Demons //BEFEJEZETT//

5.

Zara úgy gondolta, hogy a csata úgy ment, ahogyan azt a Nagyúr eltervezte az elmúlt napokban olyan sokszor. A Roxfort köré húzott védőburkot lerombolták a halálfalók, rengeteg embert megöltek, illetve még mindig ölték őket. Zara az épület körül körözött, figyelte van-e valamelyik halálfalónak szüksége segítségre, ám mivel ilyen nem nagyon akadt, ezért ő is bement a kastélyba. Ha az emberek nem lettek volna életveszélyben, mind azon csodálkoztak volna, milyen gyorsan és könnyedén repül keresztül a folyosókon. Ez különösképpen Zarának volt fura érzés, hogy ennyire ismeri a hely minden zegzugát. 

Éppen a Nagyterem ajtaja előtt haladt el, amikor beszélgetés-szerűt hallott valahonnan. A beszélőt felismerte, nem tudta honnan, de rögtön tudta ki lehet az. Zara gyorsan megbújt az egyik még éppségben maradt oszlop mögött, maga köré tekerve szárnyait, hogy azok se látszanak, úgy várta a fejleményeket. 

- Igen, a Szellemszállásra megy - szólalt meg újra a hang, ami Harry Potterhez tartozott - Azt viszont nem tudom minek. 

- Biztos nem mást láttál? Most itt is minden le van rombolva, nem lehet, hogy összetévesztetted? - hallatszott Harmione aggódó hangja. Bármennyire is akarta leplezni, nagyon féltette barátját.

- Igen, biztos , hogy ott lesz. Jól láttam - válaszolt a szemüveges.

- Akkor ideje sietni, ha mázlink van nem futunk össze egy halálfalóval sem.

A trió gyorsan elsietett az egyik irányba, így Zara megint egyedül maradt. Figyelmeztetnie kell a Sötét Nagyurat, hogy látogató lesznek. Méghozzá Potter, akiért eleve idejött Voldemort. Ha Potter meghal, vége van a csatának. Nélküle a Roxrotiak elvesznek. Éppen ezért Zarának sietnie kellett, hogy hamarabb odaérjen, így is adott nekik egy kis előnyt.

A Szellemszállás romos épület volt, düledező falakkal, amely nem véletlenül kapta ezt a nevet. Egy lány landolt kecsesen az ablakán, ügyelve, hogy ne csapjon nagy zajt, ugyanis hallotta, hogy a Nagyúr éppen beszélget valakivel, olyankor pedig nem szabad őt megzavarni. Potterék pár pillanattal később érkeztek Zaránál, ők ugyanis a lépcsőn jöttek és az üvegfal túloldalán voltak, de így is sokkal több mindent láttak, mint Zara, aki csak azután tudott végre bepillantani a szobába, amikor hallotta a Nagini álltal okozott fájdalom kiáltását. Nem tudta kit ölt meg a Nagyúr, azt viszont sejtette, hogy nem átlagos ember lehetett, ha a kígyójával ölette meg. Már éppen készült bemenni, hogy elmondja a Nagyúrnak, hogy Potterék ide jönnek, illetve már itt vannak, ám amikor belépett, már csak azt látta, hogy Voldemort Naginivel együtt hopponál. Zara lassan körbefordult, hogy megnézze kivel végzett a Nagyúr, ám amikor meglátta az áldozatot, mintha megfagyott volna. A férfi már alig élt, fekete talárján vérfoltok látszódtak, de amint megpillantotta a lányt, minthaa remény csillant volna a szemében. 

Zara rögtön felismerte a férfit, annak ellenére, hogy több, mint négy éve nem látta, és az emlékeit is kitörölték róla. Képes volt emlékezni minden pillantra, amit együtt töltöttek, és arra is amikor elszökött és soha többé nem tért vissza. Abban a pillanatban amikor elindult volna, hogy még egyszer utoljára megölelje nevelőapját, kicsapódott az ajtó és a trió lépett be rajta. Egyenesen a professzorhoz mentek, akitől megkapták az emlékét, hogy halála után ne gonoszként emlékezzenek rá. Zarát észre sem vették, annyira siettek kifelé, Harrynek azomban megakadt a tekintete az ajtó mellett heverő fehér tollon, ami túl nagy volt ahhoz, hogy madáré legyen, de mást meg nem ismertek aminek ilyen fehér tolla van. Ekkor jutott eszükbe az a lény, akiről hallották ők is tegnap beszélni az egyik hollóhátas lányt. 

- Ő is itt volt! De akkor mi miért nem láttuk? - tette fe a kérdést Hermione, aki egész eddig csöndben volt, úgy emésztette a látottakat.