Demons //BEFEJEZETT//

14.

Az eltelt évek alatt Ginny és Harry idősebb fia egyre nagyobb lett, nemrég múlt 3 éves, míg a kisebbik nemrég született. Hermione és Ron összeházasodtak, ők még nem akartak gyereket, hiszen jól megvoltak ketten is. Zaráék pedig az esküvőt szervezték. Mivel nyaralni olyan helyen voltak, ahol akkor van nyár, amikor Angliában tél, így simán tudták úgy szervezni, hogy ott legyen nyár amikor hazamennek, és ne kelljen sokat várni. Magát az esküvőt nem messze a házuktól, a tengerparton tartották, szűk körben. Mivel családtag csak Draconak volt, az édesanyja, így inkább a barátaikat hívták meg. Mondjuk így már nem is volt olyan szűk körű, ugyanis, ha valaki az egész Weasley családot meghívja, abból minden van, csak rendezettség nem. Hála Zarának Draco és Harry annyira megbékélt, hogy nem volt gond pár órát egymás közelében eltölteniük, úgy hogy ne öljék meg egymást. És ez a lánynak bőven elég volt. 

- Mi nincs még? - kérdezte egyik este a férfi. 

- Csak a ruhám. Azt hagytam a legvégére. Minden más készenáll - állt fel Zara, hogy elkezdje elpakolni a vacsora maradékát. Házimanójuk nem volt, a lány mindvégig ellenezte, hogy tartsanak, így végül a szőke sem ragaszkodott hozzá. Eleinte nehezére esett mondjuk ételt készíteni, de már ez is egyre jobban ment. 

- Nem értelek. Minden egyes menyasszony a ruhával kezd. Talán az hamarabb is van meg, mint maga a vőlegény.

- De nekem nem az a legfontosabb. Egyébként meg holnap megyünk a lányokkal nézelődni. - indult el a lépcső felé. 

- Holnap nem mást csináltunk volna? 

- Nem. De ígérem, ha megvan a ruhám utána azt csinálunk amit szeretnél - nézett vissza Dracora a lépcsőfordulóból - De ha nem haragszol, hosszú napom volt, elmennék pihenni. Mondjuk rád is rádférne...

- Ez most felhívás keringőre? - huzogatta szemöldökét a szőke, majd ő is elindult fölfelé. 

Alig egy hét volt már a nagy napig, és az előző hónapok sem voltak valami lazák. Munka, szervezés, munka, szervezés. Draco a Minisztériumban, a  Külföldi Máguskapcsolatok osztályán dolgozott, Zarát pedig, különleges ereje miatt, felkérték aurornak. Kiképzést alig kapott, mégis volt tekintélye, amit eredményeinek is köszönhetett. Azonban az utóbbi egy hétben már egyikük sem dolgozott, minden idejüket az esküvő tökéletesítésére fordították. 

Kopogtak. Semmi válasz. Még egy kopogás. 

- Ki a franc lehet ez ilyen korán? - battyogott le a lépcsőn pizsamában Zara, majd kinyitotta az ajtót.

- Ne már! Csak most keltél? - kérdezte a már a házban álló Hermione.

- Mi azzal a baj? Későn feküdtem le tegnap...

- Az a baj, hogy alig pár nap van a NAGY napotokig, és neked még nincs ruhád! Ki hallott már olyat, hogy a menyasszonynak nincsen meg a ruhája? - ült le egy fotelbe Ginny is.

- Jólvan, jólvan. Megyek felöltözök, addig szolgáljátok ki magatokat - mutatott a konyha felé, majd visszaindult a szobába. 

- Hova mész? - Draco még félálomban volt, amikor a lány elkészült. 

- Ruhapróbára. Igyekszem haza - adott egy gyors csókot a férfinak, majd el is indult. 

Ha aznap Zara 30 ruhát nem próbált fel, akkor egyet sem, de egyik sem nyerte el a tetszését. Tény, hogy a menyasszonyok finnyásak, na de ennyire. Mintha tudta volna, hogy van ott egy olyan amit szinte rá terveztek. És volt is. Fehér és barackvirág színű, felül az átlátszó anyagot fehér virág és levélminták díszítették, így takarva oldalát, és melleit. Ugyanilyen minták hútódtak végig a karján, valamint a szoknyarész felső részén is. Maga a szoknya barackvirág színű többrétegű tüllből állt, méginkább varázslatosabb hatást adva az egésznek.