Akaratomon kívül - Aki Keres Az Talál |Befejezett|

8.

- Na! Szereztem öt cuki ruhát. Felpróbálod, én meg megmondom melyik lesz a jó. - Rontott be izgatottan Tara a szobámba egy adag ruhával a kezében.

- És te mit fogsz felvenni?

- Nekem Aaron választ. - Forgatta a szemét. - Előre félek.

- Elhiszem. - Röhögtem fel elképzelve őket az ízlésficamos Aaron által választott ruhákban.

Felpróbáltam az összes Tara által hozott ruhát, és bár nekem tökéletesen megfelelt volna az általa apáca ruhaként jellemzett darab, rám szólt, hogy ha nem a méreg zöldben jelenek meg, rám önti az üdítőket.

Az ebédlőben is mindenki már báli lázban égett, csak erről szóltak a beszélgetések.

- Ne aggódj már! - Rázta Aaron a fejét. - Igazán kitettem magamért a ruháddal kapcsolatban. Tök jól passzolni fogunk. És a ruhád nagy részét saját kezemmel varrtam.

- Úristen... - Hüledezett Tara. - Ki fognak minket tiltani a bálról előre eltervezett szem kiégetés miatt. - Röhögve néztem az ekkor már tíz perce folytatott vitát, amikor Xanden is megérkezett, és leült mellém.

- Mi történik?

- Ruha téma. - Avattam be.

- Jó, az mindig vicces. - Állt neki az ebédjének.

- Amúgy. - Néztem rá mosolyogva. - Zöld ruhám lesz.

- Oké.

- Csakhogy... tudod... tudj róla. Mármint nem mintha olyan nagy dolog lenne, csak mondjuk ne jelenj meg lila öltönyben, vagy ilyesmi, érted... - Hadartam, mire komoly arccal megfogta a kezem, bár láttam rajta, hogy nagyon jól szórakozik a bénázásomon.

- Megértettem. Nincs lila öltöny.

- Oké. - Vörösödtem el, majd visszatereltem a figyelmemet a civódók felé.

Délután épp a szobámban olvastam, amikor Tara berontott, és megragadva a kezemet felrángatott.

- Kitaláltam mit fogunk csinálni! Gyere!

- Oké, de hova?

- Vacsorázni.

- Oké - Vontam meg a vállam, majd követtem izgatott barátnőmet.

Kikaptuk a vacsoránkat, és indultam volna a szokásos helyünkre, ahol már ott ült Xanden, de Tara megragadta a vállamat, és az ellenkező irányba kezdett tolni. Furcsán néztem Tarára, majd intettem Xandennek, hogy maradjon ott, mindjárt megyünk.

Végül Amberék asztalánál kötöttünk ki, és a barátnőm lenyomott közéjük, majd mellém ült. Amber, és a legjobb barátnője Rachel összehúzott szemöldökkel néztek ránk. Mellettük ült Jeff, és Shawn a talpnyalóik.

- Sziasztok! - Köszönt Tara teljesen magabiztosan, mintha normális lenne a szituáció. Én bénán intettem egyet, és vártam mit akar ebből Tara kihozni. - Ne aggódjatok, nem tartunk fel sokáig titeket, véletlenül se szakítanánk meg a derék méretekről szóló beszélgetéseteket, csak kérdezni szeretnénk valamit. - Hadarta, de csak üres szempároknak magyarázott.

- Aha, mit akarsz? - Kérdezte Rachel kifejezetten udvariasan.

- Amberrel szeretnék beszélni, ha megengeded, kedves szóvivő. - Mosolygott a lányra álszenten a barátnőm. Rachel egy vállrándítást követően visszafordult csatlósaihoz, és a samponjairól kezdett beszélni nekik, Amber pedig felénk fordult.

A csapatukból mindig is Ambert tartottam a legnormálisabbnak. Hosszú, szőke hajával, világító kék szemével, hosszú szempilláival bárkit megkaphatna, de sosem pasizott, egy éve pedig teljesen jól megvan az igaz társával, Oliverrel.

- Oliver merre van? - Kérdezte tőle Tara.

- Mindjárt jön.

- Jó. Szóval, csak annyit akartunk kérdezni, hogy mikor érezted azt, hogy Oliver az igazi? - Kikerekedett szemekkel néztem Tarára, amikor leesett mire megy ki a játék. Egy másodperc alatt gondoltam át a tervét, majd félre tettem a kételyeimet, és érdeklődve vártam a választ.

- Ohh.. - Lepődött meg Amber, majd leesett neki is. - Nem érzed a dolgot? - Fordult felém, mire csak megráztam a fejem. - Ne aggódj. Én sem éreztem mindig. - Mondta, mire óriási kő esett le a szívemről. - Az elején egyszerűen nagyon boldog voltam. Amikor rá néztem, úgy éreztem, kiegészít engem. De nekem is voltak kételyeim. Egyszerűen furcsálltam az egészet. Hogy egy olyan ember a szerelmem, akit nem is ismerek. Akkor vált biztosra a dolog, amikor először megcsókolt. Elmondhatatlan érzés volt. Úgy éreztem soha többé nem akarok elválni tőle. Neked ez nem volt meg?

- Hát, izé.... Mi... Mi még nem csókolóztunk. - Mondtam halkan, mire Tara is, és Amber is meghökkenve nézett rám.

- Öhmm.. Hát... Vannak, akik lassan haladnak... - Próbálta Amber menteni a helyzetet.

- Rendben, köszönjük! - Állt fel Tara, és engem is húzott magával. A megszokott helyünk felé vettük az irányt, én meg ahelyett, hogy megnyugodtam volna, pánikkal a szívemben lépkedtem Tara mellett. Még egyszer visszanéztem Amberre. Épp leült mellé Oliver, és csókot lehelt a szájára. Egymásra mosolyogtak, és sütött mind kettejükből a mérhetetlen boldogság. Úgy néztek egymásra, mintha senki mást nem látnának a teremben, csak egymást.