Demons //BEFEJEZETT//

2.

- Hogy-hogy nem szabadott volna eljönnöd? Hiszen minden évben lejössz a vonathoz. És az nem a Roxfort. - kérdezte a szőke fiú, miután Zara végre egy kicsit megnyugodott.

- Csak az állomásig mehettem volna. Még csak a vonatra sem szállhattam fel, nem szabadott volna. Viszont, mivel tőled nem tudtam elköszönni, így utánad jöttem, de a vonat elindult, én pedig megfeledkeztem az időről. - Draco arcára mosolyt csalt, hogy a lány csak miatta szegte meg a saját védelmére felállított szabályt.

- Nem lesz baj! - próbálta nyugtatni - Otthon küldünk neki egy baglyot, hogy történt egy kis baleset, és nálunk vagy.

- Te szentséges Merlin! Hogy az istenbe fogok észrevétlen maradni? Ha még valaki meglát nagyon nagy bajban leszek. - zokogott fel Zara. Túl sok volt neki az elmúlt pár perc.

A vonatút gyorsabban eltelt a vártnál. Illetve Draco Malfoy számára biztosan. Végig hátul volt a legutolsó vagonban, és a lányt próbálta vigasztalni, ami a végére sikerült is, így a peronra már újra a mosolygós denevér formájában érkezett Zara, aki addigra el is felejtette, hogy szabályt szegett. Érdekelte a világ, hogy miből maradt ki az elmúlt majdnem 13 évben. Mindent gondosan az emlékébe vésett, hogy később el tudja mesélni Perselusnak, természetesen miután megkapta bűntetését.

A Malfoy kúria hatalmas volt, igaz eltörpült a Roxfort mellett, de még így is nagynak lehetett mondani. Draco szobája az emeleten volt, ahonnan kilátás nyílt a hatalmas kertre, és az erdőre a teleken kívül. A szoba maga nem volt olyan hatalmas, egy ágy, egy szekrény, és pár kisebb bútor volt benne. Egy embernek tökéletesen megfelelt, ám minimum holnapig két személynek kellene elférnie benne. Zara ugyanis nem lehetett denevér egész nap, ha magától nem változik vissza, akkor a teste a feje helyett dönt.

Este, mikor már megbizonyosodtak róla, hogy a fiú szülei elmentek aludni, Zara visszaváltozott, majd a fiúhoz fordult.

- Ugye nem bánod, ha egy kicsit kimegyek repülni? Ki kell szellőztetnem a fejem. Túl sok volt nekem ez a mai nap... - nevetett fel kínosan.

- Menj nyugodtan. Illetve nem bánod ha veled megyek? Seprűn... - Draco minden vágya az volt, hogy még több időt töltsön a lánnyal, aki különös érzéseket váltott ki belőle.

- Dehogy baj. Csak lehet hogy egy kicsit le foglak hagyni. - válaszolt vigyorogva a lány, kisöpörve szeméből a haját, majd kilépett az erkélyre, és a korlátra állva várta mire a fiú előszedi a seprűjét, majd háttal fordult a tájnak, a szoba felé nézve, és megbizonyosodott róla, hogy a tejfölszőke hajú srác is őt nézi. Abban a pillanatban amikor Draco kilépett az erkélyre, Zara hátradőlt, ezzel lezuhanva az erkélyről, ami ebben a pillanatban ilyesztette meg a fiút. Mintha levetette volna magát, ám a várt becsapódás helyett könnyed csavarral az ég felé vette az irányt. Draconak sem kellett több, felpattant a seprűjére, majd a lány után repült.

Több órát lehettek kint, mert mire visszatértek már szinte hajnalodott. Nevetve léptek be a szobába, majd Draco elment fürdeni, mielőtt lefeküdne. Ez alatt az idő alatt Zara a fiú kiskori képeit nézegette, megmosolyogtatta a tudat, hogy a fiúval mennyit törődött az anyukája.

Zara egy gyors mozdulattal még egy ágyat varázsolt, majd gyorsan be is dőlt a puha ágyneműk közé, és el is nyomta az álom. Pedig bárcsak ne így lett volna.

A Malfoy fiú még mindig a fürdőben tartózkodott, amikor nyílt az ajtó, és három fekete csuklyás alak lépett be rajta, pálcával a kezében, majd az alvó Zara mellé léptek.

- Mondtam én, hogy láttam. Azért ennyire mégsem vagyok vak. Ha a Sötét Nagyúr visszatér, vele fogjuk kiengesztelni. Talán így megkegyelmez nekünk, amiért nem álltunk ki mellette. - szólalt meg az egyikük - Vele az egész világ a mi kezünkben lesz.

Az alakok, pontosabban halálfalók gondosan felkészültek. A lányra először altató bűbájt szórták, hogy még csak véletlenül se ébredjen fel, majd a levegőbe reptették, úgy vitték őt a kúria végében lévő kerthez. Ezen a helyen hopponáltak. Érkezésük célja pedig nem volt más, mint Románia. Ott is egy hegyek közti kúriáta választottak, ahol majd a lány nevelkedni fog.

Draco Malfoy amint kilépett a fürdőből csak annyit látott, hogy Zara már nincs a szobájában. Egy pillanatig felmerült benne, hogy megint kiment repülni, ám az ablaka ugyanúgy volt becsukva, mint ahogyan hagyta.

Fölnevetett.

Azt hitte Zara csak viccelt, és valahol megbújt a szobában denevér formában. Azonban hamar kiderült, hogy nincs igaza. Pontosabban amikor meglátta a lány szárnyából kihullott tollat, amely a pár perccel ezelőtti varázslat hatására éjfeketéből világosodni kezdett, mígnem a színe meg nem egyezett a fiú hajáéval.

Draco egész éjszaka csak a falat verte, hogy miért volt ilyen felelőtlen, hogy egyedül hagyta a lányt. Szüleit szerencsére nem sikerült felkeltenie, ő maga viszont egész éjjel nem tudott aludni, és másnap sem mozdult ki a szobájából. És ez így ment napokon keresztül, mígnem egy elég fenyegető levél meg nem jelent az ablakában.

~Most azonnal letolod a segged a pincében lévő zsupszkulcshoz. Már be van irányítva. Azt ajánlom a pincéig vezető úton szedd össze minden érvedet, hogy miért nem akarsz meghalni. ~

Igaz a levél nem volt aláírva, pontosan tudta hogy kitől jött. És azt is, hogy ha a holnapi napot ezek után megéri, akkor ő lesz a világ legszerencsésebb embere.

Ugyanis az üzenet küldője nem volt más, mint Perselus Piton, a Roxfort bájitaltan tanára. Aki mellesleg Draco keresztapja volt, de különösebben ez nem érdekelte, főleg mivel a lányaként szeretett Zara volt a tét. Ő pedig sokkal többet jelentett a professzornak. És ezt mind a ketten nagyon jól tudták.