólaltam meg halkan.