Demons //BEFEJEZETT//

12.

- Dehogy vagyok lázas, csak egy kicsit kipirultam - fordult el a feltételezett konyha felé Zara.

- De igen, az vagy. Úgyhogy, most szépen fogod magad, fölmész és lefekszel - mutatott a lépcső irányába a szőke.

-Nem vagyok beteg! Ha beteg lennék, akkor szédülnék, és előbb utóbb el is ájulnék - fordult hátra a lány, mikor végre megtalálta az étkezőt. Természetesen már kezdettől fogva rosszul volt, nem is kicsit érezte úgy, hogy nemsokára kicsúszik a lába alól a talaj, de ezt a világ minden pénzéért sem lett volna hajlandó bevallani. Gyorsan a csaphoz sétált, majd engedett magának egy pohát vizet, és azt kortyolta. 

- Ha nem szédülsz, akkor minek iszol?

- Megszomjaztam.

- Te? Aki alig iszik 1 litert naponta? - húzta fel a szemöldökét Draco.

- Igen én. Jobb lenne ha nem innék?

- Oké, oké. Ne kezdjük elölről. De akkor is beteg vagy, úgyhogy irány fölfelé. Majd én hozom a cuccod - indult vissza az előszobába, majd felkapva a két kicsinyített utazóládát indult a lépcső felé, amikor koppanást hallott, majd mintha valami eltört volna. - Zara? ZARA?

Semmi válasz.

- Ne szórakozz velem Zara! 

Még mindig semmi.

Draco villámgyorsan dobta el a ládákat, majd sietett a konyhába. A lány a kanapé előtt feküdt, a kezéből kiesett pohár darabjai körülötte. Mielőtt elájult volna, már érezte, hogy rosszul van, de a kanapéig nem ért el. Szerencsére az üvegszilánkok csak a tenyerét vágták meg, így nagyobb gondja nem lett, csak ott terült el a földön. 

- Nem megmondtam én, hogy beteg vagy? - beszélt inkább saját magához a szőke, majd karjába kapta a lányt és ő maga vitte fel. Az első szoba amibe benyitott tökéletes volt hálószobának, tágas volt, illetve volt benne ágy. Draco gyorsan lefektette a lányt, és megpróbált újra vért juttatni Zara fejébe. Egy idő után hatásosnak bizonyult a módszere, mert a lány elkezdett ébredezni. 

- Tessék, megmondtam, hogy beteg vagy! Sőtt, te is bizonyítottad. Amíg meg nem gyógyulsz még csak el sem hagyhatod az ágyat! - ült le mellé a férfi. 

- És ha a mosdóba kell mennem? - próbált felülni Zara, de Draco visszatolta. 

- Akkor az a megfelelő ajtó. - mutatott az ággyal szemben lévőre. - De nem lehetsz bent 2 percnél többet. Különben bemegyek. 

- Miért ne lehetnék? Azt hiszed lehúzom magam a wc-n? - kérdezett vissza a lány pimaszul.

- Nem, azt pont nem hiszem, de azt, hogy bármikor rosszul lehetsz azt igen. 

- És akkor fürdeni hogy fogok? Mert pár perc alatt nem lehet. Ugye nem azt akarod mondani, hogy azt is felügyelni fogod? - rémült meg a szőke arcán Zara. 

- Dehogynem. Minden egyes nap, amíg meg nem gyógyulsz!

És valóban, Draco minden pillanatban ott volt a lány mellett, fürdésnél is. Zarának viszont volt annyi szerencséje, hogy nem egyszerű zuhanyuk volt, hanem kádjuk, és a férfiban is volt annyi, hogy csak akkor ment be, amikor Zara már a vízben volt, és eltakarták a habok. Hála a különféle bájitaloknak a lány betegsége nem tartott tovább egy hétnél, viszont az fájdalmas egy hét volt. Zara nem engedte Draconak, hogy vele egy ágyban aludjon, és még megölelni is alig merte, nem akarta, hogy elkapjon tőle valamit. A szőke akárhányszor is mondta neki, hogy nem fog semmit sem elkapni, a lány hajthatatlan volt. 

- Nekem nagyon úgy tűnik, hogy meggyógyultál - fogta meg a Zara homlokát a férfi.

- Na végre. Viszont legyünk benne biztosak, mielőtt valami baj történhetne - már este volt, és Draco arra készült, hogy ma már végre beköltözhet ő is a szobába.